A dél-amerikai származású burgonya (Solanum tuberosum L.) világviszonylatban az egyik legfontosabb növényünk. Termésmennyiségben a búza, kukorica és rizs után a negyedik helyen áll. Igazi kozmopolita

A burgonya termesztése költségintenzív feladat: speciális gépek és berendezések, korszerû tápanyag-utánpótlás és növényvédelem, speciális szaktudás szükséges hozzá. A hektáronként megjelenô, akár milliós nagyságrendû termelési érték, összehasonlítva például a gabonafélékkel, különös jelentôséget ad a burgonya növényvédelmének. Ezért a korszerû burgonyatermesztés fontos eleme a termés mennyiségi és minôségi veszteségét elôidézô kórokozók, kártevôk és élettani behatások elleni hatékony védelem.
A burgonya sikeres termesztését számos kórtani és kórélettani tényezô nehezíti. Szántóföldi élelmiszernövényeink közül talán a legtöbb kórokozója és kártevôje a burgonyának van. Csupán vírusokból és vírusszerû szervezetekbôl több mint 40 féle kórokozó fertôzi a burgonyát.

Dél-amerikai eredetüknek köszönhetôen Európában közülük számos zárlati (karantén) státus alá esik.
A burgonyatermesztésben a vetôanyag egészségi állapotának – gumó, vegetatív szaporító képlet – sokkal nagyobb a jelentôsége az elérhetô termés mennyiségének kialakításában, mint a magról szaporított növényeknél. A gumót ért kedvezôtlen biotikus és abiotikus tényezôk hatásai ugyanis a termelés egyik évérôl a másikra a vetôgumóval továbbadódnak (nem úgy, mint a magról szaporított növényeknél), és azok akkumulálódva a burgonya kórtani, illetve élettani leromlásához vezetnek. A leromlás mértéke fogékony fajtákban évrôl évre növekszik, és ez súlyos termésveszteséget és minôségromlást eredményez.

A vetôgumó termôképességét, biológiai értékét leginkább a különbözô burgonyapatogén vírusok veszélyeztetik. Az ellenük való sikeres védekezés alapja az ellenálló, rezisztens fajták termesztése. Magyarországi körülmények között a közvetlen terméskiesést okozó kórokozók közül – különösen öntözött termesztési viszonyok között – legjelentôsebb a burgonyavész kórokozója a Phytophthora infestans, az állati kertevôk közül a burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata). Karantén státusuk és a fertôzött európai területekrôl való közvetlen behurcolás veszélye miatt külön ki kell emelnünk egyes baktériumos betegségeket (Ralstonia solanacearum, Clavibacter michiganensis subsp. sepedonicus), a burgonya-fonálférgeket (Globodera rostochiensis és G. pallida) és a gumóorsósodás viroidot. Itt a védekezés alapja a mentesség megôrzése, a behurcolás megakadályozása, az ellenôrzött eredetû és minôségû vetôanyag használata. Az élettani betegségek közül a vasfoltosságot, a gumótorzulásokat, az üregesedést és cérnacsíraképzést kell kiemelnünk.
Mivel elôfordulásuk erôsen fajta-, termôhely- és évjáratfüggô, ezért elkerülésükre a lehetô legjobban ismernünk kell a hajlamosító tényezôket és azok kölcsönhatásait.

 

ÉLETTANI KÁROSODÁSOK

A burgonya azon károsodásait, melyek nem örökletes jellegûek, és amelyeket a burgonyanövényt, illetve burgonyagumókat a termesztési ciklus vagy az azt követô tárolás során bekövetkezô abiotikus stresszhatások idéznek elô, a burgonya élettani károsodásainak („betegségeinek”) nevezzük. Ezek a károsodások a legváltozatosabb formában jelentkezhetnek, és sok esetben nagy gazdasági jelentôséggûek. Minôségrontó szerepük révén erôsen csökkenthetik az étkezésiburgonya-tételek felhasználhatóságát, értékesíthetôségét, ronthatják a gumók tárolhatóságát, csökkenthetik a vetôburgonya-tételek biológiai értékét.
Közös jellemzôjük, hogy elôfordulásuk alapvetô oka valamilyen, az optimálistól eltérô termesztési, vagy tárolási körülmény, de a tünetek súlyosságára, az elôfordulás gyakoriságára jelentôs hatással van maga az adott tényezôre érzékeny fajta, a genotípus is.

A leggyakoribb elôidézô okok között szerepel a rossz talajszerkezet, az egyenetlen vízellátás (idôszakos vízhiány, vagy -többlet), hômérsékleti anomáliák (hideg, vagy hôhatás), tápanyagfelvételi zavar, idôszakos oxigénhiány stb. Az egyetlen védekezési lehetôség a megelôzés, az optimálishoz közeli termesztési és tárolási körülmények megteremtése, illetve a termelési színvonalhoz illeszkedô fajta körültekintô kiválasztása.

 

Gumófejlôdési rendellenességek

Ikernövés, fiasodás, babásodás. Gyakran elôforduló elváltozások, melyek arra érzékeny fajtákon az idôszakos vízhiány következtében jelentkezô kényszerérés, a gumók fejlôdésének leállása, majd újraindulása miatt következnek be. Az ilyen gumók csökkent értékûek. Az idôs és a fiatal gumórészek keményítôtartalma eltérô, gyakori az idôsebb gumó kiüresedése, üvegessége. A gumók nyugalmi ideje is különbözô. Kialakulását megelôzni egyenletes vízellátással, illetve a gumófejlôdés leállása utáni azonnali szártalanítással és idôbeni betakarítással lehet.

Gumótorzulás

Általában rossz talajmunka, rögös, kemény talajszerkezet következtében alakul ki. A formátlan, alaktalan gumók a tétel étkezési értékét, ipari feldolgozhatóságát jelentôsen csökkentik.
Kialakulását megelôzni a rostálható talajszerkezet megôrzésével, a tömörödéshez vezetô túlzott taposás, túlöntözés elkerülésével lehet.

Átnövés és füzéresedés

Olyan fejlôdési rendellenesség, amikor a gumó egy vagy több rügyébôl újabb sztólók, s azokon újabb gumók fejlôdnek. Elsôsorban az egyenetlen vízellátással párosuló hôstressz okozta gumófejlôdés leállás (kényszerérés), majd újraindulás idézi elô, érzékeny fajtákon.
Az egyes gumók keményítôtartalmában jelentôs különbségek lehetnek. Az idôsebb gumók keményítôtartalma lecsökken (a gumóhús „üveges” vágási felületû lesz), s emiatt feldolgozhatóságuk, tárolhatóságuk nagymértékben csökken.
Védekezni a hajlamosító tényezôk kiküszöbölésével és az érzékeny fajták kizárásával lehet.

Gumórepedés, üregesedés

Mindkét rendellenesség elsôsorban bôséges víz (csapadék, vagy öntözés) és bôséges nitrogénellátás hatására következik be. Oka a gumók szöveteinek túl gyors, hirtelen növekedése. Érzékeny fajtákon jelentôs minôségrontó tényezô lehet. Elkerülhetô, ha tartózkodunk az egyoldalú nitrogéntrágyázástól, túlöntözéstôl és a hajlamos fajták termesztésétôl.

Feketeszívûség

A talajban vagy a tárolás során kialakuló oxigénhiányos állapot hatására a gumó központi részében lévô sejtek nem jutnak elegendô oxigénhez, s elhalhatnak. Az elhalt sejtek tömege adja a gumó közepének fekete/szürkés elszínezôdését. Az ilyen gumók ipari feldolgozásra alkalmatlanok.
Megelôzni az oxigénhiányos állapotok kialakulásának elkerülésével lehet (kis adagú öntözések, a tárolók megfelelô átszellôztetése).

Vasfoltosság

A gumóhúsban elszórtan jelentkezô szabálytalan alakú, olyan kisebb-nagyobb barnás foltok gyûjtôneve, melyek elhalt sejtekbôl állnak. Elôfordulása talajtípustól, a talaj kalciumszolgáltató képességétôl, az adott évjárat idôjárásától és a fajta érzékenységétôl függ. Oka a növény kalciumfelvételi zavaraiban keresendô.
Étkezési burgonyában jelentôs minôségrontó tényezô lehet. Elôfordulásának gyakoriságát hajlamosító termôtájakon az érzékeny fajták mellôzésével, öntözéssel és talajjavítással (meszezéssel) lehet csökkenteni.

Cérnacsíra- és csíragumóképzés

A tárolás során vagy a talajban, ültetés után a gumókon vékony, hajtásképtelen csírák, vagy a csírákból közvetlen kicsiny gumók fejlôdnek.
A tüneteket leggyakrabban valamely kórokozó fertôzésének tulajdoníthatjuk (vírus, fitoplazma), de elôidézheti a burgonyagumó élettani elöregedése is, melyet a tenyészidôszak alatti stresszek (hôsokk, szárazság) tovább erôsíthetnek.
A cérnacsírás, csíragumós vetôgumók általában nem hajtanak ki, vagy csak csenevész, értéktelen bokrokat nevelnek. Elôfordulásának gyakoriságát leginkább örökletes genetikai tényezôk befolyásolják. Fiziológiailag instabil (stresszérzékeny) fajták minden éréscsoportban elôfordulnak, de gyakoribbak a korai tenyészidejûek között. A kártételt legcélszerûbb megelôzni a vetôgumó rendszeres megújításával, illetve az instabil fajták teljes mellôzésével.

Zöldülés

A burgonyagumóban, ha fény éri (pl. lemosódik a fedô talajtakaró), elkezdôdik a zöld színtestek, klorofill képzôdése, s vele együtt beindulnak a növény zöld részeire jellemzô azon biokémiai folyamatok is, melyek eredménye a mérgezô glikoalkaloidok (solanin, és chaconin) képzôdése. A megzöldült gumók fogyasztásra alkalmatlanok, ezért, ha arányuk étkezési burgonya esetén néhány százaléknál több, jelentôs lehet a veszteség. A vetôburgonya zöldülése nem jár minôségromlással. A megzöldült gumók aránya csökkenthetô megfelelô nagyságú bakháttal, a gumók teljes sötétben való tárolásával, a kereskedelemben a polcokon történô rövid idejû tárolással, gyakori árucserével.

Fehérszemölcsösség

Mikor a burgonyatábla talajában pl. jelentôsebb csapadék vagy túlöntözés hatására tartós oxigénhiányos állapot alakul ki, akkor a gumókon lévô légzônyílások (lenticellák) kinyílnak, megnagyobbodnak. Ilyenkor a környékükön fehéres színû keményítôszemcsék rakódnak le, melyek a betakarítás után is a gumók felszínén maradnak, s jelentôsen rontják azok piacosságát. A nyitott lenticellák fertôzési kaput is jelenthetnek a gumót fertôzô kórokozók számára.
A tünetek kialakulását elkerülni jó talajszerkezetû és vízáteresztô képességû táblák kiválasztásával, a kívánatos talajállapot megteremtésével és a túlöntözés elkerülésével lehetséges.

Szürkefoltosság

A gumókat ért mechanikai behatások (ütôdések) következtében a sérült sejtekben lévô tirozin és más fenol típusú vegyületek a polifenoloxidáz enzim hatására oxidálódnak. A folyamat szürkés színû melanin képzôdéséhez vezet.
Az egyes fajták érzékenysége között óriási különbségek vannak. A több szárazanyagot tartalmazó fajták a sejtek nagyobb turgor nyomása következtében általában érzékenyebbek a sérülésekre, s így a szürkefoltosság kialakulására is.
A tünetek kialakulásának valószínûsége csökkenthetô a betakarító és manipuláló gépek helyes megválasztásával, a gumók ütôdésének minimalizálásával.
Ideális, ha egyszerre a gumók soha nem esnek le 30 cm-nél magasabbról.

 

VÍRUSOK OKOZTA BETEGSÉGEK

Burgonya Y-vírus
Potato virus Y (PVY)
A Potyviridae család Potyvirus nemzetség típustagja. A flexibilis 684–730 × 11 nm nagyságú fonál alakú virionok, pozitív egyszálú RNS-t tartalmaznak. A kórokozóknak széles a gazdanövényköre.
A burgonya Y-vírus minden burgonyát termesztô országban elterjedt. A nagy változékonyságú kórokozónak több törzse ismert.
Ezek közül a jelentôsebbek a normál vagy O törzs (PVYO), a C törzs (PVYC), a dohány érbarnulás vagy N törzs (PVYN) és a burgonyagumó nekrotikus gyûrûsfoltosság vagy NTN törzs, amelyet a világon elôször Magyarországon írtak le. A PVYC törzs különlegessége, hogy a köpenyfehérjegén defektusa révén nem vihetô át levéltetû vektorral. A burgonyafajták többségén a PVY0 és PVYC törzsek fertôzése foltosodást és nekrózist (tintafoltosság) és törpenövést okoz. A PVYN elsôsorban mozaikfoltosságot okoz, amelyet másodlagosan a nekrózis kialakulása követhet. A PVYNTN rezisztenciát áttörô tulajdonságú törzs.

Napjainkban ez a törzs okozza a legtöbb gazdasági kárt, és ez a legelterjedtebb. A fertôzés  következtében a levéltüneteken kívül a burgonya gumóján és bogyóján nekrotikus gyûrûs foltok jelenhetnek meg. Az utóbbi két évtizedben az NTN törzs elterjedését követôen a burgonya legfontosabb víruskórokozójává vált. Mechanikai úton vírusfertôzött burgonyagumóval és nem perzisztens (stylet borne) módon levéltetvekkel terjed. Több mint negyven levéltetûfaj eredményesen terjeszti (Macrosiphum euphorbiae, Aphis fabae, Myzus persicae, Rophalosiphonius latysiphon stb.).

Burgonya A-vírus
Potato virus A (PVA)
A Potyviridae család Potyvirus nemzetségébe tartozik. A virion 730 nm hosszú és 11 nm keresztmetszetû flexibilis fonál. A genom pozitív egyszálú RNS. Minden burgonyatermesztô területen elôfordul. Több törzse ismert. A tünetek vírustörzstôl függôek. A fertôzés sokszor tünetmentes, vagy enyhe mozaikfoltosságban nyilvánul meg. Érzékeny fajtákon csúcselhalást okoz. Komplex fertôzéskor a tünetek súlyosak, és jelentôs termésveszteség jöhet létre.
A kórokozó mechanikai úton vírusfertôzött gumóval és nem perzisztens (stylet borne) módon, levéltetvekkel terjed (pl. Aphis gossypii, Aulocorthum solani, Macrosiphum euphorbiae, Myzus persicae). Jelenlegi ismereteink szerint a vírus maggal nem terjed.

Burgonya levélsodródás vírus
Potato leafroll virus (PLRV)
A Luteoviridae család Polerovirus nemzetségébe tartozik. A virionok izometrikusak, 24 nm átmérôjûek. A genom pozitív egyszálú RNS.
A burgonya egyik legjelentôsebb kórokozó vírusa. A világ minden burgonyatermesztô országában elterjedt. A beteg növény levelei kanalasodnak, sodródnak, klorotikusak, törékenyek, üveges tapintásúak, és gyakran vöröses elszínezôdésûek. A fertôzött növény a fejlôdésben visszamarad és törpül.
A kórokozó mechanikai úton nem vihetô át. Vegetatív úton és perzisztens (cirkulatív) módon levéltetvekkel terjed. Legfontosabb vektorai a Myzus persicae és a Macrosiphum euphorbiae.

Burgonya X-vírus
Potato virus X (PVX)
A Barnaviridae család Potexvirus nemzetségének névadó tagja. A virion helikális szimmetriájú, fonál alakú, 515 nm hosszú, 13 nm átmérôjû. A genom pozitív egyszálú RNS. A burgonyatermesztô országokban mindenütt megtalálható. A tünetek kialakulása jelentôsen függ a vírustörzstôl és a burgonyafajtától.
A legtöbb törzs tünetmentes vagy enyhe mozaikfoltosságot okoz a leveleken. Más törzsek súlyos mozaikfoltosságot vagy a levelek göndörödését és jelentôs termésveszteséget okozhatnak.

A PVX elsôsorban mechanikai úton (termesztôgépek, növényápolás) terjed. Az egészséges vetôgumó a raktározás során a mellette levô beteg gumó csíráitól is fertôzôdhet. Ismert a burgonyarákot elôidézô Synchytrium endobioticum zoospóráival, valamint arankával (Cuscuta campestris) történô terjedése is.
A kórokozó levéltetvekkel, maggal és pollennel nem terjed.

Burgonya M-vírus
Potato virus M (PVM)
A Barnaviridae család Carlavirus nemzetségének tagja. A pozitív polaritású egyszálú RNS-t, a virion helikális szimmetriájú, 650 × 12 nm nagyságú fonál alakú kapszidja tartalmazza.
Feltételezhetôen a világ minden burgonyatermesztô országában jelen van. A burgonyát a legtöbb izolátum tünetmentesen fertôzi, más izolátumok enyhe klorózist vagy a levelek sodródását idézik elô. A tünetek erôssége a vírustörzs patogenitásától, a fajta érzékenységétôl függ, amelyet a környezeti tényezôk is befolyásolnak.
A kórokozó mechanikailag, vegetatív szaporítószervekkel és nem perzisztens módon a levéltetvekkel (pl. Myzus persicae, Aphis nasturtii) terjed. A vektorátvitel hatékonyságában nagy különbségek lehetnek az egyes törzsek között. Maggal nem terjed.

Burgonya S-vírus
Potato virus S (PVS)
A Barnaviridae család Carlavirus nemzetségébe tartozó virion helikális szimmetriájú, fonál alakú és 650 × 12 nm nagyságú. A genomot pozitív egyszálú RNS alkotja. A világon mindenhol elôfordul. Burgonyán a PVS törzsek többsége nem okoz tüneteket.
Egyes fajtákon a levélszélek sodródnak, göndörödnek. A kártétel többnyire kisebb mértékû, fajtától és vírustörzstôl függô. A törzsek többsége Aphis fabae, A. nasturtii, Myzus persicae, és Rhophalosiphum padi levéltetûfajokkal nem perzisztens módon, valamint mechanikai és gumóátvitellel terjed. A maggal történô átvitel nem ismert.

Lucerna mozaik vírus
Alfalfa mosaic virus (AMV)
A Bromoviridae család Alfamovirus nemzetségének típustagja. Multikomponensû, a virionok bacilus alakúak hosszúságuk 30, 35, 43, 56 nm, szélességük 18 nm. A genomot osztott, pozitívszálú RNS-ek alkotják.
Az igen széles gazdanövénykörû kórokozó az egész világon elterjedt. A leveleken jellegzetes sárga mozaik (kalikó) tüneteket okoz.
Egyes fajták levélszélei sodródnak, göndörödnek. Burgonyán ritkábban károsít, de fellépésével mindig számolni kell akkor, ha a burgonya- és a lucernatáblák közel vannak egymáshoz.
Átvihetô levéltetvekkel (pl. Myzus persicae) nem perzisztens módon, valamint mechanikai úton. Más növényfajok esetében ismert a pollen-és a magátvitel lehetôsége is.

Paradicsom bronzfoltosság vírus
Tomato spotted wilt virus (TSWV)
A Bunyaviridae család Tospovirus nemzetségének tagja. Az izometrikus virionok 85 nm nagyságúak, poliszacharid burokkal határoltak. A genomot pozitív szálú RNS-ek alkotják. A széles gazdanövénykörû kórokozó az egész világon elterjedt. Burgonyán levélsárgulást, levélsodródást és nekrózisokat okoz. A fertôzött növények a fejlôdésben visszamaradnak, törpülnek. Hazánkban burgonyán ritkán károsít, de az Egyesült Államokban a burgonya egyik fontos vírusos betegsége.
Átvihetô tripszekkel (pl. Thrips tabaci, Frankliniella occidentalis) perzisztens módon és mechanikailag. A pollennel és maggal történô terjedése nem ismert.

Egyéb vírusok

A burgonyának több mint 40 kórokozó vírusa ismert. Az ismertetett kórokozókon túl nálunk kisebb jelentôségû vagy karantén kórokozók pl. a Potato aucuba mosaic virus (PAMV), Potato mop-top virus (PMTV), Potato virus T (PVT), Potato virus U (PVU), Potato virus V (PVV), Tobacco mosaic virus (TMV), Tomato mosaic virus (ToMV), amelyek a világ más részein okozhatnak jelentôs károkat.

Védekezés:

– megelôzés: a vírusos betegségekkel szemben kémiai módszerekkel szabadföldi körülmények között nem védekezhetünk. Ezért a megelôzésnek (prevenció) kiemelt jelentôsége van. A burgonya esetében alapvetô fontosságú az egészséges, vírusmentes „vetôburgonya” és a rezisztens fajta, valamint a termesztôterület ökológiai adottságainak megfelelô fajta alkalmazása. Több olyan fajta – elsôsorban hazai fajták – áll rendelkezésre, amelyek egy vagy több kórokozó vírussal szemben rezisztensek vagy toleránsak.
Az ellenôrzött és fémzárolt egészséges vírusmentes vetôgumó a sikeres és eredményes termesztés kulcsa. Ha ez lehetséges, be kell tartani az izolációs távolságokat a termesztés során. Lehetôleg rokon növényeket (pl. paprika, paradicsom, dohány), amelyeknek a kórokozói többnyire azonosak, ne termesszünk egymás mellett. Mindezeknek a vetôgumó-elôállítás során kiemelt jelentôségük van.
– agrotechnikai: az elôhajtatás és ültetési idôpont megválasztásával csökkenhetô a fertôzés bekövetkezése. A különbözô száreltávolítási módszerekkel megakadályozható a kórokozóknak a gumóba történô transzlokálódása.
– kémiai: a vektorok elleni optimális idôben elvégzett inszekticides védekezéssel csökkenthetô a fertôzés mértéke.
– egyéb: fontos a bizonytalan eredetû import szaporítóanyagok vizsgálata. A világméretû kereskedelem veszélyt jelent ismeretlen egzotikus kórokozók behurcolására és azok megtelepedésére.

Sztolbur fitoplazma
Stolbur phytoplasma
Az egysejtûek (Protophyta) Mollicutes osztályának Mycoplasmatales rendjébe tartózó, DNS-t és RNS-t egyaránt tartalmazó, pleomorf kórokozók. Sejtmembrános, sejtfal nélküli 50–960 nm-es nagyságú prokariotikus mikroorganizmusok.
A betegség megjelenésére, a kabóca vektorok számára kedvezô meleg, száraz idôjárási körülmények között fokozottan számolni kell.
A kórokozó a fertôzött növények rostacsöveiben fordul elô. A növények levele kanalasodik, elszínezôdik, esetenként léggumócska-képzôdés is megfigyelhetô. A burgonya gumója kisméretû, gumiszerû tapintású és ún. cérnahajtásképzôdés figyelhetô meg. Száraz körülmények között a növény hervad. A beteg tövek a fejlôdésben visszamaradnak, törpülnek, és fokozott hajtásképzôdés is megfigyelhetô.
A kórokozó mechanikai úton nem vihetô át. Kertészeti oltással és kabóca vektorokkal (pl. Hyalesthes obsoletus, Macrosteles laevis) terjed.

Védekezés:

– szabadföldi körülmények között: a vektorok ellen inszekticidekkel védekezhetünk.
– laboratóriumban: a fitoplazmamentesítésre használható módszer a hôterápia és a kemoterápia (tetraciklinek), amelyek azonban a kórokozó elpusztítására nem alkalmasak.

 

BAKTÉRIUMOK OKOZTA BETEGSÉGEK

Gumórothadás és „feketelábúság”
Erwinia carotovora subsp. carotovora (Jones)
Bergey et al. és E. c. subsp. atroseptica (Van
Hall) Dye, esetenként az E. chrysanthemi pv.
chrysanthemi Burkh. et al., (syn.: Pectobacterium
(Jones) Waldee spp.)

Magyarországi viszonyok között a gumók lágyrothadása a tárolókban jelentôs betegség, a „feketelábúság”, azaz a szártôrothadás pedig szántóföldi körülmények között fordul elô.
A gumók lágyrothadása (nedves rothadása) jellegzetes, ismert tünet. A gumók részben vagy egészen kásás péppé alakulnak, szétesnek, esetleg a parahéj tartja össze a rothadó részt. A rothadó gumó a levegôvel érintkezve elbarnul. Egy idô után bûzössé válik a folyamat, ekkor már másodlagosan fellépô (anaerob, ún. opportunista) baktériumfajok is jelen vannak (pl. Clostridium, Bacillus stb.), s vajsavas erjedés kezdôdik. Ez a tünet fôleg a tárolás során zajlik, de már a talajban is elkezdôdhet. A „feketelábúság” a hajtásokon található, az alsó szárrészek elbarnulnak, elfeketednek, elnyálkásodnak, a fertôzött tô hervad, elhal, könnyen kihúzható a talajból.

Az Erwinia-baktériumfajok polifág kórokozók, fakultatív anaerobok. Gram-negatívok, 1–3 μm-es pálcika alakúak, peritrich csillózottságúak, szerológiailag pozitívok, BDA-táptalajon szürkésfehér kolóniákat képeznek. Faji elkülönítésük csak laboratóriumi módszerekkel lehetséges. A baktériumok optimális hôigénye 18–26 °C között van, az E. c. subsp. atroseptica a hûvösebb idôjárást kedvelô. Közös sajátságuk, hogy genetikailag determináltan olyan enzimjeik vannak (pektinmetilészteráz, poligalakturonáz stb.), amelyekkel lebontják a növényi sejtfal elsôdleges ragasztó elemét, a pektint. Ez viszont a szövetek szétesésével jár, ami tulajdonképpen a rothadás.

A baktériumok a talajban növénymaradványokon, vagy a tárolási helyeken a földmaradványokkal bevitt gumókon, a gumók lenticelláiban pedig látens formában (az export-import tevékenységek során, pl. így terjednek) telelnek át. A késôbbi fertôzés fôleg sebzéseken, de a természetes testnyílásokon is bekövetkezhet (sztómák, lenticellák). A talajban a fertôzött anyagumók rothadásakor a sztólókon és lenticellákon át fertôzôdnek a fiatal gumók. A baktériumokat a drótférgek, pajorok, talajmûvelô szerszámok, gépek, az esô és az öntözôvíz is terjeszti.

A gumórothadás a tárolóhelyeken számos tényezô függvénye. Ezek közül ki kell emelni a gumók sebzett vagy egészséges voltát, a hômérsékletet, a páratartalmat, a szén-dioxid-koncentrációt, valamint az esetleges kondenzvíz jelenlétét.

Ha a körülmények optimálisak a baktériumoknak, akkor gyorsan nagy tömegû burgonya rothadása következhet be.
Ebbe a folyamatba egyes kórokozó gombák is betársulhatnak (pl. Fusarium sp.), és ilyenkor kialakul egy ún. „vegyes rothadás”, ami még nagyobb kárral jár.

Védekezés:

E speciális tünetek kialakulásának oka még nem ismert (kórokozó?, környezeti tényezôk?, gazdanövény?).
A kórokozó sejttanilag baktérium (prokarióta, Gram pozitív), morfológiailag viszont a gombákhoz hasonlít. Igen vékony (1,5 μm), szürke színû spirális lefutású „micélium”-hálózata van, amely feldarabolódik spórákká (ún. kokkuszokká), s ezekkel szaporodik. A fajok meghatározása meglehetôsen bonyolult, bakteriológiai biokémiai teszteken alapul.

A Streptomyces fajok melegkedvelô, talajlakó organizmusok, szaprotrófként is megélnek.
A burgonyagumót még egész korai fejlôdési stádiumában a paraszemölcsökön keresztül fertôzik, s csak a talajban terjednek, károsítanak. Felszedés után már nem növekszik a varas folt, de a kórokozó életképesen fennmarad a gumón, tehát vetôgumóval is terjedhet. Elsôsorban a laza szerkezetû, könnyen fölmelegedô és kiszáradó talajokban (homok) gyakoribbak. A korábbi tapasztalatokkal szemben az utóbbi évtizedekben a kötöttebb, savas pH-jú talajokon is károsítanak.

A baktériumnak valószínûleg több biotípusa is létezik, s ezek alkalmazkodnak az eltérô körülményekhez. A sugárgombás varasodás járványszerû elterjedése számos tényezô függvénye. Ezek csak részben ismertek, ill. sok az ellentmondás. Pl. a lenticellaszám (paraszemölcs), a héj cellulóztartalma, a héjszín nem befolyásoló tényezôk. Ellentmondás van viszont az utántermesztési fokozatok, a fertôzött vetôgumó, a talaj kémhatása, a mûtrágyázás, a mésztrágyázás, a talajok humusztartalma a domborzati viszonyok stb. terén.

Védekezés:

– fajtarezisztencia figyelembevétele (pl. ellenállóbb a Góliát, Százszorszép (Rioja), White Lady, Hópehely, Russet Burbank, Réka, fogékony a Desirée, Cleopatra, Agria, Kondor, Somogyi kifli),
– megelôzés: a fertôzött táblák termesztésbôl való kivonása, egészséges vetôgumók ültetése, ne ültessünk frissen feltört talajba, kerüljük a közvetlen meszezést a burgonya alá stb.,
– agrotechnikai: öntözés a gumókötés idôszakában. Elôzetes zöldtrágyázás vagy lucerna, szója elôvetemény. Egyes mezo- és mikroelemtrágyázás (pl. Mg, Mn, Fe, Al).

Burgonya ralsztóniás hervadása és barnarothadása
Ralstonia solanacearum (Smith) Yabuuchi et
al. (Syn.: Pseudomonas solanacearum és
Burkholderia solanacearum)

Zárlati (karantén) listán lévô kórokozó!
Magyarországon 2000-ben találták meg (Jászberény, Rakamaz) holland importú Kondor és Desirée fajtájú burgonyatáblákban. Azóta kisebb mértékben elôfordul, fôleg a burgonyatermesztô körzetekben. Országosan még nincs elterjedve, de valószínû, teljesen már nem mentesíthetô az ország.
A tünetek a csúcslevelek hervadásával kezdôdnek, majd egyes szárak alulról fölfelé elhervadnak, barnulnak, elfekszenek. Esetenként edénynyaláb-barnulás is megfigyelhetô. Ezután a gumók fertôzôdnek, itt is az edénynyalábgyûrû kezd barnulni, rothadni. Ha a baktériumnyálka a gumó felszínére tör, a „szemek” és lenticellák környékére föld tapad, s ez jellegzetes szimptóma. A tünetek a burgonyatáblában foltokban, gócokban alakulnak ki, elôször fôleg a mélyebb fekvésû részeken.

A baktérium polifág kórokozó, elsôsorban a Solanaceae család fajait fertôzi (burgonya, paradicsom, paprika, dohány, tojásgyümölcs stb.), de dísznövényeken (muskátli, petúnia) és gyomnövényeken (csattanó maszlag, fekete és keserû csucsor) is elôfordul.

A kórokozó sebzéseken, természetes testnyílásokon keresztül jut be a növénybe, s ott fôleg az edénynyalábrendszerben terjed. A meleg (24–34 °C), csapadékos körülményeket kedveli. A terjedésben a legnagyobb szerepük a látensen fertôzött vetôgumóknak van, de az öntözôvíz, a talajmûvelô eszközök, a fonálférgek, egyes gyomnövények is terjeszthetik.

Védekezés:

– zárlati (karantén) rendszabályok betartása az illetékes NTSZ utasításai nyomán (pl. megsemmisítés, 4–5 éves termesztési tilalom, teljes körû eszközfertôtlenítések, ellenôrzô vizsgálatok stb.).
– Hatékony kémiai és reszisztencia alapú védekezés nem ismert.

Burgonyagumó gyûrûsrothadása
Clavibacter michiganensis subsp. sepedonicus
(Spleck., Kotth.) Davis, Gillaspie, Vidaver,
Harris (Syn.: Corynebacterium sepedonicum)

Ez is zárlati listán lévô kórokozó, magyarországi megjelenése szintén várható. Eredetileg meleg égövi kórokozó, de fokozatosan terjed a mérsékelt égövben is. Fertôzése estén a gumók edénynyalábrendszere sárgásbarnán, kavernásan rothad, végül az egész gumó elpusztul.
A lombozat alulról fölfelé irányuló hervadásos tüneteket is mutat. Terjedése hasonló, mint az elôzô baktériumé.

Védekezés:

– zárlati (karantén) rendszabályok.

GOMBÁK OKOZTA BETEGSÉGEK

Burgonyavész
Phytophthora infestans (Mont.) de Bary

Földünk nagy részén, így hazánkban is elterjedt, a burgonya legsúlyosabb kórokozó gombája.
A termésveszteség elérheti a 80–100%-ot is, a teljes lombvesztés és a súlyos gumófertôzés következtében. A XIX. század közepére zajlott le az elsô világméretû elterjedése Dél- és Közép-Amerika hûvös, csapadékos hegyvidékérôl (Chile, Peru, Ecuador, Mexikó). Ez a kórokozó okozta az írországi a nagy éhínséget az 1800-as évek közepén. Hazánkban minden évben számolhatunk kártételével.

A betegség tünetei a lombozaton a levéllemez szélétôl vagy csúcsától kiinduló, szabálytalan alakú, barnuló, vizenyôs, majd beszáradó foltok. A foltok szegélye sárgás, klorotikus udvarral határolt. Ennek fonáki részén található a fehér penészgyep, amely a sporangiumtartók és sporangiumok tömegébôl áll.

A levélnyélen és a száron is megjelenhetnek a tünetek hosszú, barnásfekete foltok alakjában, felületükön a sporuláló gombával. A fertôzött lomb néhány nap alatt teljesen elhalhat.
A fertôzött gumók héja kissé besüppedô, kemény tapintású, ólomszürke színû foltokkal. Ezek alatt a gumószövetek vörösesbarna száraz, illetve nedves rothadása látható.
A tárolás folyamán a gumó teljes rothadása is bekövetkezhet.
A gomba áttelelésének többféle lehetôsége van. Magyarországon az 1990-es évekig a gumóban fôként micélium formájában telelt át.

A gumók az ültetés után a táblában, a tárolóhelyek környékén, a prizmahelyeken és a meg nem semmisített hulladékhalmokban lehetnek potenciális primer fertôzési források. Ivaros szaporodása is lehetséges, amióta az A1-es párosodási típus után az A2-es is bekerült hazánkba. Az így kialakuló oospóra több évig életképes, és fertôzôképes maradhat a talajban. A fertôzött gumóból a micélium felnôhet a szárban, majd sporulál, sporangiumokat képez. A gumó felületén sporuláló gomba sporangiumait a kapilláris víz a talaj felületére emelheti, innen a szél tovább terjeszti. A fertôzés gyakran a légáramlatokkal érkezô sporangiumok közremûködésével történik. A növény zöld részeire került sporangiumokból két flagellummal ellátott zoospórák szabadulnak ki, és aktív módon „úsznak” el a sztómákig. Itt becisztálódnak, majd fertôzô micéliumot fejlesztve jutnak a növénybe.

Magasabb hômérsékleten a sporangiumok közvetlenül micéliumot fejlesztve fertôznek. A vegetációs idôszakban több ivartalan generációja fejlôdhet a gombának. A gumók fejlôdése idôszakában az esô a sporangiumokat a talajra, majd a gumók felületére mossa, a zoospórák a lenticellákon át jutnak a gumóba.

A gombának a hûvös, csapadékos, nagy páratartalmú idôjárás kedvez, hômérsékleti optimuma 16–22 oC. A zoospórák fejlôdéséhez a 12–15 oC az optimális. A járványok kialakulásában fontos szerep jut az esônek és a szélnek (a légáramlatokkal 50–60 km-re eljuthatnak a sporangiumok), helytelen tároláskor pedig hajlamosít a nagy páratartalom és a kondenzvíz. Hazánkban gyakori a betegség kétcsúcsú járványgörbe szerinti fellépése. Az elsô a lombzáródást követôen (július eleje, közepe), a második a nyári aszályokat követôen, szeptember hónapban várható (a gumókárosítás ekkor nagyobb mértékû). A járványok kialakulására akkor kell számítani, ha a havi csapadékösszeg eléri a 120 mm-t, az átlaghômérséklet pedig 20 oC körüli.

Az inkubációs ideje (4–8 nap) fôként a hômérséklettôl függ. A fertôzéshez elegendô lehet a hajnali harmat mennyisége is. A vizekkel és erdôkkel határolt területek kedvezô klimatikus viszonyokat
teremtenek a kórokozó számára.
A kórokozó elôrejelzésére számos módszer áll rendelkezésre, ennek pontossága rövid távra és üzemi szinten megfelelô segítséget nyújt.

Megfigyelôparcellákat lehet létesíteni inokulált vagy nagyon fogékony burgonyafajtákkal (primer fertôzés elôrejelzésére). A meteorológiai adatok (hômérséklet, csapadék, relatív páratartalom) segítségével kiszámítható a lappangási idô és a fertôzés bekövetkezte is (pl. Beaumontszabály, Naumova-féle nomogramm, Sol-Phy és Agro-Expert elôre jelzô készülékek). Fontos tudni a védekezés elhagyása miatt, hogy mikor nem szükséges védekezni (negatív elôrejelzés).

Hazánkban a burgonyán kívül rendszerint a paradicsomot támadja meg. A kártétel mértékét több tényezô, így pl. a tápanyagellátás és a gumósérülés mértéke is befolyásolja.

Védekezés:

– agrotechnikai: 4–5 éves vetésváltás. Kerüljük a mély fekvésû, nedves, ködjárta területeket, a kötött, repedésekre hajlamos talajokat. A tárolókat, prizmahelyeket telepítsük távol a burgonyatáblától. Ezeket rendszeresen fertôtlenítsük, a hulladék prizmákat takarjuk le földdel. Harmonikus tápanyagellátásról gondoskodjunk (kerüljük a Nbôséget). Csak egészséges, fémzárolt vetôgumót ültessünk. A fogékony fajták mellé lehetôleg csak ellenálló fajtákat ültessünk. Az ültetés 8 oC feletti talajhômérsékleten kezdôdjön, a sorok az uralkodó széliránnyal párhuzamosan fussanak. Semmisítsük meg az árvakeléseket. A betakarítás elôtt legalább 2 héttel szártalanítsunk a gumók beparásodása végett, az érett gumókat minél elôbb, és minél kisebb mechanikai sérüléssel takarítsuk be, betárolás során távolítsuk el a fertőzött gumókat. A burgonyatételeket korszerû tárolókban, szakszerûen tároljuk. Fontos lenne a zárt vetôgumó-termesztési rendszer, körzetek kiépítése.
– genetikai: vertikális, és/vagy horizontális rezisztenciájú
fajtákat termesszünk.
– kémiai: kontakt, mély hatású és szisztemikus fungicidek elôrejelzésen alapuló, vagy programszerû alkalmazása. Hatóanyag-rotáció betartása a rezisztencia kialakulásának megelôzésére.

Fuzáriumos gumórothadás és tôhervadás
Fusarium solani (Mart.) Sacc, F. oxysporum f.
sp. tuberosi (Wollenweb.) Snyder & H. N.
Hans, F. sambucinum Fuckel, F. sulphureum
Schleht

A betegséget elôidézô kórokozók az egész világon elterjedtek. A szakirodalom mintegy húsz faj károsításáról ad információkat. A burgonya tárházi gumóbetegségei között a legfontosabb helyet foglalja el. Évente változóan súlyosak a károk, akár 50–60%-os rothadás is elôfordulhat.
Fertôzött gumók ültetésekor rügyelhalást és súlyos kelési hiányokat okozhat. A növények hervadása hazánkban kisebb jelentôségû.

A szántóföldön a tenyészidô második felében a növények alsó levelei sárgulnak, majd gyorsan hervadnak, száradnak, lehullanak vagy a növényen csüngve maradnak (tracheomikózis).
A növény lassan, fokozatosan elhal, a levelek leszáradása után a szár még sokáig zöld marad. A talajban lévô hajtásrészek felületén és a bélrészben elszínezôdô foltok alakulnak ki, amelyek gyakoribbak a nóduszoknál. A vízszállító edénynyalábok a szárban, gyökérben, gumóban elbarnulnak.

Sokszor féloldalas lehet a kártétel. A sztólók is elhalhatnak. A tüneteket a gomba közvetlen jelenléte mellett annak toxikus hatása is fokozza. Az elbarnult edénynyalábú gumó (gyûrûsbetegség) gyenge, fejletlen hajtásokat nevel. A szártalanítás után sokáig talajban maradó gumókon nô a köldökfuzárium kialakulásának veszélye.

A gumók felületén besüppedô, ráncosodó, koncentrikusan rétegzôdô foltok találhatók, gyakran a sebzések helyén és a köldöki részen is. A rothadó szövetek barnák, szürkék és feketék, gyakori a kiüregesedés. Az elhalt részek felületén, de a gumó belsejében is fehér, sárgás, rózsaszín és vöröses zónázott penészpárnák (jellegzetes makro- és mikrokonídiumokkal) jelennek meg. A nedves rothadást követôen a gumók vízvesztesége következtében azok száraz, morzsalékos kemény múmiává vagy porszerû anyaggá válnak, korhadnak.
A kórokozó több évig életképes marad a talajban, fertôzôképességét micélium, konídium és klamidospóra formájában a tárolóban is megtartja.

Újabb területekre fôként a gumóval kerül. Tipikus sebfertôzô, a varasodás, a burgonyavész, a fagy, a rovarok, a mechanikai sérülések segítik a behatolást, de az ép köldökrészen is képes bejutni a gumóba. Tárolás során a kártétel mértékét növelik még a sárosan betakarított gumók, a magas hômérséklet és nagy páratartalom, a szükséges szellôztetés hiánya. Megfigyelték, hogy a tárolás folyamán a fogékonyság növekszik.
A hervadást okozó fajok melegigényesek, 23–25 oC felett válnak aktívvá, ezt segíti, ha a növények vízhiányban szenvednek. A tárolóban a nagyobb mértékû fertôzés 10–20 oC-on történik meg, a nagy relatív páratartalom kedvez a gombáknak. A sebperiderma 21 oC-on 3–4 nap alatt képzôdik, míg alacsonyabb hôfokon ez sokkal lassúbb folyamat.

Védekezés:

– agrotechnikai: helyes területkiválasztás, vetésváltás (4–5 év), toleráns fajták használata, egészségesen fejlett növényállomány, tôszelekció a vetôgumótáblán,
– mechanikai: a betakarítás száraz idôben, sérülésmentesen történjen, be- és kitároláskor a fertôzött gumók kiválogatása,
– kémiai: egészséges, csávázott vetôgumó ültetése, tárolóházak fertôtlenítése,
– egyéb: elôtárolást, beparásítást közepes relatív páratartalommal és jó ventilációval kb. 15 oC-on végezzük, fôtárolás 3–5 oC-on, mérsékelt páratartalomban történjen, kitárolás elôtt emeljük 10 oC felé a halom hômérsékletét.

Rizoktóniás tôkorhadás
Rhizoctonia solani Kühn

A kórokozó gomba mindenütt elôfordul, ahol burgonyát termesztenek. A gomba számára kedvezô feltételek esetén jelentôs terméscsökkenést és minôségi veszteséget okozhat.
Gazdanövényköre széles, de a különbözô taxonómiai csoportjainak különbözô gazdanövénykörük van. A burgonya gumóján álszklerocium formájában, valamint a talajban a növényi maradványokon és szerves anyagokon micélium alakjában telel át és innen fertôz.
Elsôsorban a föld alatti növényrészeket, a gumót, hajtást, gyökereket és sztólókat fertôzi.
A gumón képzôdô fekete álszkleróciumok nehezen lekaparható foltokat okoznak (himlô). A fertôzés következtében a gumók néha megrepednek. A gumóból fejlôdô hajtás tenyészôcsúcsát gyakran a földben (vagy a hajtatóládában) elpusztítja, ennek következtében oldalhajtásképzôdés indul meg, és a hajtás sajátos „gyertyatartó” alakot vesz fel. A hajtás föld alatti részén, a sztólókon és a gyökereken barna bemaródásokat okoz.

Meleg, nedves idôben a föld feletti részen a bazídiumos alak (Tanatephorus cucumeris (A. B. Frank) Donk) által képzett penészbevonat (fehérharisnya) keletkezhet.
A szártô elhalása következtében a víz- és tápanyagszállítás gátolt, ezért a föld feletti részeken jellegzetes tünetek láthatók.
A felsô levelek sodródnak, klorotikus vagy antociános elszínezôdés látható rajtuk. A levelek hónaljában szabálytalan alakú léggumók képzôdnek. A tünetek könnyen összetéveszthetôk a sztolbur fitoplazma (EPPO A2 zárlati károsító) által okozott tünetekkel.

A betegség kialakulásának különösen kedvez az ültetést követô hûvös, nedves idô. Nagy
mennyiségû szármaradvány alászántásakor a talajban élô antagonista mikroorganizmusok visszaszorulnak, kedvezô feltételeket teremtve a fertôzéshez.

Védekezés:

Alternáriás levélfoltosság és gumókorhadás
Alternaria solani Sorauer f. sp. solani (Ellis & G. Martin) Neergaard
Alternaria alternata (Fries) Keisll.
A betegség világszerte elterjedt, jelentôségét gyakran alábecsülik. Fogékony fajtákon a lombozat idô elôtti pusztulását és akár 20–50%-os terméscsökkenést is okozhat. A két faj közül az A. solani agresszívebb. Gazdanövénykörébe a burgonyán kívül a paradicsom, paprika, tojásgyümölcs, káposzta, uborka és számos Solanaceae gyomfaj tartozik.

Elôször az alsó, idôsebb levelek fertôzôdnek, innen terjed át a betegség a felsô levelekre.
A leveleken apró barna vagy fekete pontok jelennek meg, amelyek kedvezô körülmények között tovább növekszenek, és gyakran klorotikus sávval határoltak. A foltok szabálytalan alakúak, sokszor szögletesek. A nagyobb léziókon belül koncentrikus körök láthatók. A gumón barna, szabálytalan alakú foltok jelennek meg, amelyek a húsba mélyen behatolnak. A folt több cm átmérôjû is lehet, és alatta a hús korhadt, morzsalékos.

A gomba növényi maradványokon és a gumókban telel át, több évig is életképes lehet. A lombot és a gumót is fertôzi. Konídiumai széllel és esôvel terjednek. A konídiumtermelésre az optimális hômérséklet 22–23 oC, a minimum 10 oC, a maximum hômérséklet 30 oC. A burgonya idôsebb korában fogékonyabb, fertôzésre a gumókötés idôszakától kell számítani. Terjedésének kedvez a nedves és száraz periódusok váltakozása.

Védekezés:

Burgonygumó-ezüstfoltosság
Helminthosporium solani Durieu & Mont.
Minden fontosabb burgonyatermesztô vidéken elôfordul. Hazánk talajai eltérô mértékben fertôzöttek a kórokozóval.
Kicsi, világosbarna, kerekded foltok, elmosódó szegéllyel borítják a gumó felületét. A héj ezüstösen fénylik, különösen ha nedves a gumó. A parahéj alá levegô kerül. Súlyos fertôzéskor a gumó összezsugorodik. A vörös héjú fajták elvesztik színüket. A kórokozó a vetôgumóval terjed. A fertôzés a lenticellákon és a peridermán keresztül történik. Nedves körülmények között, hosszabb tenyészidejû fajtákon nagyobb a kár. A tárolóban is tovább terjedhet, a konídiumok fertôznek. Az egyes fajták fogékonyságában is van eltérés.

Védekezés:

– agrotechnikai: egészséges vetôgumót ültessünk, az érett termést minél elôbb takarítsuk be, szakszerû tárolás.

Verticilliumos fertôzô hervadás
Verticillium albo-atrum Reinke & Berthier

A kórokozó tipikusan polifág (lágy és fás szárú növények is) károsító, amely a burgonyatermesztô vidékek nagy részén elterjedt. Magyarországon és az északabbra fekvô államokban rendszeresen elôforduló talajlakó gomba. A gomba hervadást (tracheomikózist) okoz.
A tünetek részben hasonlítanak a „fuzáriumos hervadás” tüneteihez. Jellegzetesek a sárgulás, levélkanalasodás, hirtelen hervadás szimptómák, melyek a növények korai elhalásához vezetnek. A szár edénynyalábjai elszínezôdnek az alaptól a csúcsig. Többször elôfordul a féloldalas hervadás. Ha a csúcslevelek halnak el, a növény olyan, mintha leforrázták volna. A gyökerek is elhalnak. A gumók edénynyalábjai is sárgásbarnára vagy feketére színezôdnek, bennük üregek is képzôdhetnek. A fertôzött gumók kisebbek és töppedtek.
Az „örvöspenész” gomba a talajból fertôz micéliummal és konídiumokkal sebzéseken keresztül.
Hûvösebb idôjárást igényel, 16–22 oC, és a nedvesebb talaj az optimális számára.

Védekezés:

– lásd a fuzariózisnál.

Kolletotrihumos száradás és tôkorhadás
Colletotrichum coccoides (Wallr.) Hughes

A kártétel nyár közepétôl aszályos nyarakon, sülevényes talajokon gyakori. A csúcslevelek sodródnak, nem merevek, fokozatosan elhervadnak. A fertôzött tövek a talajból kihúzhatók, a szártô elkorhad, a szár hosszanti irányban barázdált, a kéreg könnyen leválik. A leváló kéreg alatt apró, fekete mikroszkleróciumokat és lilás elszínezôdést találunk. A gumó héja hálózatos, szögletes foltokkal a felületén. A gyökerek és a sztóló is elhal, amely részben a gumón marad. A zöld részek a gumóból nyerik a vizet, ezért azok „gumiszerûek”.
A kórokozó az alapszövetben élôsködik. Az áttelelése növénymaradványokon mikroszkleróciumokkal, a fertôzés pedig konídiumokkal történik.

Védekezés:

– agrotechnikai: termôhely és talajtípus helyes megválasztása, egészséges vetôgumó ültetése, vetésváltás, arányos tápanyagellátás
és kiegyenlített öntözés, az állomány gyommentesen tartása.

Fómás gumókorhadás
Phoma foveata Foister

Magyarországon csak a 80-as évek elejétôl ismert kórokozója a burgonyának. Azóta sporadikusan elôfordul, nagyobb károkat még nem okozott. A gomba száraz jellegû sötétbarna (szürkésfekete) kavernás gumókorhadásokat okoz a tárolás során. Kívülrôl ovális, besüppedô barna folt látható, belül kiüregesedik a gumó. Konídiumos (piknídiumos) gomba, piknokonídiumokkal fertôz. A gombának a hûvös, csapadékos körülmények kedveznek, a tárolóban is a hideg (!) viszonyokat kedveli (6–7 °C.).
Védekezésre még nem volt szükség.

Burgonyarák
Synchytrium endobioticum (Schilberszky) Percival

Csaknem valamennyi földrészen elôforduló kórokozó, amelyet az 1880-as években Dél-Amerikából hoztak be Európába. Zárlati károsító (EPPO A2 lista). A legtöbb európai országban megtalálható. Hazai elôfordulása nem ismert. Legalább 18 patotípusa van, melyek közül az EPPO országokban az 1. patotípus fordul elô elsôsorban. Más patotípusok csak a csapadékos, hûvös hegyvidékeken ismertek.

A termesztett növények közül egyedül a burgonya a természetes gazdanövénye, de vad Solanum fajokat is fertôz.
A föld feletti részeken nem mindig látható tünet. A hajtás alsó részén a rügyek helyén zöldes burjánzás figyelhetô meg. A növény a fejlôdésben visszamarad. A föld alatt a gumókezdeményeken és a gumón látható tünet. A fiatal gumók alaktalanná, szivacsossá válnak. Az idôsebb gumókon csak a rügyeket támadja meg, azok helyén karfiolszerû burjánzás látható. Hifát nem képez. A gumóban vagy a talajban telel át. A téli, vastag falú sporangium a talajban akár 30 évig is életképes marad. 8 oC felett bocsátja ki az egycsillós zoospórákat, amelyek nedves körülmények között aktívan mozogva keresik meg a gazdanövényt. A nyári sporangiumban képzôdô zoospórák terjesztik a fertôzést a tenyészidôben. A zoospórák a környezeti tényezôkre érzékenyek, 20 oC felett életképtelenek. Kedvezôtlen körülmények között a zoospórák fúziójával jön létre a vastag falú áttelelô sporangium.

Védekezés:

– zárlati károsító, megjelenése növényegészségügyi intézkedést von maga után. Fertôzött területen burgonyát hosszú ideig nem szabad termeszteni. Egyetlen védekezési lehetôség a behurcolás megakadályozása.
Számos rezisztens – köztük több keszthelyi nemesítésû – fajta ismert.

 

Spongospórás (poros) varasodás
Spongospora subterranea (Wallr.) Lagerh.

A régebben karantén károsító már hazánkban is elôfordul. A gumók kereskedelmi értékét jelentôsen csökkentheti. A talajlakó gomba hûvös, csapadékos körülmények között okoz gumóbetegséget. Hasonlít a sugárgombás varasodáshoz, a léziók kisebbek, zártak, kiemelkedôk.
Késôbb a pusztulák felszakadnak, szegélyük a bôrszövettôl foszlányos, tele vannak a gomba spóráival. A kiüregesedés mélyre hatoló. A tárolóban a gumó korhad, a gomba kaput nyit más kórokozók számára. A foltok a gyökereken is elôfordulhatnak.

Védekezés:

– agrotechnikai: kórokozótól mentes talaj választása, egészséges gumó ültetése.

 

Makrofominás hervadás
Macrophomina phaseolina (Tassi) Goidanich

A sok növényfajt megtámadó gomba a burgonyát is fertôzheti. Meleg, száraz nyarakon jelentôsebb a kártétel. A növények gyökereit, sztólóit, a fejlôdô gumókat, szártövét fertôzi.
A tövek hirtelen hervadnak, elhalnak. A gumók korhadnak, üregek képzôdnek bennük. A vegetációs idôszak végére a gomba a jellegzetes fekete mikroszkleróciumait fejleszti, ezekkel több évig életképes marad a talajban.

Védekezés:

– agrotechnikai: vetésváltás, egészséges vetôgumó ültetése, kiegyenlített vízellátás.

 

KÁRTEVÔ ÁLLATOK

FONÁLFÉRGEK
Közönséges burgonya-fonálféreg
Globodera rostochiensis (Wollenweber)
Behrens
Sápadt burgonya-fonálféreg
Globodera pallida (Stone) Behrens
Gumórontó fonálféreg
Ditylenchus destructor Thorne
Szár-fonálféreg
Ditylenchus dipsaci (Kühn) Filipjev
Kolumbiai gyökér-fonálféreg
Meloidogyne chitwoodi Golden-O’Bannon-
Santo-Finley
Ál-kolumbiai gyökér-fonálféreg
Meloidogyne fallax Karssen

A burgonyát károsító Globodera rostochiensis, Globodera pallida és Ditylenchus destructor fonálférgek zárlati kártevôk, megjelenésük esetén a szükséges intézkedéseket a 2000. évi XXXV. törvény és a végrehajtására kiadott 7/2001 (I.17.) FVM rendelet szabályozza.
A Globodera rostochiensis fonálféreg hazánkban történô megjelenése óta (1980) áruburgonya-területeken fordult elô, a fertôzött terület nagysága növekvô tendenciájú, 2002. év végéig 512,1 ha. Áruburgonya-területen okozott fertôzést a Globodera pallida is (2001), a G. rostochiensisszel kevert populációban.
A gazdanövények közül a legismertebbek a burgonya, paradicsom, tojásgyümölcs, a gyomnövények közül a nadragulya, beléndek, maszlag, csucsorfélék.

A vetôburgonyát elôállító területek a burgonya cisztaképzô fonálférgeitôl mentesnek bizonyultak a rendszeres, évenkénti teljes területre kiterjedô vizsgálatok alapján.
A Globodera-fajok kártétele esetén a föld feletti növényrészeken specifikus tünetek nincsenek, erôs fertôzéskor a növények fejlôdésükben visszamaradnak, a levelek kicsik, lankadnak és alulról fölfelé sárgulni kezdenek, a gumók aprók, a termés csökken. A burgonya gyökérzete elágazó, a gyökéren, gumókon és sztólókon is ciszták találhatók.

A cisztában lévô tojások telelnek át a talajban, évente egy nemzedék fejlôdik ki. A lárvakelés a gyökérváladék hatására kezdôdik, és tart az egész vegetációs idôben. A lárvák a kéregrészben, ill. az endodermiszben táplálkoznak. A 4. vedlés után alakulnak ki a hímek és nôstények. A megtermékenyített nôstény teste június elejétôl átalakul tojással teli cisztává. A kártevô több patotípusa ismert.
A gumórontó fonálféreg okozta szárazrothadás jellemzôje a ráncos, felszakadozott héj, a húsban sötét, morzsalékos törmelékkel. Szár-fonálféreg esetén a héj nem szakad fel. Évente több nemzedékük fejlôdik. Tömeges elôfordulásuknak kedvez a csapadékos párás-meleg idôjárás, a monokultúrás és öntözéses termesztés.

A Meloidogyne chitwoodi tünetei a burgonya föld feletti részein a növekedési, fejlôdésbeni visszamaradottság, a lankadás. A gumó felszínén kis gubacsok jelzik a kártevôt, bennük a gyöngyfehér nôstények fejlôdnek, a gumó kéregrészében nekrotikus foltok találhatók. Kártételével hazánkban még nem találkoztunk. Az Európai Unión belül a termesztés növényegészségügyi feltételeit több irányelv szabályozza, alapelv a termelés folyamatának ellenôrzése és ennek alapján a végtermék káros szervezetektôl való mentességének igazolása. A burgonyaféléket termelôk termelôi nyilvántartásba vétele és egyedi azonosító száma, a termôhelyi ellenôrzések képezik a növényútlevél alapját is.

A növény- és talajvédelmi szolgálatok teljes körû termôhelyi felderítést és ellenôrzést végeznek vetôburgonyában:
termôhelyi ellenôrzések:
ültetés elôtti talajvizsgálat, termôhelyi szemle, vetôgumó raktári szemléje.
Áruburgonyában reprezentatív felmérés folyik évente a betakarított terület 15–20%-án. Fertôzöttség esetén a fertôzött területet, termesztô berendezést, tárolóhelyet, növényállományt, növényanyagot, szaporítóanyagot zárlat alá kell helyezni. A fertôzött vetôgumó csak áruburgonyaként értékesíthetô. A zárlati rendelkezések, a védekezési eljárás célja a károsító továbbterjedésének megakadályozása.

A zárlat akkor oldható fel, ha a fonálférgek már nem mutathatók ki a talajból.
Védekezés:
– megelôzés: a vetôgumó és tapadóföld vizsgálatával.
– fertôzés estén a Globodera-fajok fertôzöttségi szintjétôl függô védekezési eljárásokat, azok végrehajtásának ellenôrzése Elekesné és mtsai (1997) alapján:
– vetésváltás/gazdanövény-ültetési tilalom,
– vetésváltás + fumigáns kezelés,
– rezisztens fajta ültetése 3–4 éves vetésforgóban,
– rezisztens fajta + nematicid kezelés ültetéskor,
– fumigáns kezelés ôsszel+ rezisztens fajta,
– csalogató (fogékony növény) ültetése, váltogatva rezisztens fajtával 4 éves vetésforgóban.
A védekezési eljárások agrotechnikai és kémiai védekezéseket, ill. azok kombinációit tartalmazzák.

TALAJLAKÓK, TALAJSZINTBEN KÁROSÍTÓK

Cserebogarak – Melolonthinae
Májusi cserebogár
Melolontha melolontha (Linnaeus)
Erdei cserebogár
Melolontha hippocastani Fabricius
Csapó (kalló) cserebogár
Polyphylla fullo (Linnaeus)
Tavaszvégi vörhenyes cserebogár
Rhizotrogus aestivus (Olivier)
Júniusi cserebogár
Amphimallon solstitiale (Linnaeus)
Pattanóbogarak – Elateridae
Mezei pattanóbogár
Agriotes ustulatus (Schaller)
Sötét pattanóbogár
Agriotes obscurus (Linnaeus)
Athous spp. Melanotus spp. Selatosomus spp.
Vetési bagolylepke
Agrotis segetum (Denis et Schiffermüller)

A burgonya föld alatti részeinek jelentôs kártevôi a cserebogárpajorok (20. ábra). Hazánk egész területén számítani lehet elôfordulásukra. Különösen a gumók odvasításával, üregek rágásával okoznak nyílt sérüléseket, nagy mennyiségi és minôségi kárt.
Az imágók április végétôl rajzanak, tojásaikat a talaj felsô, 10–30 cm-es rétegébe rakják. A nyár elejétôl kelô lárvák a talaj korhadó szerves anyagával és humusszal táplálkoznak. A jellegzetes, félkörívet formázó pajorok a vedlés utáni L2 és L3 lárvaállapotban fokozatosan növekvô étvággyal pusztítják a burgonya gyökerét és a gumókat. A cserebogarak 2, 3 (4) éves fejlôdésûek, a pajorok vertikális mozgása a talaj hômérsékletének függvényében változik. Október–novembertôl a talaj mélyebb rétegében telelnek, majd a következô év március–áprilistól a felsô talajrétegekbe jönnek. A talajban bábozódnak, és az utolsó telet a kifejlôdött bogár általában ott is tölti.

A drótférgek jellegzetes kárképe a burgonyagumó húsának alagútszerû átfurkálása, kisebb-nagyobb járatok kialakítása.
A drótférgek a pattanóbogarak lárvái, legjelentôsebb kártevôk az Agriotes-fajok. A pattanóbogarak fejlôdési ideje 2–5 év, a kis pattanóbogaraké fajtól és ökológiai viszonyoktól függôen 3–5 év. A szántóföldi talajokban élô fajok a telet imágó alakban töltik (az A. ustulatus lárva alakban). Rajzásuk fajonként változóan április–
június, a peterakás májustól kezdôdhet.

A lárvák megjelenésére július–augusztustól számíthatunk. Mozgásukat a táplálékszerzés, a talajhômérséklet, a nedvességi viszonyok határozzák meg. Kedvelik a humuszban gazdag talajokat, szárazság és lehûlés esetén elvándorolnak, vagy mélyebb rétegekbe húzódnak.
A vetési bagolylepke-lárvák öblös, mély berágással károsíthatják a gumókat, a kárkép hasonlít a cserebogárpajorok okozta sérülésekhez.
A talajban lévô károsított burgonyagumón kórokozók telepedhetnek meg további veszteségeket okozva.

Védekezés:

– agrotechnikai: kerülendô a fasorok, erdôk szomszédsága a terület kiválasztásakor. A burgonyatábla és környezete lehetôleg gyommentes legyen, ezzel is mérsékelhetô a tojásrakás. Gondos talajmûveléssel gyéríthetjük a pajorokat, drótférgeket.
– mechanikai: cserebogárrajzás idején a kora reggeli órákban még dermedt kártevôk összegyûjthetôk, megsemmisíthetôk.
– kémiai: a kártevôk egyedsûrûsége határozza meg a védekezés szükségességét. A felmérést elvégezhetjük mintagödör ásásával – térfogati kvadrát módszer –, ill. mintavevô géppel. Az ôsszel végzett felvételezések biztosabb eredményt nyújtanak. A védekezés akkor indokolt, ha a pajorok száma 1db/m2 feletti, ill. a drótférgek egyedsûrûsége 2 db/m2 feletti. Védekezhetünk vetôgumó-csávázással az ültetéssel egy menetben, alkalmazhatunk talajfertôtlenítô inszekticideket sorban, ill. teljes területre permetlében vagy granulátumként kijuttatva.

LOMBKÁRTEVÔK

Levéltetvek – Aphidoidea
Zöld ôszibarack-levéltetû
Myzus persicae (Sulzer)
Sárga burgonya-levéltetû
Aphis nasturtii Kaltenbach
Csíkos burgonya-levéltetû
Macrosiphum euphorbiae (Thomas)
Fekete répa-levéltetû
Aphis fabae Scopoli
Uborka-levéltetû
Aphis gossypii Glover
Foltos burgonya-levéltetû
Aulacorthum solani (Kaltenbach)
Feketefoltos pince-levéltetû
Rhopalosiphoninus latysiphon (Davidson)

A levéltetvek közvetlen kártétele a szívogatásukkal, jelenlétükkel okozott levél- és hajtástorzulás, a fejlôdésbeni visszamaradottság. Sokkal jelentôsebb a közvetett kártétel, a vírusos betegségek terjesztése, mellyel a vetôburgonya termesztést veszélyeztetik. A vírussal fertôzött növények fertôzött gumókat termelnek. Hazai viszonyaink között a zöld ôszibarack-levéltetû és a sárga burgonya-levéltetû a legelterjedtebb. A feketefoltos pincelevéltetû pincékben, ill. szabadföldön a föld alatti szárrészeken fordulhat elô.
A levéltetvek téli gazdanövényeiken tojás alakban telelnek (pl. a Myzus persicae téli gazdanövénye az ôszibarack, az Aphis nasturtiié a varjútövis). Nyári gazdanövénykörüket tekintve mindegyik faj soktápnövényû. A burgonyatáblákba már május elejétôl szárnyas levéltetvek telepedhetnek be. Szûznemzéssel szaporodnak, a legnagyobb egyedszámban június elejétôl július közepéig találhatók, július végére a tömegszaporodás befejezôdik.

Vetôburgonya-táblákon nélkülözhetetlen a Moericke-féle sárgatálak kihelyezése a tábla szélére és a tábla belsejébe is, a szárnyas alakok betelepedésének nyomon követésére.

Védekezés:

– agrotechnikai: harmonikus tápanyagellátással, jó minôségû gyomirtással a burgonya egyenletes fejlôdésének elôsegítése, a burgonya korai lombtalanítása,
– kémiai: a vetôgumó ültetéssel egy menetben történô csávázása, a szárnyas levéltetvek, ill. kolóniák elleni inszekticid kezelés az állományban.

Burgonyabogár
Leptinotarsa decemlineata (Say)

A burgonya egyik legveszélyesebb lombkártevôje, évrôl évre rendszeresen elôfordul. Az imágó és a lárva is károsít. Az áttelelt bogarak elôjövetelük után érési táplálkozást folytatva elôszeretettel rágják meg a kelô burgonya leveleit, ennek hiányában a különbözô gyomnövényeket. A tojásgyümölcs, a dinnyelevelû csucsor is tápnövénynek tekinthetô, a paradicsomot inkább a bogarak károsítják. A nyár végi imágók a felszínre kerülô gumókat is megrághatják. A kelô lárvák a peteburok elfogyasztása után a levél fonákán hámozgatnak, majd szétszéledve a burgonyatöveken szabálytalan lyukakat rágnak a leveleken és karéjoznak a levélszéleken. A lárvák táplálékigénye nagy, különösen az L3 és L4 fenológiai állapotban.

A levéllemez után a maradék ereket, szárakat is megrágják. Ha sok lárva van egy-egy burgonyatövön, kártételük után csak a vastagabb szárak, az ürülékcsomók maradnak, az egész lombot elfogyasztják, majd átvándorolnak a szomszédos növényre.

A kártétel májustól augusztusig tarthat. A burgonyabogár a talajban telel át, elôjövetele áprilistól várható, a hômérséklet és a csapadék meghatározó jelentôségû. A bogarak vándorlásuk során keresik fel a burgonyát, és érési táplálkozás után rakják le tojásaikat. A citromsárga peték leggyakrabban a levél fonákán ovális csomókban találhatók, de lehetnek elszórtan és a levél színén is A lárvák fejlôdése az idôjárási viszonyoktól függôen 15–24 napig tart. A kifejlôdött lárva a talajba vonul bábozódni.

A nyári I. nemzedék imágói június végén – július elején jelennek meg, peterakásuk július közepétôl intenzív. Együtt lehetnek jelen az áttelelt imágók és a nyári 1. nemzedék eltérô fejlettségû lárvái. A nyári 2. (áttelelô) nemzedék augusztustól megjelenô imágói peterakás nélkül vonulnak telelôre.

Védekezés:

– agrotechnikai: jó minôségû talaj-elôkészítéssel, megfelelô mûtrágyázással gyors, egyenletes kelés érhetô el. A tábla gyommentesen tartása, a vad Solanaceae növények irtása csökkenti a kártevô felszaporodását,
– mechanikai: házikertben a tojáscsomók összegyûjthetôk, megsemmisíthetôk.
– kémiai: az inszekticid vetôgumó-csávázás védelmet nyújt a burgonyabogár-imágók és -lárvák ellen.

Állománykezelés során a kelô, fiatal lárvák ellen hatékony a védekezés, a lárvák és bogarak megnövekedett ellenálló képessége miatt a szerrotáció elengedhetetlen. Integrált védekezéskor környezetkímélô és biopreparátum-készítmények alkalmazhatók.

IDÔSZAKOS ÉS ALKALMI JELLEGÛ KÁRTEVÔK

Mezeikabócák – Cicadellidae
Burgonyakabóca
Empoasca solani (Curtis)
Zöld burgonyakabóca
Edwardsiana flavescens (Fabricius)
Hosszúfejû zöldkabóca
Dictyophara europaea (Linnaeus)
Foltosfejû kabóca
Aphrodes bicinctus (Schrank)
Feketepontos kabóca
Eupterix atropunctata (Goeze)
Sárgalábú recéskabóca
Hyalesthes obsoletus Signoret

A burgonyában elôforduló kabócák számos gyomnövényen, lágy szárú és fás növényen is károsítanak. Burgonyatábláinkon domináns az Empoasca solani. Május végétôl szeptemberig megtalálhatók a burgonyában, több (2–4) nemzedékûek, egyedszámuk július–augusztusban a legnagyobb. Közvetlen kártételük a szívogatás nyomán foltokban kifehéredô, felpöndörödô levél, mely a nyár végére ezüstössé válik. Közvetett kártételük a különbözô vírusok és mikoplazmák vektoraiként, azok átvitele.

Védekezés:

– agrotechnikai: jól elôkészített, megfelelôen mûtrágyázott talajba kell ültetni a burgonyát. Gondoskodjunk a tábla gyommentesítésérôl a vegetációban, ezzel is gondoskodva a burgonya megfelelô fejlôdésérôl,
– kémiai: felszaporodásuk idején rovarölô szeres kezelés alkalmazható.

Közönséges burgonyabolha
Psylliodes affinis (Paykull)
Csucsorbolha
Epitrix pubescens (Koch)
Bagolylepkék – Noctuidae
Olajos bogarak – Galeruca spp.
Burgonyamoly
Phthorimaea operculella (Zeller)
Közönséges takácsatka
Tetranychus urticae Koch
Zöld mezei poloska
Calocoris norvegicus (Gmelin)

A lombozaton elôforduló szívó és rágó kártevôk a vegetációs idôben az asszimilációs felület csökkentésével okoznak veszteséget.
Száraz években a bolhák lyuggathatják a leveleket, a lombszinten élô bagolylepkelárvák a leveleken, hajtásokon karéjozhatnak, a vetésibagolylepke-lárvák a gumókon mély berágásokat okozhatnak.
Elôfordulhatnak az olajosbogarak burgonyabogáréhoz hasonló rágásai is. A burgonyamoly-lárvák aknákat rágnak a leveleken, behatolhatnak a szárba és a gumóba is, a héj alatt járatok, üregek keletkezhetnek.
Külön önálló védekezést általában nem igényelnek, a burgonyabogár elleni inszekticidek a felsorolt kártevôket is gyérítik.

Vakondtücsök
Gryllotalpa gryllotalpa (Linnaeus)
Csigák – Gastropoda
Vaddisznó
Sus scrofa Linnaeus
Ôz
Capreolus capreolus (Linnaeus)
Gímszarvas
Cervus elaphus (Linnaeus)

A vakondtücsök a házikertekben a kelô burgonya gyökerének, gumójának megrágásával okoz növénypusztulást. A csigák csapadékos idôben a lombozaton is gyakoriak, a gumó betárolása után a nedvesebb tárolókban is elôfordulhatnak.
Az ôz, gímszarvas, vaddisznó az erdôk közelében lévô burgonyatáblákat keresik fel, a lombozatban, ill. a vaddisznók a fejlôdô gumók kitúrásával, fogyasztásával okoznak veszteséget.

Védekezés:

– a vakondtücsök ellen talajfertôtlenítô készítménnyel védekezhetünk.
– nagyvadak esetében a vadvédelmi kerítés, vadriasztás jelenthet megoldást.

Mezei pocok
Microtus arvalis (Pallas)
Ürge
Citellus citellus (Linnaeus)
Közönséges hörcsög
Cricetus cricetus (Linnaeus)
A tenyészidôszak végén, a betakarítás elôtt okozzák a legnagyobb veszteséget a termésben.
A gumókon egyértelmûen felismerhetôk a metszôfogak nyomai. Az összerágcsált gumók nem tárolhatók, étkezési célra és vetôgumóként alkalmatlanok.

 

Cziklin Margit
(Somogy Megyei NTSZ, 7401 Kaposvár, Pf. 56)
 Horváth József, Kadlicskó Sándor, Pintér Csaba, Polgár Zsolt és Wolf István
(Veszprémi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, 8360 Keszthely, Deák F. u 17.)

 

Növényvédelem 41 (7), 2005

– agrotechnikai: egészséges, fémzárolt vetôgumó ültetése, többéves vetésforgó, a növény kondícióját javító feltételek megteremtése, jó tápanyagellátás,
– kémiai: vegyszeres védekezés a burgonyavész elleni védekezéssel együtt.– agrotechnikai: három-négyéves vetésforgó, egészséges, fémzárolt, álszklerociummal kevésbé fertôzött vetôgumó ültetése, a gyors kelést elôsegítô körülmények biztosítása (12 oC feletti talajhômérséklet, elôhajtatás, vagy „pattintás”),
– kémiai: gombaölô szeres csávázás. – fajtarezisztencia figyelembevétele (pl. ellenállóbb tulajdonságai vannak a Rokonak, Százszorszépnek, Saroltának, Asterixnek, Somogyi kiflinek, Desiréenek, ill. fogékony az Impala, Kondor, Karlena, Russet Eurbank, Gracia, Flamenco fajta). Újabban a rezisztenciáért felelôs géneket a S. brevidens vad burgonyafajból szomatikus hibridizációval sikerült átvinni a termesztett burgonyába. Itt azonban a visszakeresztezések során csökkent az ellenálló képesség.
– megelôzés: mély fekvésû, víznyomásos tábla kerülése, egészséges vetôgumó, negatív szelekció, sebzésmentes betakarítás, kíméletes manipulálás, érett gumók száraz idôben való felszedése, betárolás elôtti átválogatás, szikkasztás, leszárítás, tárházak, berendezések fertôtlenítése stb.,
– agrotechnikai: N-mûtrágya-adagok csökkentése. A szakszerû tárolási technológia betartása (szárítás, lehûtés 4–5 °C-ra, páratartalom, ventilláció stb.),
– mechanikai: a rothadó gócok átválogatása, felszámolása.
Közönséges vagy sugárgombás varasodás Streptomyces scabies (Thaxt.) Waksman et Henrici, Streptomyces spp.Waksman et Henrici Magyarországi elôfordulása bárhol lehetséges. Egyes burgonyatermesztô körzetekben (pl. Dél-Somogy) kártétele súlyos. A gumók „piacképtelenné” válnak, elôfordulnak 100%-osan varas tételek is!
A varasodás csak a gumókon jelentkezik, ritkán a sztólókon, esetleg a gyökereken is megfigyelhetô. A varas foltok rendszerint a paraszemölcsökbôl (lenticella) indulnak ki, ezek megbarnulnak, növekednek, majd a parahéj felszakadozik, a foltok összefolynak, beboríthatják akár a gumó teljes felszínét is. A gumó húsa viszont egészséges marad. A varasodásnak többféle típusa ismert, úgymint a közönséges, a gödrös, a púpos, ill. a hálózatos varasodás. Leggyakrabban ezek kombinációja figyelhetô meg.

Forrás: Növényvédelem