A XIX.-XX. századtól szokás adventi koszorút készíteni. A ma ismert koszorú általában fenyőágakból készített, kör alakú dísz, melyeken négy gyertya található. A gyertyák színeinek különböző jelentései vannak, erről itt olvashattok bővebben! A gyertyákat rendszerint vasárnaponként vagy szombat esténként gyújtjuk meg, minden alkalommal egyet többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, melyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az utolsó vasárnapon mind a négy gyertya egyszerre kerül meggyújtásra.
Karácsonykor általában a fenyőfélék közül választunk egy örökzöld fát, és ebből lesz a karácsonyfa, ami szimbólum és ünnepli kellék egyaránt. Először a XVI. században állítottak fel karácsonyfát, mégpedig Németország területén. A karácsonyi ünnepkörtől, adventtől egészen vízkeresztig díszített, kivilágított formájában szokott állni minden házban, még a nem keresztény otthonokban is.
Kezdetben még csak almát, diót, ostyát, mézespogácsa-alakot, különböző édességeket, illetve textilből készült díszeket aggattak a karácsonyfára, manapság már több ezer féle dísz közül választhatunk. Ráadásul már szeptember végén, október elején tele van minden bolt a különböző világító eszközökkel, és díszekkel.
A mézeskalács változatos alakjával és díszítésével fontos kelléke lett a karácsonynak is. Fő hozzávalói a méz, a tojás, a liszt és a különböző fűszerek. Készítése régre nyúlik vissza, eredetileg az Isteneknek felajánlott eledel volt, majd emberek közötti ajándék szerepét töltötte be. Magyarországon már a középkor óta készítik, és több településen nagy hagyománya van.
További érdekességeket találhattok a karácsonyról szóló rovatunkban, amit ide kattintva érhettek el!