levél, hajtáscsúcs, levélkezdemény, Sziklevél, Lomblevél, epidermisz, levélgerinc, al-levél, fel-levél

a hajtáscsúcs levélkezdeményeiből fejl. képletek. A levelek elhelyezkedés, alak és működés szerint különböző típusúak. 1. Sziklevél: a magban levő csíranövény táplálásában van jelentősége. Számuk különböző, egy sziklevele van az egyszikűekrtek, két sziklevele van a kétszikűeknél, több sziklevél van a fenyőféléknél. Csírázáskor v. a magban marad (búza, dió), v. kibújva a lomblevelek megjelenéséig táplálja a növényt (bab), v. megzöldülve fotoszintetizál (pl. ricinus). 2. Lomblevél: a fotoszintézist, a gázcserét, a párologtatást végző szerv, a levél-alappal illeszkedik a szárhoz, egyes növényeknél azt körülöleli és ún. hüvelyt képez, ez főleg a pázsitfüveknél fejlett; lemezes függeléke apálha. A levélnyél közvetíti a tápanyagot a levéllemezhez, és a fény felé fordítja, ha hiányzik, ülőlevélnek nevezik. A levéllemez alakja, széle, csúcsa, válla változatos, a növények meghatározásánál jelentős rendszertani bélyeg. Alapszövetében van az edénynyaláb-hálózat, ez az erezet, erősíti és merevíti a lemezt. Párhuzamos, ill. ívelt az egyszikűeknél, hálózatos a kétszikűeknél. Jellemző szövete az epidermisz (bőrszövetrendszer) alatt levő asszimiláló alapszövet (alapszövetrendszer). Az epidermiszben helyezkednek el a gázcserenyílások, amelyek az aktív gázcserét és a párolgást szabályozzák. A levélnek a száron való elhelyezkedése a levél-állás, ami lehet szórt, ha a csomón egyesével, átellenes, ha kettesével állnak és fedik egymást, valamint örvös, ha a csomóban három v. több 1. van. Aszerint, hogy a levél egy tagból áll-e v. több lemezkére (levélkére) tagolódik, lehet egyszerű v. összetett. Az összetett levélen a levélgerincen helyezkednek el a levélkék; vannak szárnyasán és tenyeresen összetett levelek. 3. Al-levél: a lomblevél szintje alatt helyezkedő levél, pl. a hagyma al-levelei. 4. Fel-levél: a lomblevél-zóna fölött levő levél, pl. a kalászosok pelyvalevele, a fészkesek fészekpikkelye.