Viszonylag kevés kutatás foglalkozott az eddigiekben azzal, hogy a testzsír megoszlása hogyan befolyásolható takarmányozás útján. Számos kísérlet igazolta, hogy a zsírbeépülés mértékét a fehérje- és/vagy a lizinfelvételen keresztül változtatni lehet (Bikker és mtsai., 1994; Halas és Babinszky, 2001), ám kevés információnk van arra vonatkozólag, hogy a zsírbeépülés lokális eloszlását megváltoztatja-e a felvett aminosavak mennyisége vagy azok egymáshoz viszonyított aránya. Witte és mtsai. (2000) adatai arra engednek következtetni, hogy a takarmány lizin/metabolizálható energia (ME) arányának 0,34 g/MJ-ról 0,45 g/MJ-ra való növelése megváltoztathatja a zsírbeépülés eloszlását. Eredményeik szerint a hízlalás utolsó szakaszában (90-125 kg) a takarmány lizin-tartalmának 4.8 g/kg-ról 6.4 g/kg-ra való növelése – azonos ME tartalom (14.2 MJ/kg) mellett – 3,48 %-ról 2,93 %-ra csökkentette az intramuszkuláris zsírtartalmat, ugyanakkor a hátszalonna vastagságban nem okozott számottevő változást. Sajnos a szerzők nem végeztek teljestest analízist, így a testbe épült össz. zsír mennyiségre, valamint annak lokális eloszlására nem közöltek adatokat. Szabó és mtsai. (2001) vizsgálataiban csökkent test (259 g/kg-ról 207 g/kg-ra), a karkasz (284 g/kg-ról 229 g/kg-ra) és a szervek vágáskor mért zsírtartalma (121 g/kg-ról 94 g/kg-ra) a takarmány ileálisan emészthető lizin/DE arányának növelésével (0,43g/MJ-ról 0,50 g/MJ-ra 30-60 kg között és 0,30 g/MJ-ról 0,36 g/MJ-ra 60-105 kg élősúly között). A kezelések hatására ugyancsak csökkent a karaj intramuszkuláris zsír tartalma (1,66%-ról 1,28%-ra). A kísérleti eredmények alapján az is belátható, hogy a különböző kezelésekben a testrészekbe deponálódott zsír az össz. zsírdepozícióhoz képest nem változott. Ez azt jelenti, hogy a szervekbe illetve a szervek köré beépült zsír az össz. zsír mennyiségének 7%-a, míg a karkaszban mért zsír mennyisége a testzsír mennyiségének 93%-a volt, függetlenül a kísérleti kezeléstől (a lizin/DE aránytól). Egyéb vizsgálatok eredményei szerint a szervekbe történő zsírbeépülés egyenesen arányos a test össz. zsírdepozíciójával, annak megközelítőleg 5-6%-a (Bikker és mtsai., 1996). Bikker és mtsai. (1996) kísérletében a hátszalonnába és az izomba épült zsír napi mennyisége is lineáris összefüggést mutatott a sertések napi energia-felvételével. Greef és mtsai. (1992) igazolták, hogy különböző energiaellátás esetén a zsírdepozíció relatív aránya állandó.
Korábbi kutatások eredményei arról számolnak be, hogy a különböző takarmánykomponensek befolyásolják a zsír eloszlását a szervezetben. Mersmann és mtsai. (1985) kísérletében az alaptakarmányt 187 g/kg kukoricakeményítővel vagy 120 g/kg faggyúval egészítették ki. Az állatok azonos energia és fehérje ellátásban részesültek. A kísérlet végén mért átlagos hátszalonna vastagság és az ún. zsírnyesedék mennyisége a nagy zsírtartalmú takarmányt fogyasztó csoportban statisztikailag igazolható mértékben nagyobb volt. Hasonló eredményre jutottak Llata et al. (2001), akik 0-6%-ig növelve a takarmányhoz adott zsír mennyiségét, növekvő hátszalonna vastagságot mértek azonos energiafelvétel mellett. Szükséges azonban megjegyezni, hogy a szerzők diszkussziójukban nem tértek ki arra, hogy a hátszalonna vastagság növekedése együtt járt-e a test össz. zsírtartalmának növekedésével is. A rostdús takarmánykomponensek etetését a nagy testtömegre való hízlalás utolsó fázisában ajánlani szokták, mert ezzel elkerülhető a sertés testek túlzott mértékű elzsírosodása. Ezt Scipioni és mtsai. (1991) cukorrépa szilázzsal végzett kísérletének eredményei is megerősítik. Más szerzők viszont nem igazolták a cukorrépa etetésének a zsírtartalomra gyakorolt csökkentő hatását (Parisini et al., 1991; Martelli et al., 1999, 2000).
Az említett vizsgálatokban a takarmánykomponensek mennyiségét változtatták; az állat termelését azonban nem a takarmány-összetevők mennyisége, hanem a takarmánnyal felvett táplálóanyagok mennyisége befolyásolja. A különböző vizsgálatokban a komponensek változtatása a táplálóanyagok, elsősorban a fehérjementes energia forrásának megváltoztatását eredményezte. Felmerül tehát a kérdés, hogy a takarmány energiaforrása befolyásolja-e a zsír megoszlását a testben.
Az energiaforrás hatása a zsírbeépülés megoszlására
Mivel e tekintetben az irodalmi adatok hiányosak, ezért egy modell hízlalási kísérletet állítottunk be hízósertésekkel annak vizsgálatára, hogy különböző energiaforrások etetése esetén (keményítő, zsír és jól fermentálható NSP) milyen mértékű lesz a sertések zsírbeépítése További cél volt annak tisztázása, hogy a beépített zsír eloszlását befolyásolja-e a takarmány energiaforrása. Mivel az állatoknak a napi energia-felvételtől függően a kezelésre adott válasza különböző lehet, ezért a kezeléshatást két energiaellátás mellett vizsgáltuk (2. ábra). A vizsgálatokat 58 vegyes ivarú (50% ártány, 50% emse) hibrid sertéssel állítottuk be, melyek átlagos élősúlya a kísérlet kezdetén 48 kg volt. A kísérletet a hízlalás második felében végeztük, mivel ez az az időszak, mikor a zsírbeépülés dominálóvá válik a sertésnél. Az állatokat 105 kg elérésekor levágtuk, a testeket 4 frakcióra bontottuk: 1) fej, farok, lábvégek, 2) szervek 3) szalonna (bőrrel együtt) és 4) csontos hús. A testfrakciók kémiai összetételét (víz, fehérje, zsír, hamu) ún. teljestest analízissel határoztuk meg. A kapott adatokból kiszámoltuk a hízlalás alatti átlagos napi fehérje- és zsírbeépülést. A teljestest analízist megelőzően mintát vettünk a hosszú hátizomból és a combizomból, ezen mintákból a karaj és a comb intremuszkuláris zsírtartalmát is meghatároztuk.
Vizsgálataink eredményeit a 3. és 4. táblázat mutatja be. A hízlalási és vágási teljesítményben az energia felvétel statisztikailag igazolható mértékben befolyásolta a mért paramétereket, azonban a különböző energiaforrást fogyasztó csoportok azonos teljesítményt mutattak. A nagyobb energiaellátásban részesülő sertéseknél a naponta beépített fehérje és zsír mennyisége nagyobb volt, mint az alacsonyabb energiaellátásban részesülő társaiké. Adataink azt mutatták, hogy egységnyi mennyiségű energia-felvétel (DE) mindkét energiaellátás esetén azonos zsírbeépülést eredményezett. A különböző energiaforrások statisztikailag igazolható mértékben nem befolyásolták a zsír beépülést, vagyis azonos DE felvétel a fermentálható NSP-ből, a keményítőből és olajból azonos mértékű zsírbeépülést eredményezett. Eredményeink arra is felhívják a figyelmet, hogy a zsírbeépülés lokális eloszlása független a takarmány energiaforrásától (3. ábra). A testbe épült összes zsír megoszlása az izomban, a szervekben és a szalonnában ugyanis azonos volt, csupán az energia ellátás befolyásolta a zsír %-os megoszlását. Ha az állatok nagyobb energia ellátásban részesültek, akkor a csontos húsban csökkent, míg a szalonnában nőtt a testzsír relatív aránya. Ezzel összhangban a nagyobb energia felvétel vastagabb szalonnát eredményezett (3. táblázat). Az energia felvétel növelésével csökkent ugyan a testzsír százalék a csontos húsban, azonban a karaj és combminták intramuszkuláris zsírtartalmának vizsgálata szerint ez nem járt együtt a hús zsírtartalmának változásával (4. táblázat). A húsminőséggel kapcsolatos vizsgálatok statisztikai analízise azt mutatta, hogy az energiaforrás sem okozott minőségromlást. A karaj és a combminták intramuszkuláris zsírtartalma 3,1 és 2,4% volt függetlenül az energiaforrástól és az energiaellátás szintjétől (Halas és Babinszky, 2004).
Az irodalmi adatok és a saját eredményeink alapján tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy míg a zsírbeépülés mértéke a táplálóanyag-felvétel (elsősorban energiafelvétel) változtatásával befolyásolható, addig annak lokális eloszlása nem függ egyértelműen a takarmányozástól. Nagyon valószínű, hogy a rostban gazdag takarmány komponenseknek a zsírdepozícióra gyakorolt depresszív hatása nem a rost vagy az NSP speciális hatásával magyarázható, hanem azzal, hogy az állatok – azonos takarmányfelvétel esetén – kevesebb energiát és/vagy rosszabbul emészthető táplálóanyagot fogyasztanak. A takarmány zsírtartalmának növelésével az energiaellátást javítjuk, így magas zsírtartalmú abrakkeverékek etetésekor a megnövekedett energiafelvétel nagyobb mértékű zsírbeépítést és vágáskor nagyobb zsírtartalmat eredményez a testben. A takarmány energiaforrása azonban nem befolyásolja a zsírbeépülés megoszlását a test különböző részeiben.
Szeretné vállalkozását hatékonyan hirdetni? Szeretné, ha weblapja látogatottabb lenne? Online marketing tanácsadás, és hatékony online hirdetés az Agrároldal.hu szakértőitől! Kérje ajánlatunkat itt!
