A karácsony napját, vagyis december 25-ét megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszakot nevezzük adventnek. A karácsonyi ünnepkör ennek megfelelően advent első napjával kezdődik, és egészen január 6-ig, vízkereszt napjáig tart. Advent első vasárnapja az egyházi év kezdetét is jelenti.
Advent első vasárnapja a Szent András napjához legközelebb eső vasárnap. Szent András napja november 30-a, egyébként ezt a hónap szokás Szent András havának is nevezni. Ez a nap a néphagyományokban az advent közeledtét jelzi, régebben férjjósló nap volt, így sok helyen elterjedt volt az ólomöntés, és a gombócból való jóslás is. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik. December 24.-e advent utolsó napja, ennek megfelelően régebbi egyházfegyelemben ez még böjti nap volt, így a nap hagyományos ételei is böjtösek.
A XIX.-XX. századtól készítünk koszorúkat advent idején. 1839-ben készült el a koszorú őse, ami egy felfüggesztett szekérkerék volt, rajta helyeztek el 24 gyertyát, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtottak meg karácsonyig. Manapság már fenyőágakból készül a kör alakú koszorú, melyen négy gyertya található. A gyertyákat vasárnaponként gyújtjuk meg, vagy az azt megelőző este, minden alkalommal eggyel többet.
A katolikus hagyomány szerint a bűnbánatot jelképezi a lila szín, ebből három kerül az adventi koszorúra. Az utolsó gyertya rózsaszín, mert ez az öröm vasárnapja. A növekvő fényt, (melyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor) szimbolizálja a világító gyertyák számának növekedése. Az utolsó vasárnap egyszerre ég mind a négy gyertya. Minden egyes gyertya szimbolizál egy-egy fogalmat: 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet. A gyertyák egyben utalnak a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre: 1. Ádám és Éva, 2. a zsidó nép, 3. Szűz Mária, 4. Keresztelő Szent János.
Szokás volt korábban, de sok helyen még mindig az, hogy az adventi időszakban böjtöt tartunk. Ekkor tiltották a zajos mulatságokat, és az ünnepélyes házasságkötéseket is. Jelenleg a katolikus egyházban nincs böjti előírás az adventi időszakra vonatkozóan, ugyanakkor ajánlott a visszafogottság, a csend, a több ima és lelki olvasmány, illetve a bűnbocsánat szentségéhez járulás.
Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért egy játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Közben a kisfiú felnőtt, s nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.