Kérdése van? Tegye fel, tanácsadóink válaszolnak! Állattenyésztés, növénytermesztés, kertészet, növényvédelem, talajművelés, jog, biotechnológia, környezetgazdálkodás, minden ami mezőgazdaság: Agrároldal.hu.
A tejtermelés ilyetén alakulása nagymértékben fokozta az állatok fehérje-, illetve aminosav szükségletét. A naponta 35-40 liter 3,2% fehérjetartalmú tejet termelő tehén napi 1120-1280 g kiváló aminosav összetételű fehérjét ürít ki a tejjel szervezetéből. Tekintetbe véve a bendőben bekövetkező veszteséget, valamint az aminosavak felszívódását követő metabolikus veszteséget, továbbá azt a tényt, hogy a takarmányfehérje egy része nem emésztődik meg az emésztőcsőben, az említett fehérje mennyiségnél lényegesen több, mintegy 2,5-3,0-szor annyi fehérjét kell a tejtermelés céljára a takarmányadagban biztosítanunk.
A tehenek növekvő fehérjeszükségletét nem lehet kizárólag a takarmány fehérjetartalmának emelésével fedezni, egy bizonyos határon túli fehérjefogyasztás ugyanis rontja a szaporodási eredményeket. Ez arra vezethető vissza, hogy a takarmányadag fehérjetartalmának növekedésével – főleg, ha a bendőben jól lebomló fehérjét tartalmazó takarmányokat etetünk – növekszik a bendőfolyadék NH3-tartalma, ami a vérplazma karbamidtartalmának emelkedését, ennek következtében pedig a szaporodási eredmények (spermaindex, termékenyülési%, két ellés között idő) romlását eredményezi. Számos kísérlet eredménye igazolta, hogy a takarmányadag nyersfehérje-tartalma és a szaporodási eredmények között negatív korreláció áll fenn. Ezt támasztják alá az 1. táblázat adatai is.
A nagy tejtermelésű tehénállományok fehérjeellátása olyan takarmányok etetésével oldható meg, amelyek a bendőben csak kismértékben bomlanak le és inkább az oltógyomorban valamint a vékonybélben emésztődnek meg. Ilyen takarmányok etetésével ugyanis elérhető, hogy a takarmányadag fehérjetartalmát oly módon tudjuk növelni, hogy az nem jár együtt a bendőfolyadék NH3-tartalmának érdemleges emelkedésével.
A kérődzők táplálóanyag ellátását alapvetően határozza meg a bendőben zajló mikrobás fermentáció. A bendőben uralkodó körülmények (hőmérséklet, nedvességtartalom, anaerob körülmények) alkalmasak arra, hogy ott élénk mikrobás élet alakuljon ki. Ezt igazolja, hogy 1 g bendőtartalomban 109-1011 baktérium és 105-107 protozoa található, amelyek a takarmány szerves anyagainak mintegy 60-80%-át lebontják, aminek következtében a gazdaállat számára egészen más összetételű táplálóanyag mennyiség áll rendelkezésre, mint ami az állat által elfogyasztott takarmányra jellemző volt.
A bendőben élő mikrobák jelentős részének van proteolitikus aktivitása és erre visszavezethetően a bendőbe jutó fehérjéknek ott átlagosan 70%-a lebomlik. A bontás során először aminosavak keletkeznek, amelyeknek egy része közvetlenül felhasználódik mikrobafehérje szintézis céljára, nagyobbik részük (70-80%-uk) azonban ugyancsak a mikrobiális tevékenység eredményeként tovább bomlik. Az aminosavak lebontása során keletkező ammóniát a bendőbaktériumok fel tudják használni N-forrásként a mirkobafehérjét felépítő aminosavak előállításához.
A takarmányok fehérjéjének bendőbeli lebonthatósága az illető takarmányra jellemző egyedi tulajdonság, amelyet több tényező (a fehérje oldhatósága, a különböző fehérjefrakciók aránya, a fehérje aminosav összetétele) határoz meg. A fehérje bendőbeli lebonthatósága egyes takarmányok esetében jelentősen eltér az átlagosnak tekintett 70%-os lebonthatóságtól. Ezt igazolják a 2. táblázat adatai.
A 2. táblázat adatai arról tanúskodnak, hogy csak kevés olyan takarmánnyal rendelkezünk, amelynek nagy a fehérjetartalma és egyúttal fehérjéje bendőbeli lebonthatósága is számottevően kisebb az átlagosnál. Erre vezethetők vissza azok a törekvések, hogy a takarmányok fehérjéjének bendőbeli lebonthatóságát valamilyen beavatkozással csökkentsék. Az ilyen fehérjét védett fehérjének, a takarmányt védett fehérjetakarmánynak nevezzük. Célszerű tehát különbséget tenni azon fehérjék, illetve fehérjetakarmányok között, melyek kis bendőbeli lebonthatósága a takarmány eredendő tulajdonsága, vagy az valamilyen mesterséges beavatkozás eredményeként alakult ki. Az eredendően kis lebonthatóságú fehérjét tartalmazó takarmányok (pl. kukoricaglutén) esetében helyesebb nagy bypass hányadú takarmányokról beszélni.
A jó minőségű védett fehérje készítményekkel szemben több követelményt támasztunk.
Ilyenek:
- Legyen nagy a fehérjetartalmuk, hogy kisebb mennyiségben (1,0-1,5 kg) etetve is érdemben csökkentsék a takarmányadag fehérjéjének átlagos lebonthatóságát.
- Fehérjéjük bendőbeli lebonthatósága 40-45%-nál kisebb legyen.
- Az előállításuk során alkalmazott kezelés ne, vagy csak kismértékben csökkentse a fehérje posztruminális emészthetőségét.
- Legyenek kedvező aminosav összetételűek.
A fehérje bendőbeli lebonthatóságának csökkentésére, azaz a védett fehérje előállítására alkalmas eljárások lehetnek fizikai, illetve kémiai módszerek. A fizikai eljárások közül a hőkezelést alkalmazzák. A hőkezelésnek a fehérje bendőbeli lebonthatóságát csökkentő hatása azzal magyarázható, hogy a hőkezelés denaturáció folytán módosítja a fehérjelánc szerkezetét. A kísérletekben legtöbbször az extrudálást használták fel ilyen célra. A kísérletekben ilyen módon csökkenteni tudták a szója, a repce, valamint a borsó fehérjéjének lebonthatóságát.
Számos kémiai anyagot használtak, illetve használnak fel napjainkban is a fehérje bendőbeli lebomlásának csökkentésére. Ilyen anyagok az aldehidek (formaldehid, glutáraldehid, glioxál), az ortofoszforsav, a sósav, valamint a tannin. Ismertek olyan készítmények is, amelyeket a fizikai eljárás, valamint valamely kémiai anyag kombinálásával állítottak elő.
A takarmányadagban lévő fehérje bendőbeli lebonthatóságának csökkentése – amennyiben az jó minőségű, a korábbiakban felsorolt kritériumoknak megfelelő takarmánnyal történik – több előnnyel is jár:
- A jobb metabolizálható fehérje ellátás eredményeként növekszik a tehenek tejtermelése (1. ábra).
- A javuló fehérje, illetve aminosav ellátás következtében nő a napi tejjel termelt fehérje mennyisége, ritkábban nő a tej fehérjetartalma (%) is.
- A kisebb bendőbeli fehérjelebontásnak köszönhetően csökken a bendőfolyadék NH3-koncentrációja, illetve erre visszavezethetően a vérplazma karbamidtartalma, ami végső soron javítja a szaporodási eredményeket (2. ábra). Ez utóbbi előny azonban csak hosszabb távon mérhető, de gazdasági kihatásait illetően nagyobb lehet, mint a tejtermelés növekedéséből származó haszon.
Hazánkban a szarvasmarha takarmányozásban bevezetett új fehérjeértékelési rendszer, a metabolizálható fehérje rendszer a takarmányok fehérjeértékének megállapításakor hangsúllyal veszi figyelembe a fehérje bendőbeli lebonthatóságát (dg). A nagy tejtermelésű tehenek metabolizálható fehérje szükséglete – úgy, hogy közben a bendőbeli fehérjemérleg is optimálisan alakuljon – csak akkor fedezhető, ha a takarmányadag fehérjéjének lebonthatóságát az átlagosnak tekinthető 70%-ról a tejtermelés színvonalától függően 60-65% körüli értékre csökkentjük. Ezt azonban csak akkor tudjuk megvalósítani, ha az átlagosnál lényegesen kisebb bendőbeli fehérjelebonthatóságú takarmányokat is etetünk a tehenekkel. Ebben segítségünkre lehetnek a védett fehérjekészítmények.
A monogasztrikus állatokhoz hasonló módon a kérődzőknek sem elsősorban fehérjékre, hanem aminosavakra van szükségük az életfenntartás és a termelés céljára. A tehenek tejtermelését legtöbbször a nem kielégítő metionin ellátás limitálja. Ennek az az oka, hogy a tehenek fehérjeszükségletének legalább 55%-át fedező mikrobafehérje a tehenek számára szükségesnél kevesebb metionint tartalmaz. A kiegészítést azonban védett metionin készítménnyel kell végeznünk, mert a normál DL-metionint a bendő mikrobái éppen úgy lebontják, mint a bendőbe jutó fehérjéket.
Védett metionin készítménnyel végzett kísérlet eredményeit foglalja össze a 3. táblázat. Mint látható, a védett metionin csak kisebb mértékben bomlik le a bendőben (több jut belőle a vékonybélbe), aminek eredményeként nő a vérplazma metionintartalma, valamint a tejtermelés. A védett metionin kiegészítés esetében a klasszikus aminosav hatáson túl egyéb kedvező hatásokra (ketózis megelőzése, májvédő hatás) is számíthatunk.
Védett fehérjekészítmény etetése nem minden esetben teszi szükségtelenné a védett metionin kiegészítést. Biztosan csak akkor nincs szükség védett metionin kiegészítésre, ha a takarmányadagban (vagy a fehérjekészítményben) megfelelő mennyiségben (0,5-1,0 kg) szerepel kukoricaglutén.
A jövőben a tehenek laktációs termelésének további növekedése várható, ami újabb igényeket támaszt a fehérjeellátás tekintetében is. Nagy valószínűséggel tovább fog nőni a tehenek takarmányozásában a nagy bypass fehérje hányadú, jó posztruminális emészthetőségű, kedvező aminosav összetételű takarmányok, továbbá a metionin mellett egyéb aminosavakat is tartalmazó védett aminosavkészítmények jelentősége.
Szeretné vállalkozását hatékonyan hirdetni? Szeretné, ha weblapja látogatottabb lenne? Online marketing tanácsadás, és hatékony online hirdetés az Agrároldal.hu szakértőitől! Kérje ajánlatunkat itt!
Forrás: Agrárágazat
