lép
1. (anat.) A hasüregben a gyomor nagy görbületén, a bal bordaív síkjában helyeződő barnásvörös, tömör szerv. A gyomorhoz, lóban a rekeszhez és a bal veséhez is, szalagok rögzítik. Savóshártya veszi körül, a savóshártya alatti kötőszövetei tok sövényeket, ún. lépgerendákat bocsát a lép állományába, amelyek elágazódva rekeszeket, lépkamrácskákat képeznek, a bennük levő retikulumsejtek alkotják a lép vázát. A lép funkciója sokrétű: vért raktároz;
vérképző szerv; az öreg vörösvérsejteket egyes
sejtjei kiszűrik, bekebelezik, a bennük levő hemoglobint lebontva annak vastartalmát elraktározzák.
Állatfajonként különböző lép típusok vannak: tároló lépe van lónak, a sertésnek, a szm.-nak; védő lép van a házinyúlban, az emberben.
2. (méh.) A méhlakás berendezése léckeretbe foglalt lépekből áll; a lépet a közös viaszlap mindkét
oldalán hézagmentesen egymáshoz simuló, szabályos, hatszögletű sejtek alkotják. A sejtek nem
azonos nagyságúak, legkisebbek a munkássejtek, a
herék számára épülők jóval nagyobbak. A méhcsalád zömmel munkáslépekkel rendezi be lakását,
herelépet sokkal kevesebbet épít. A méhek nagyobb, gyűszűhöz hasonlítható sejteket is építenek,
ezek nyílásukkal lefelé helyezkednek el a lépeken;
ezekben fejlődnek az anyák (anyabölcső). A lép a
méhcsalád életében fontos szerepet tölt be: sejtjeiben fejlődnek a méhek (bölcső) és azokban raktározza a méhcsalád tartalék élelmét (raktár).
