Anyagcseréjük nincs, önmagukban növekedni és szaporodni nem képesek

Sejtes szerkezettel nem rendelkező, önálló életre képtelen makromolekuláris rendszerek, melyek élőlényként csak akkor viselkednek, ha valamilyen élő sejtbe kerülnek. Méretük a ->fénymikroszkópos láthatóság alatt van, nanométeres nagyságrendűek, csak ->elektronmikroszkóppal vizsgálhatók. Legfontosabb kém. alkotórészük a ->nukleinsav és a ->fehérje, legtöbbjük más vegyületet nem is tartalmaz; de valamennyi csak egyféle nukleinsavat, ->ribonukleinsavat v. ->dezoxiribonukleinsavat hordoz. Kristályos állapotra jellemző szerkezetük is lehet, ebben a a helyzetben a legkedvezőtlenebb körülmények között is képesek fennmaradni. Anyagcseréjük nincs, önmagukban növekedni és szaporodni nem képesek. Két jól elkülöníthető életszakaszuk van: 1. A sejten kívül, fertőzőképes, nukleinsavból és az azt körülvevő fehérjeburokból álló virion, ez a ->gazdaszervezeten kívül, meghatározott szerkezetű, fertőzőképes, kristályosítható, szaporodásra nem képes vírus, amely baktériumszűrőn átszűrhető. 2. A vegetatív vírus ->genetikai kóddal rendelkező vírus, a gazdasejt nukleinsav- és fehérjeszintézisét átalakítja, saját anyagainak szintézisét végzi a sejtben, ezzeal a gazdasejtben több száz új vírusrészecskét hoz létre, ezek ált. a gazdasejt ->lízisével jutnak ki. Valamennyi obligát parazita. Szerkezetére a virion vizsgálatával derült fény; a virion közepén erősen felcsavarodott alakban van a nukleinsav, ezt egy globuláris fehérjealegységekből álló burok veszi körül; a gerincesekben előf. v.-at gyakran egy lepelszerű képződmény is körülveszi, ez fehérjéből és lipidekből áll. A gazdasejt alapján megkülönböztethetők növényi, állati, labor v., ez utóbbiak a ->bakteriofágok. A v.-az 1982-ben fedezte fel D.J. Ivanovszkij, beteg növények nedvét baktériumszűrőn átszűrve, a szűrlettel az egészséges növényeket fertőzni lehetett, késöbb W.M. Stanley a dohány-mozaikvírust kém.-lag tiszta, kristályos állapotban előállította. A v. további vizsgálatát az elektronmikroszkóp bevezetése és elterjedése tette lehetővé. Rendszerezésük még napjainkban sem megoldott, a nukleinsav-komponensük alapján DNS-v.-at és RNS-v.-at lehet megkülönböztetni; használják a gazdaszervezet szerinti felosztásukat is, ezen kategóriákon belül számos kisebb csoportba sorolhatók.