A kacsát a régi magyar gazdaságokban elsősorban a család élelmezéséért tartották, míg a libát csak a tolláért. A kacsa volt az egyik legfotnosabb víziszárnyas a magyar gazdaságban.
A kacsa vízi életmódhoz alkalmazkodott faj, ezért nagy a vízigénye, de tartása egyszerű. Csirkével, tyúkkal jól megfér, de ha nincs biztosítva elegendő élettér a számára előfordulhat, hogy a gácsér a tyúkokat, csirkéket bántani fogja.
A kacsa nagyon szeret fürdeni, fröcskölni, ezért gyorsan beszennyezi az ivóvizet. A házi kacsát kizárólag hústermelésre használjuk. Habár a tojása magas tápértékű a szalmonellafertőzés veszélye miatt étkezési célra tilos felhasználni. Tollának minőségét tekintve pedig jóval kisebb értékű, mint a lúdé, ezért erre sem hasznosítjuk.
Ha eljön a szezonja, sok faluban és városban szoktak tartani állatvásárokat. Másik módszer, ha személyesen a tojástermelőtől vesszük megtermékenyített tojásokat, de csak akkor, ha már vannak tojóink, vagy keltetőgépünk és megfelelő tudással és idővel rendelkezünk a keltetéshez. A legjobb, ha termelőtől vesszük meg a 3 hetes, előnevelt kacsákat tavasz végén, nyár elején, mert a hőmérsékletre érzékenyebbek, mint a kiscsirkék. Érdemes előnevelt kacsát venni, mivel üzemileg be vannak vakcinázva és ilyen korban az állomány mortalitása alacsonyabb, 5-6 % körüli.
A kacsák igénylik a területet. Ezek az állatok meglehetősen zajosak, a szaguk is intenzívebb, mint a tyúkoké. Lényegesen több vizet igényelnek, a fürdésen kívül ivásra is. A tenyészkacsáknak legelő és vízi kifutó is szükséges, a hízó kacsáknak nem, ezek megelégszenek a baromfiudvaron lévő pocsolyákkal is. De azért jobb, ha egy vagy több, földbe ásott mélyedésben biztosítunk számukra is vizet. Ha van szabad kifutójuk, legelőjük és vizük, kevés eleségre van szükségük. Füvet, rovarokat, csigákat, lárvákat és a gilisztákat is összeszedik az udvaron. A kacsa szeret elbújva tojni és félretojni, ezért az ólban készíthetünk számára búvóhelyeket, tojófészkeket.
A nevelésüket két szakaszra különítjük el. Az előnevelésre, és az utónevelésre. Az előnevelés 18-20 napig tart, de összemosódik az utóneveléssel, főleg a háztáji nevelés esetén. A napos kacsák félénk, mozgékony állatok. Ha megijednek, könnyen eltaposhatják egymást, így sok elpusztulhat. Ezért ha többet nevelünk, akkor célszerű kisebb csoportokat, csibegyűrűket kialakítani.
A napos állat hőigénye az 1. napon 28-30 oC, de ezután 2 naponként 3 oC-kal csökkentjük. A kacsa hőszabályzó képessége a 7-8. napra kialakul, ezután a 15-18 oC-os hőmérséklet ideális számukra. Világítani csak az első napokban kell, és a megvilágítás idejét fokozatosan csökkentsük, majd 7-8. naptól megszüntethetjük. Ezzel egy időben elkezdhetjük kiengedni őket a kifutóként használt szabadban lévő elkerített részre és az úsztatóhoz is lehet már szokatni őket.
A pára- és ammóniatermelésük nagy, ezért szintén a 7-8. naptól a nevelőhelyiséget szellőztetni kell, és az almot folyamatosan pótolni kell.
Az utónevelés szakaszában az állatok már kijárnak, a nevelőhelyiséget csak éjszaka, vagy esős időben használják. A nevelőben a 8. naptól már nincs fűtés és világítás, a takarmányt és az ivóvizet pedig a szabadban kapják. A 10-15. naptól fokozatosan lehet áttérni nagyobb szemű takarmányokra, majd a szemes takarmányra.
Első eleségük legyen lágy és fehérjedús, pl. összevagdalt tojás, de pár nap múlva már kaphatnak lágy eleségben összekevert zöldséget, füvet, csalánt, tejbe áztatott kenyeret, később áztatott kukorica- és árpadarát is. Ha az idő engedi, igen korán vízi kifutóra engedhetők. Itt a kicsik is sok természetes eleséghez juthatnak. Ha ez nem lehetséges, adjunk nekik állati eredetű eleséget is, mert fehérjeigényük ilyenkor magas (pl.: nyers, finomra vágott hús, húsliszt).
A felnőtt kacsákkal morzsázott, vagy granulált takarmányok etethetők. Háztáji neveléskor kevés zöld füvet, lucernát apróra vágva hozzákeverhetjük a takarmányhoz, esetleg kicsit megnedvesíthetjük. Étrendjük kiegészítéseként konyhai hulladékot is bátran adhatunk nekik. Minden olyan takarmányt, amit például a sertések moslékban elfogyasztanak, morzsázható, nedves állapotban a kacsák is megesznek. Egyszerre nem kell sok ételt adni nekik, így a természetben megtalálható táplálékok keresésére is szoktathatjuk őket. Azzal, hogy keresgélésre bíztatjuk őket, eltereljük a figyelmüket egymás csipkedéséről.
A baromfiudvarban a helyes ivararány egy gácsérra 5-6 tojó. Jobbak az eredmények, ha éves gácsérhoz kétéves tojókat teszünk, vagy fordítva. Ha egy tojást mindig a fészekben hagyunk, a tojónál három-négy hónapig elhúzódhat a tojás egy-két napi megszakítással. Így összesen 60-70, de akár 90 tojást is raknak a tenyészidő alatt. Ha azonban tojásokat a fészekben hagyjuk, 15-30 tojás rakása után lekotlanak.
Természetes keltetéshez jobb, ha idősebb, nyugodt kotlót választunk, ami alá 13-18 tojást rakunk. Kacsát keltethetünk pulyka- és tyúkkotlóval is. A pulyka alá 24, a tyúk alá 12-15 tojást tehetünk. Kelési ideje 28-29 nap. A kiskacsák felnevelése lényegesen könnyebb, mint a csirkéké vagy pulykáé.
