Magyarországi darázsfajták - Német darázs
A német darázs eredeti előfordulási területe Európa legnagyobb része - Skandináviát kivéve, Ázsia nyugati fele, egészen Dél-Kínáig, valamint Afrika földközi-tengeri partvidéke. Ezt a darazsat betelepítették Észak- és Dél-Amerikába, továbbá Ausztráliába és Új-Zélandra. Az új élőhelyein veszélyes inváziós fajnakszámít, mely egyes ottani őshonos állatfajnak veszélyezteti a létezését. Az átlagos német darázs körülbelül 13 milliméter hosszú és 74,1 milligramm tömegű.
Megjelenése tipikusan darázsszerű. A színezete sárga és fekete, majdnem összetéveszthető közeli rokonával, a kecskedarázzsal (Vespula vulgaris); a különbséget a német darázs pofájának elülső részén lévő három fekete pont, valamint a potrohán a fekete foltok alkotják. A kecskedarázsnak nincsenek pontok a pofáján, a potrohán levő foltok pedig összeforrtak, gyűrűt alkotva.
A szabad természetben a talajba, azonban a felszín közelében készíti a darázsfészket; ritkán a felszín fölött, valamire ráragasztva. Az ember mellett a padlásokat foglalja el. A darázsfészek növényi részekből áll, melyet a darázs megrág és nyállal kever össze. Ragadozó életmódot folytat, számos rovarfaj szerepel az étlapján, azonban a döghúst és az édes leveket, mézeket sem veti meg. Az új királynők körülbelül csak 1000 méteres távolságokra távolodnak az anyafészektől.
Magyarországi darázsfajták - Óriás fürkészdarázs
Gyakori erdei utakon, erdőszéleken.Testhosszuk 20-35 mm, szárnyaik 15-21,5 mm hosszúságúak. Karcsú teste, csápjai fekete, lábai vörös színűek, a hátsó lábai alsó része is fekete. Feje lekerekített. A nőstény fekete tojócsöve hosszabb mint a teste. A nőstény szaglószerve segítségével kutatja fel a xilofág gazdalárvákat (pl. cincérlárvák). Potroha végén lévő hosszú tojócsövét maga alá hajlítva átfúrja a fa kérgét.
A fúrás helyét rendkívüli pontossággal határozza meg, a legrejtettebb helyeken is. Hogy minél mélyebbre tudjon hatolni, apró tipegő lépésekkel forog körbe, majd elérve az áldozat testét azt átszúrja és petecsövén keresztül egy petét helyez el a testébe. Ezután tojócsövét kihúzza és magára hagyja az utódját. A parazita lárva a gazdaszervezet létfontosságú szerveit elkerülve, annak testéből táplálkozik, míg végül elpusztítja azt.
