fehérjék

nagy (104—106) molekulatömegű, húsz különböző aminosavból bioszintetizálódó makromolekulák. Bizonyos fehérjék egyes aminosavrészei a bioszintézis után másodlagos átalakuláson mehetnek keresztül, ezért a fehérjékben az elsődleges húsz aminosavon kívül néhány más aminosav is előf.-hat, pl. a kollagénben hidroxiprolin. A peptidkötéssel egymáshoz kapcsolódó aminosavak hosszú, láncszerű molekulát (polipeptidlánc) alkotnak (elsődleges szerkezet). A hosszú láncmolekula természetes állapotában meghatározott módon feltekeredik (másodlagos és harmadlagos szerkezet). Az aminosavak kapcsolódási sorrendje az aminosav-szekvencia (aminosav-sorrend) egy adott fehérjében szigorúan megszabott. A fehérjemolekulák térszerkezetét az amidcsoportok között kialakuló hidrogénkötések, továbbá az oldalláncok között létrejött kölcsönhatások (diszulfidkötés, van der Waals-hatás [—>kémiai kötés]) stabilizálják. A fehérjék a molekula alakja szerint lehetnek: fibrilláris v. fonalas szerkezetű fehérjék, ezek molekulái egy irányban megnyúltak; ilyenek pl. a gerincesek —>köztakarójához tartozó különböző képletek (karmok, pata, pikkely, szarv, szőr, toll) anyagát adó keratin. A globuláris fehérjék mérete minden irányban közel azonos, ebbe a csoportba tartoznak az intermedier anyagcsere —>enzimjei, a vér fehérjéinek a többsége, a tej, a tojás fehérjéje, a szállító v. transzport fehérjék, pl. a hemoglobin. Összetételük alapján vannak egyszerű fehérjék v. proteinek, molekuláik csak aminosavakból állnak; összetett fehérjék v. proteidek, amelyekben az aminosavakon kívül más anyagok is vannak. Az összetett fehérjék lehetnek: foszforsavat tartalmazó foszfoproteidek, legismertebb a tejben levő kazein; szénhidrátot v. szénhidrátszármazékot tartalmazó glikoproteidek, a molekulában 4%-nál kevesebb a szénhidrát; a vér szérumfehérjéi, a nyálkahártyák mirigyeinek váladéka tartozik ebbe a csoportba; színes anyagokat tartalmaznak a kromoproteidek, pl. a hemoglobin; lipideket tartalmazó fehérjék a lipoproteidek, legismertebb az emberi vérszérum lipoproteidje; fémtartalmúak a metalloproteidek, pl. a ferritin; mukopoliszacharid-tartalmúak a mukoproteidek, nagyobb mennyiségben fordulnak elő a kötőszövetben, a —>támasztószövetben, a nyálban; —>nukleinsavtartalmúak a nukleoproteidek. A fehérjék jellemző tulajdonsága az oldékonyságuk; a különböző fehérjék eltérő oldószerekben oldódnak; vízben oldódok az —>albuminok, kevésbé, de sók jelenlétében oldódnak az —>globulinok. Egyes növényi fehérjék, pl. a prolaminok 70%-os alkoholban, mások, pl. a —>glutelínek savakban v. lúgokban oldódnak; gyak.-lag oldhatatlanok a —>szkleroproteinek. A fehérjék fiz. és kém. hatásokra érzékenyek, 60—70°C fölött kicsapódnak (denaturálódás);reverzíbilis a kicsapódás, ha a fehérjék oldószerek hatására ismét eredeti, natív állapotba jutnak, irreverzíbilis, ha a natív állapot nem állítható vissza.