A mezőgazdasági termelő tevékenység anyagmozgatási technológiájának megítélése a gazdálkodó szervezetek működési formájában napjainkra meghatározó lett, az üzemeltetés trendjeit alapvetően a birtoknagyság és a termelési volumen határozza meg.

A mezőgazdasági termelésben alkalmazott szakaszos üzemű anyagmozgató eszközökkel (szállító járművek, rakodógépek) szemben támasztott műszaki-agrotechnikai követelmények szorosan kapcsolódnak a mezőgazdaság szállítási feladatainak csúcsidőszakaihoz, amelyeket elsősorban a gabonafélék betakarítása, míg másodsorban az állattenyésztő vállalkozások kiszolgálása határoz meg. A mezőgazdasági szállítási csúcsok csökkentése, illetve a szállító kapacitások bővítése a jelenlegi viszonyok között a szállítási vállalkozók, illetve a belföldi szállítmányozó vállalkozások igénybevételével realizálhatók.

Az anyagmozgatási eljárások alkalmazásakor a szállítási körfolyamat rakodás-szállítás-ürítés-üresjárat pontos teljesülése minden esetben alapvető követelmény. A szállítási körfolyamat megfelelő szintű alkalmazásakor a követelményrendszer kidolgozását minden esetben az elérhető teljesítmény határozza meg.

A mezőgazdasági anyagmozgatás szempontjából a legnagyobb volument a termelési szerkezetben a megtermelt mennyiség jelenti, s ehhez hozzá kell számítani az állattenyésztésben megtermelt árukat, illetve mindkét termelési folyamat fenntartásához szükséges anyagokat pl. szerves- és műtrágyák, növényvédő szerek anyagmozgatását , amelyek szerves részét képezik az egyes termeléstechnológiai folyamatoknak.

A mezőgazdasági termelés során alkalmazott technológiák szinte valamennyi munkaműveletéhez, mint kiszolgáló tevékenység nélküle az adott termelési folyamat nem valósulhatna meg tartozik anyagmozgatási művelet. Így az anyagmozgatási volument a termelés folyamatosságát biztosító anyagok, valamint a megtermelt anyagmennyiség összessége, vagyis a termelés nagysága határozza meg.

A mezőgazdasági termelés kapcsán szállítandó anyagokat alapvetően hat termékcsoportba soroljuk, megoszlásuk az alábbiak szerint alakul:

-ömlesztett anyagok (szemes termény, gyökgumósok, szecskázott anyagok, szerves trágya, műtrágya, stb.): 62 %

-folyékony anyagok (víz, permetlé, hígtrágya, folyékony műtrágya, stb.): 3,5 %

-terimés anyagok (bálázott szálastakarmányok, szalma, stb.): 13 %

-darabáruk (zsákolt anyagok, egység rakományok, stb.): 8,5 %

-élő állatok (szarvasmarha, sertés, baromfi, stb.): 1 %

-egyéb anyagok (pl. üzemanyag): 12 %

A mezőgazdaságban az anyagokat többször is át kell rakodni, így 1,5-2-szeres anyagmozgatási többszörössel kell számolnunk. A mezőgazdaságban egyes felmérések szerint az anyagmozgatási feladatok elvégzése a gépi munkákból kb.50 %-ot tesz ki. Az anyagmozgatási feladatok ugyanakkor idényhez kötöttek, tehát eloszlásuk az év folyamán változó, időnként a rendelkezésre álló időszak rövid, és az időjárás is korlátozhatja a feladatok végrehajtását. Az agrotechnikailag optimális időben el nem végzett szállítás a termés minőségét hátrányosan befolyásolja. A rossz körülmények között erőltetett szállítás viszont a talaj állapotában okoz gyakran maradandó változásokat.

Az anyagmozgatás időbeli eloszlása, a feladat nagyságának változása a mezőgazdasági termelés ciklusával függ össze. Ebből következően a növénytermesztés területén az anyagmozgatási feladat megoldása a gabona-betakarítási, illetve az állattenyésztő vállalkozások azok közül is elsősorban a szarvasmarhatartók esetében az azt megelőző időszakban jelenthet problémát. Az állattartó gazdaságok esetében a szálastakarmányok nagy mennyiségben és időhöz kötötten történő szállítása az alacsony térfogattömeg miatt jelentős szállítási és rakodási kapacitást igényel. Ezt követően a gabona-betakarításnál a betakarítás agrotechnikailag optimális rövid időszaka miatt a szállításnak illeszkednie kell az alkalmazott nagy betakarító kapacitások kihasználásához.

Az anyagmozgatás szállítási területein belül számos olyan technológiai fázis található, melynek mezőgazdasági vonatkozásai egyediek, illetve fejlesztési irányai a szállítás hatékonyságára jelentős hatást gyakorolnak.

A szállítási technológiák közül a legnagyobb jelentőséggel bírók a következők:

szemestermény-szállítás,

tápanyag-visszapótlás,

szálastakarmány-szállítás,

szecskázott takarmányszállítás,

burgonyaszállítás,

cukorrépa-szállítás,

szőlő- és gyümölcsszállítás.

A mezőgazdasági vállalkozások egyik legnagyobb szállítási feladata az egyes növények betakarításához kapcsolódó anyagmozgatási munkák végrehajtása, amikor viszonylag rövid idő alatt nagy mennyiségű és nagy értékű terményt kell megmozgatni. A szállítás egyik legfontosabb területe a gabonák (kalászosok, kukorica) betakarítási technológiájához kapcsolódik. A betakarításhoz kapcsolódó szállítási feladatok jelentős hatást gyakorolnak mindkét technológia gépeinek kihasználására. A hazai gyakorlat napjainkban is a közvetlen, egyfázisú szállítási technológiát alkalmazza, míg a kétfázisú technológiai változat gyakorlati alkalmazása elhanyagolható mértékű. A jelenleg alkalmazott közvetlen vagy egyfázisú szállítási technológia jellemzői, hogy a szemestermény átadása-átvétele álló helyzetben történik, ugyanakkor ez az átvétel szakaszos jellegű, mivel egy-egy szállítóeszköz rakománya csak több arató-cséplő gép ürítésével biztosítható. A közvetlen kapcsolat, illetve a szakaszos terményátadás miatt jelentős időveszteségek adódnak mind a betakarítógépek, mind a szállítóeszközök munkavégzésében.

A szállítási teljesítményt alapvetően az elérhető sebesség, a szállítási távolság és a szállítóeszköz teherbírása határozza meg. A sebességgel és a teherbírással egyenesen, míg a szállítási távolsággal fordított arányban változik. A 2-3. ábrán a szállítási távolságok eloszlására és a szállítási teljesítmény alakulására próbálunk meg utalást tenni.

2. ábra

A szállítási távolságok megoszlása a mezőgazdasági anyagmozgatáson belül

3. ábra

A szállítási technológia jelenleg traktorvontatású, egy- és kéttengelyes pótkocsikkal, illetve billenő szekrényes pótkocsis tehergépkocsi-szerelvényekkel kerül megvalósításra. Vagyis ez többségében egymenetes szállítási technológia. A magyar mezőgazdaságban alkalmazott szállítási és anyagmozgatási technológiák, illetve azok gépesítése a korábbi évek színvonalához képest jelentősen romlott. A korábbi termelési színvonalnak megfelelő szállító eszközök, így mind a tehergépkocsik és a hozzá kapcsolódó pótkocsik, mind a traktoros pótkocsik kiöregedtek, műszakilag elavultak. A többségében az egymenetes szállítási körfolyamatra épülő szállítás korszerűsítése szükségessé vált, hiszen az elmúlt évtizedekben a tehergépkocsis szállítás jelentősége meghaladta a pótkocsis szállításét.

A tehergépkocsis szállítás szerepe a közúton jelentős ma is Magyarországon. Ez visszavezethető a korábbi években szereplő szállítási kapacitásokra, mikor is a tehergépkocsis szállítási teljesítmény közel azonos volt a pótkocsis szállítással. A mezőgazdasági üzemek tehergépkocsi kapacitását az IFA W 50 tehergépkocsi család tagjai alkották döntő többségben. A tehergépkocsi család számos, speciális igénynek megfelelő taggal rendelkezett. A magyar mezőgazdasági üzemekben a közúti áruszállításra az IFA W 50 LA/Z változatot (melynek teherbírása 5 t, és 6 t teherbírású közúti pótkocsival) használtuk, illetve használják még napjainkban is számos gazdálkodó szervezetnél. Ez a tehergépkocsi a mezőgazdasági üzemek igényeinek megfelelő futóművel, alvázzal, sebességváltóval került kialakításra. Ez egyben azt is jelentette, hogy a jármű billenő felépítmény nélkül, mint egy magajáró alváz szerepelt. Ez a megoldás elvben lehetővé tette a különböző csere-felépítmények használatát. Ezek a csere-felépítmények rendelkezésre is álltak, és a következők voltak:

-billenő felépítmény;

-szerves és hígtrágya-szállító (kompresszoros) tartály;

-tartályos permetező;

-műtrágyaszóró felépítmény;

-emelve billenő felépítmény;

-szerves trágya-szóró felépítmény;

-konténerszállító felépítmény.

Mára ez megváltozott, hiszen a mezőgazdaságban a szállítási körfolyamat változásának (már nemcsak az egyfázisú szállítási technológiák alkalmazása, hanem a két- vagy többlépcsőben végzett szállítási, anyagmozgatási munkák is terjednek) figyelembevételével a jelenlegi birtokstruktúrában és kialakult termelésszerkezetben nő a traktoros szállítóeszközök használatának aránya. Az arányok ebben az irányban történő eltolódását a traktorok műszaki fejlesztése és a jogi szabályozás is elősegítette.

A nagy mennyiségű szállítás, különösen az üzemen belüli anyagmozgatásnak, több mint 60 %-a pótkocsikkal történik. A mezőgazdasági üzemek pótkocsi állományának mindenkori összetételét meghatározza az üzemeltető traktorok által vontatható összgördülő tömeg, illetve a rendelkezésre álló motorteljesítmény. Napjainkra a pótkocsi gyártók is megfelelő teherbírással és szilárdsági jellemzőkkel rendelkező járműveket gyártanak. Így a traktorvontatású ömlesztett termények szállítására alkalmas pótkocsik egy-, két- és háromtengelyes változatban, különböző teherbírással kerülnek kialakításra.

Az egytengelyes, valamint tandem futóműves pótkocsikat szemes termények és más ömlesztett anyagok szállítására billenőszekrényes változatban oldalfal-magasítóval, szecskázott anyagok szállítására pedig térfogatnövelő felépítményekkel használják. Ezeket a pótkocsikat a technológiai igényeknek megfelelően a következő változatokban alakítják ki és használják:

-szervestrágya-szóró pótkocsi;

-tartályos pótkocsi;

-műtrágyaszóró pótkocsi;

-emelve billenőszekrényes pótkocsi;

-rendfelszedő pótkocsik.

A mezőgazdasági erőgépek motorteljesítményének növekedése, a vontatmányként közlekedő pótkocsik sebesség növekedése 40 km/h-ra, a megengedett vontatható összgördülő tömeg növekedése (átmenő fék esetén a traktor tömegének 4-szerese is lehet) a pótkocsik fejlesztési irányvonalát is meghatározza. A 40 km/h vontatási sebességtartomány következtében a merev felfüggesztésű egytengelyes futóművek alkalmazása egyre inkább háttérbe szorul. Még a kisebb 4-8 t teherbírású pótkocsik esetén is az alacsony nyomású gumiabroncsokkal szerelt egytengelyes tandem futóművek vagy rugózott ikertengelyes futóművek, illetve rugózott kéttengelyes futóművek alkalmazása a legelterjedtebb. A nagyobb, 10-14 t teherbírásig, (ami 18 t összgördülő tömeget jelent) kizárólag tandem és rugózott ikertengelyes futóművet alkalmaznak, ebben az esetben az együttes tengelyterhelés nem haladhatja meg a 16 tonnát, a vonórúd terhelés pedig a vontató traktor vonóberendezésétől függően kb. 2 t lehet. A kéttengelyes rugózott futóműves pótkocsik esetében pedig elérhető a 20 t összgördülő tömeg.

A mezőgazdaságban alkalmazott háromtengelyes pótkocsik esetén a három tengely együttes terhelése maximum 24 t lehet, ehhez még 2 t vonórúdterhelést számítva az összgördülő tömeg nem lehet több 26 t-nál. A mezőgazdasági viszonyok között alkalmazott háromtengelyes pótkocsik a tandem, illetve ikertengelyes változatokhoz képest bonyolultabb szerkezeti kialakításúak. A rosszabb talajviszonyok között a kanyarodáskor a vonóerő-növekedés elkerülése érdekében a kormányzott futóművek alkalmazása szükséges. A kormányzott futóművek azonban bonyolultabbak és drágábbak is. Ezek a pótkocsik hátrafelé billentéssel ürítenek.

A mezőgazdaságban alkalmazott pótkocsikat többnyire alacsony nyomású gumiabroncsokkal szerelik fel (a mezőgazdasági pótkocsikra szerelt gumiabroncsokat 4 bar tömlőnyomásig tekintjük alacsony nyomásúnak). Az alacsony nyomású gumiabroncsok azonos tengelyterhelése esetén kisebb fajlagos talajnyomást, ezzel kisebb talajtömörödést okoznak és a vontatási teljesítményigény is kedvezőbb. Így a megengedett legnagyobb tengelyterhelés értékének megfelelően kell megválasztani a megfelelő teherbírású gumiabroncsot. Ez azt jelenti, hogy a terhelés kéttengelyes futóművel szerelt pótkocsi esetében az 5000 kg, míg tandem futóműves vagy iker-, illetve háromtengelyes pótkocsi esetében 4000 kg lehet. Az abroncsok terhelhetőségét üzemi viszonyok mellett (4 bar belső nyomáson és a 40 km/h sebességtartományban) is biztosítani kell. A mezőgazdasági szállító eszközökön kizárólag szimpla gumiabroncsozású járókereket használnak.

A mezőgazdasági telepek fogadóhelyei az alkalmazott technológiák közül, kéttengelyes pótkocsik esetében a két oldalra történő billentést követelik meg. Ebben az esetben a kocsiszekrény billentési szögének (az ömlesztett anyagok rézsű szögét figyelembe véve) min. 45^o-nak kell lenni. A tandem-futóműves vagy iker-, illetve háromtengelyes pótkocsik esetében a billentés hátrafelé történhet. A hátrafelé történő billentésnél a billentési szögnek minimum 55^o-nak kell lennie. Egyes anyagmozgatási technológiákban (műtrágya, vetőmagszállítás) alkalmazzák az emelve billentős pótkocsikat. Az emelve billentős pótkocsik felépítménye is hátrafelé billenthető, a billentési szög ez esetben is 55^o kell, hogy legyen. Az ürítési idő csökkentése, a kényelmes kezelés, nagyobb teherbírás esetén az oldalfalak nyitásához szükséges fizikai erő megköveteli az oldalra és hátrafelé billentés esetében is az automatikus nyitást. Az oldalfalakat és az alaplapot a biztonságos nyitás és szóródásmentes, tökéletes zárás érdekében megfelelő lekerekítésekkel kell kialakítani.

A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó szállítási feladatok optimalizálását mindig az adott termeléstechnológia határozza meg, vagyis az esetek többségében a szállítási feladatot ennek kell alárendelni. Ez azt jelenti, hogy legelőször a szállítóeszköz konstrukciós és műszaki optimalizálásnál kell arra törekedni, hogy a vontató és a vontatmány energetikai összhangban legyen. Ebből a szempontból előnyben kell részesíteni az alacsony nyomású gumiabronccsal szerelt tandem ikertengelyes, illetve háromtengelyes futóművel szerelt szállító eszközöket. A műszaki paramétereket a szállítandó termény jellemzőihez kell optimalizálni, ami azt jelenti, hogy a teherbírás, illetve raktérfogat kihasználás 80 % körül kell, hogy alakuljon.

Forrás: Agrárágazat