A vetéstől az aratásig a szántóföldi növények részére a lehető legkedvezőbb feltételeket kell biztosítani. A vetések csak akkor sikerülhetnek jól, ha kifogástalan magágyba vetünk, melyben a mag gyorsan, egyenletesen kel ki. Az okszerű talajművelésnek azt kell biztosítani, hogy a talajt a vetésig morzsalékos állapotba hozza és ezután is lehetőleg ilyen állapotban tartsa. Ennek elérésének kezdete a talaj forgatásával kezdődik. A forgatás a talajművelés egyik legrégibb és legtöbbet vitatott műveleti eleme. Forgatáskor a talajréteg alsó része felülre, a felszíni része pedig alulra kerül. Ezt a műveletet szántásnak nevezzük.A szántás a növények vetésideje szerint végezhető ősszel, tavasszal és nyáron. A tavaszi vetésű növények alá legfontosabb az őszi szántás, ami egyben az őszi alapművelés is. A tavaszi szántás csak kivételes esetekben lehet indokolt.
A tavasztól őszig terjedő időszakban végtett szántások helyes időpontjának megválasztása a növények kelését elősegítő talajnedvesség-forgalommal van összefüggésben. A művelés során elkövetett leggyakoribb hiba a megmunkált talajréteg teljes kiszárítása. A nyári szántások rögös állapota csak több művelettel javítható, és mégsem lesz megfelelő minőségű a magágy. A talajmunkák alapműveletének, a szántásnak munkagépei a különféle ekék. Az eke az általánosan elterjedt forgatásos talajművelési eljárás legfontosabb eszköze. Rendeltetése a talaj felső rétegének, a felszínen található növényi maradványoknak leforgatása, bizonyos fokú keverés és porhanyítás. Az ekék különböző módon csoportosíthatók. Gyakori és az üzemeltetés, felhasználás szempontjából jól hasznosítható a művelési mélység szerinti csoportosítás.
Ennek megfelelően megkülönböztetünk:sekély szántást (7-17 cm),középmély szántást (18-24 cm),mélyszántást (25-35 cm),mélyítő szántást (36-50 cm),rigolírozást (50 cm felett) végző ekéket.A kifogástalan munkát végző ekéktől a következőket kívánjuk meg.Úgy kell dolgozniuk a megválasztott munkamélységben, hogy az eketestek által kihasított barázdaszeletek egyforma keresztmetszetűek legyenek.
Ez azt jelenti, hogy az egyes eketestek mélysége és fogásszélessége azonos legyen. A beállított munkamélységtől mért átlagos távolság eltérés legfeljebb 5% lehet.Munkamélységük legyen változtatható, hogy az ekével is megvalósíthassuk a termékeny talajréteg vastagságához igazodó művelést.Tegyék lehetővé a talajszelet kellő átforgatását és megfelelő porhanyítását. Az átforgatott barázdaszeleteknek szorosan egymásra kell dőlniük, hogy elősegítsük a leforgatott szerves anyagok bomlását, illetőleg a trágya jó alátakarását.A szántás felülete egyenletes és a felület rögössége minél kisebb legyen. Jól kihasított, függőleges barázdafalat hagyjanak maguk után, hogy beomlások ne keletkezzenek, mert így az ekék további munkája, járása, kitámasztása válik biztosabbá. Az ekefejek jól tisztítsák ki a barázdát.
A barázdafenék egyenletes és a talajfelszín szintjével párhuzamos legyen, nehogy a lépcsős barázdafenék miatt vízfelgyülemlés következzen be.Lejtős területek szántására is legyen alkalmas. Forgassa a talajszeletet a hegy felé, illetőleg tegye lehetővé a rétegvonal menti szántást. Az eke fő munkája a forgatás. A kihasított talajszelvény átfordítását végezheti kormánylemez, tárcsa, forgó szerszám vagy ezek kombinációja. A gyakorlatban a kormánylemezes ekék terjedtek el. A kormánylemezen fellépő súrlódási ellenállás mérséklése, továbbá a kihasított talajszelvény aprítása érdekében készült az ún. görgős és forgó eke.Ezeknél a kormánylemez helyén gumibevonatú görgőt vagy aprító késekkel felszerelt forgódobot alkalmaztak. A dob egyes típusoknál hajtott kivitelű.
Ezek a próbálkozások eddig nem hoztak átütő sikert, ezért a kormánylemezen fellépő súrlódás csökkentése érdekében a kutatók a műanyagok felé fordultak. Sikerült olyan kemény, kopásnak ellenálló műanyagot találni, amely a talaj koptató hatásának is jól ellenáll és ekék kormánylemezeként használható. A kisebb súrlódási tényező következtében 6-12%-kal kisebb a vonóerőigény a műanyag kormánylemezes ekéknél.A műanyag kormánylemezek élettartama azonban jelenleg még nem éri el a széles körben használt többrétegű acél kormánylemezét.
Az eke működő részeit az eketörzsre építik fel. Az eketörzs öntött vagy hegesztett kivitelű, alacsony vagy magas felépítésű. Felső része rendszerint bilincskötéssel kapcsolódik az eke főtartójához.A talajszelvény kihasítása a szántóvas feladata. A szántóvas élezett, alakja a talajféleségtől függően lehet trapéz, orros, vésős, csoroszlyás vagy kivágott. Az ekevas vágóélének minőségét keményfém felrakással hosszabb időre lehet biztosítani. A hagyományos ekevasak kovácsolással többször újra élezhetők.A kivágott talajszelvényt a kormánylemez tereli tovább és fordítja át. Lényeges a kormánylemez formája. Alakját a tervezés, kialakítás során az alapját képező forgástest alkotójának meghatározott elvek szerinti függőleges irányú mozgatásával határozzák meg a konstruktőrök, illetve a gyártók.Kormánylemezek csoportosítása:Hengeres kormánylemez: kiválóan porhanyít, alkalmazása kizárólag laza talajokra javasolható.
- Kultúr kormánylemez: felülete hengerszerű, csupán a felső részén hajlik kissé előre. A szélsőségesen laza és kötött talajokon kívül minden talajféleség szántásánál alkalmazható, azonban 6 km/ h sebességnél gyorsabb szántásra nem alkalmas.
- Univerzális kormánylemez: mellső része hengerszerű, hátsó része kissé csavart. Ez a kormánylemez kiválóan alkalmas nagyobb sebességű szántásra. A laza homoktalajok kivételével minden talajtípuson jól használható, szép munkát végez.
- Félig csavart kormánylemez
: a kultúr formához képest a hátsó részén erőteljesebben csavart. Jól használható középkötött és kötött talajok szántására.
- Csavart kormánylemez: a kormánylemez rendszerint hosszan hátranyúló. Jól használható gyep feltörésére és nedves éghajlat ala tt a nehezen művelhető talajok számára.
- Réselt kormánylemez
: palástja nem összefüggő, hanem sávszerűen nyitott. Az ilyen kormánylemez különösen tapadós, nedves talajok szántásánál használható előnyösen.
Az eke kiegészítő részei
Az előhántó feladata a talaj felső, vékonyabb rétegének teljes aláfordítása. Az előhántó tömődésre hajlamos, korlátozza a szántott talajszelvény méretét, ezért ma már csak ritkán alkalmazzuk.
Az utóhántó a normál kormánylemezes eke munkáját egészíti oly módon, hogy a barázdafalból a szántásnál kisebb mélységben kihasít egy keskeny sávot. Az így kialakított barázdafenék a traktor kereke számára biztosít megfelelő helyet.
A csoroszlya feladata a barázdafal függőleges irányú elválasztása. A csoroszlya lehet merev késes, illetve sima, hullámos élű vagy csillagos élű tárcsás kivitelű. Ritkábban gömbsüveg formát is alkalmaznak. A késes csoroszlya jó behúzó hatást fejt ki, kivitele egyszerű, viszont hajlamos az eltömődésre, mély és mélyítő szántásnál, illetve egyszerűbb ekéknél használjuk. A tárcsás csoroszlyák ezzel szemben nem tömődnek el, jól vágják a szárrészeket, de bonyolultabb a kivitelük. A csipkézés növeli a tárcsa élhosszát, így munkája hatásosabb. A 450-500 mm átmérőjű tárcsákat rendszerint az utolsó ekefej elé szerelik, de ha gyökerekkel, szármaradványokkal erősen fedett a terület, úgy célszerű valamennyi ekefej elé felszerelni.
A beforgató lemezek és tárcsák célja a nagy mennyiségű növényi maradványokkal borított területek szántásának javítása. A beforgató elemeket a kormánylemez, illetve az eketest felett helyezik el azért, hogy a beforgatás megfelelő segítése mellett azok ne csökkentsék a talajátömlési keresztmetszetet.
Az ekenád és a csúszótalp az ekére ható erők felvételére szolgál. Az oldalirányú erőt az ekenád, míg a függőleges irányút a csúszótalp veszi fel. A súrlódás csökkentése érdekében az ekenád görgős kivitelű is lehet, amikor egy kis átmérőjű gumikerék támaszkodik a barázdafal alsó részéhez, és így vezeti az ekét.
Az előmetsző az ekenádra szerelt, balra kinyúló vágópenge, amely segíti a következő barázdaszelet kimetszését, ugyanakkor stabilizálja az ekét. Használata a tarlón járó traktorral történő szántásnál különösen fontos, amikor az első ekefej ingadozó munkaszélessége, a vezetési hiba következtében fellépő túlterhelés (a megengedettnél nagyobb szántási szélesség) káros következményei csökkenthetők a segítségével.
Az ekefej biztosítása
Az ekék munkájuk során gyakran találkoznak a felszín alatt megbúvó kővel, gyökérdarabokkal stb. A rendellenes erőhatás törést, deformációt okozhat, ezért az ekefejet védeni, biztosítani kell. A biztosítások mechanikus és hidraulikus rendszerűek, illetve egyszeri, félautomatikus és automatikus rendszerűek lehetnek.
A mechanikus biztosítás lehet nyírócsapszeges, szakítócsavaros, csavarrugós, laprugós és könyökcsuklós.A hidraulikus biztosítás egy sorbakötött hidraulikus rendszer, amelyben az ekefejeknél lévő biztosító munkahengerek és egy hidroakkumulátor alkotja a rendszer fő részeit. Ha az eke akadállyal találkozik, és a támasztó munkahengerben a beállítottnál nagyobb nyomás lép fel, az ekefej kibillen. A hengerből kipréselt olaj ekkor a hidroakkumulátorba áramlik. Az akadály megszűnte után a rendszerben lévő túlnyomás visszabillenti az ekefejet. A legújabb konstrukcióknál a rendszerben lévő nyomás, illetve a billentő erő nagysága szabályozható.
Az eke kerete, járószerkezeteAz ekék váza készülhet ekefejenként hajlított tartóból, rácsos síktartóból vagy ún. szekrénytartóból. A hajlított tartó rendszer minden egyes tartójára felcsavarozzák az eketörzset. A szekrénytartó összehegesztett idomacélból készül, amelyre kengyelekkel, bilincsekkel erősítik fel az ekefejeket. A rácsos síktartó lapos acélból készül, a hossztartókat kereszttartók fogják össze, az ekefejeket csavarokkal
erősítik a hossztartóra.
A keretre szerelt ekefejek közötti távolságot az ekefejek osztásának nevezzük. Az eke munkaszélességét - nevezik fogásszélességnek is - a traktorral történő jó energetikai és agrotechnikai illesztés érdekében egyes típusoknál változtatni lehet. A fogásszélesség változtatása lehet mechanikus, de egyre gyakoribbak a hidraulikusan állítható ekék.
Az ekék járószerkezetének a félig függesztett és vontatott ekék esetében van jelentősége . A vontatott eke mind a munka, mind a szállítási helyzetben saját kerekein gördül. Megkülönböztetjük a barázdában járó ún. barázdás kereket, a tarlón járó tarlókereket és az eke hátsó részét támasztó farkereket. A kerekekhez képest a keret helyzetét hidraulikus úton lehet beállítani.
A félig függesztett ekék tömegének egy részét a traktor vonószerkezete, másik részét pedig a támasztó kerekek hordozzák. Itt is megtaláljuk a barázdakereket és a farkereket, továbbá a hátul elhelyezett mélységállító kereket. A farkerék lehet tarlón vagy barázdábanjáró kivitelű. A barázdában járó farkerék az alátámasztáson kívül az oldalirányú erők felvételére is szolgál. A kerekek állítása ebben az esetben is hidraulikusan történik. A farkerék lehet kormányzott kivitelű, ennek különösen a hosszabb ekék esetében van
jelentősége.
A függesztett ekéknél csupán egy mélységhatároló támkereket, mankókereket találunk, mivel a teherviselő ebben az esetben a traktor hárompontfüggesztő berendezése.
Az ekék egy csoportja a barázdaszeletet jobbra fordítja. Ezeket az ekéket ágyekék nek nevezzük. A lejtős területek rétegvonalmenti szántása, valamint a sík vidéki szántás javítása, a bakhátak, osztóbarázdák csökkentésének igénye szükségessé teszi olyan ekék használatát, amelyek mindkét irányú haladásnál képesek egy irányba forgatni a talajszelvényeket. Ezeket az ekéket váltva forgató ekéknek nevezzük. A váltva forgató ekék két változata terjedt el, az egyiknél a két eketestsor 180 ş-os szögben, míg a másiknál 90 ş-os szögben (V-alakban) helyezkedik el. Az ikereke olyan váltva forgató eke, amelynél a jobbra-balra forgató eketestek párhuzamos gerendelyen találhatók. A váltva forgató ekék függesztett és félig függesztett kivitelben készülnek. Használatuk ma már általános, és a traktorteljesítmények növekedésével egyre nagyobb munkaszélességűek.
Az ekék külön csoportját képezik az ún. rigol ekék , amelyek a szőlő-, gyümölcs- és erdőtelepítésnél szükséges 50-90 cm mélységű forgatás eszközei. Forgató hatásuk azonban a mélységszélesség közel azonos értéke miatt nem túl jó. Egyszerű, vontatott kivitelben készülnek.
Az ekék beállítása a szántás minősége és a folyamatos munka érdekében valamennyi eketípusnál igen lényeges üzemeltetési feladat. A beállítás fő szempontjai a következők: az ekefejek egyenlő mélységben, azonos fogásszélességgel dolgozzanak, a barázdafenék a felszínnel párhuzamos legyen, az eke ne járjon sem orron, sem sarkon. Az ekére ható reakció erők és a traktorokhoz kötött vonószerkezet középvonala essen egy egyenesbe.
A függesztett ekék nagy előnye, hogy az energetikai összhang a t raktor hidraulikus rendszerének felhasználásával, automatikus szabályozással megvalósítható. A szabályozás történhet a vonóerő, a szántási mélység és az eke helyzete szerint.
A szántással egy menetben, az ekével kapcsolt munkagéppel elvégezhető a szántás elmunkálása is. A szántáselmunkálók fő feladata a rögök aprítása, a felszín egyengetése, a szántott réteg tömörítése, és a nedvességtartalom megőrzése, laza, homokos talajokon pedig a szélerózió mérséklése is.
A szántáselmunkálók többféle változatban készül nek, kiválasztásuk a szántás
időpontjától és a talajállapottól függ. Korábban a leggyakrabban használt szántáselmunkálók a boronák és a tárcsák voltak. Ma inkább az ún. kombinált szántáselmunkálók kerülnek előtérbe. Ilyen pl. a mélytömörítő és a pálcás henger kombinációja. A pálcás henger helyett használunk még ún. csillaghengert is. Valamennyi változatnál azonban lényeges közös szempont az egyszerű és gyors fel- és leszerelhetőség, az ekével egyidejű szállíthatóság. A jól végzett szántás és az ezzel egyidejű szántáselmunkálás magágyminőségű talajállapotot eredményez, amely egy további gépkapcsolással a vetés egyidejű elvégzését is lehetővé teszi.
A szántás minőségét meghatározó tényezők
A jó minőségű szántás
- a tervezettel azonos mélységű,
- a forgatás tökéletes,
- a barázdaszeletek porhanyultsága a talaj állapotától függően megfelelő vagy jó,
- az egyes fordulatok nem különíthetők el,
- nem maradnak szántatlanul talajsávok (vakbarázdák),
- a barázdafal egyenes és tiszta,
- a barázdafenék sima és tömörítetlen.
A s zántás minőségét meghatározó tényezők a következők:
- a talaj fizikai és kémiai tulajdonságai,
- a talaj fizikai állapota (főként tömődöttség és nedvességtartalma)
- a talaj agronómiai (kultúr-) állapota,
- a művelőeszköz felépítése,
- a szántás végrehajtása.
A talaj tulajdonságai a nedvességtartalomtól függően befolyásolják a szántás minőségét.A műveléshez kedvező nedvességtartomány fölött a talaj kötöttségétől függően romlik a szántás minősége. A laza talajok a szántóföldi vízkapacitás 60-65%-os telítettségéig jelentősebb minőségcsökkenés nélkül szánthatók. A középkötött, de különösen a kötött talajokon növekvő nedvességtartalom hatására az omlós helyett egyre inkább az elkent szalonnás állapot válik jellemzővé. A minőségromlás nemcsak a felszínen, hanem a szánt ás mélységében is kimutatható.
A kötött talajok szűk megművelési határai miatt szántáskor több engedményt teszünk. Ha el kell térnünk az optimális nedvességi állapotban való szántástól, akkor inkább száraz állapotban végezzük, mint a kelleténél nedvesebben.
Az őszi szántás kedvezőtlen minőségén a tél folyamán bekövetkező fagyérettség átmenetileg javít. A váltakozó nedvesség és száradás, fagyás és olvadás hatására a rögök, hantok felszíne porhanyul, így tavasszal a talaj könnyebben elmunkálható.
A szántás mi nőségét befolyásoló tényezők között meghatározó a talaj agronómiai (kultúr-) állapota. A biológiai felépítettségű, morzsás szerkezetű talajok művelhetősége tágabb, mint a leromlott talajoké, és több esély van a rögösség elkerülésére.
A szántás minőségét befolyásolja az eke konstrukciója (pl. alkalmas-e az adott igények teljesítésére), működő részeinek állapota és beállítása. A szántás összképét a fordulók, a szegélyek körülményei is meghatározzák. Ezeknek a leginkább terhelt, taposott táblarészeknek az agronómiai állapota kedvezőtlen. Ahhoz, hogy a szántás itt is megfelelő minőségű legyen, más művelési eljárások (pl. szántás előtti lazítás) elvégzésére is szükség lehet.
Felhasznált irodalom:
Szendrő Péter: Mezőgazdasági géptan
Nyíri László: Földműveléstan
Forrás: Agrárágazat
