A sertésvertikumban keletkezett jövedelemtömeg eloszlása a termelési költségekhez viszonyítva rendkívül nagy aránytalanságot mutat. Az elmúlt néhány évre jellemző, hogy a teljes vertikum költségeinek mintegy 76%-át a termelők állták, ezzel szemben a jövedelemtömegből mindössze 39% jutott nekik. A teljes költségtömegből a feldolgozó szférát 14% terhelte, miközben jövedelem alig termelődött. A forgalmazók a vertikum összesített költségeinek mindössze 10%-át viselik, miközben a jövedelem 64%-át élvezik. Ezek az arányok jelenleg a termelők körében feszültségek kialakulásához vezetnek, s e problémát valamilyen módon orvosolni szükséges.
A sertésvertikumban keletkezett jövedelemtömeg eloszlása a termelési költségekhez viszonyítva rendkívül nagy aránytalanságot mutat. Az elmúlt néhány évre jellemző, hogy a teljes vertikum költségeinek mintegy 76%-át a termelők állták, ezzel szemben a jövedelemtömegből mindössze 39% jutott nekik. A teljes költségtömegből a feldolgozó szférát 14% terhelte, miközben jövedelem alig termelődött. A forgalmazók a vertikum összesített költségeinek mindössze 10%-át viselik, miközben a jövedelem 64%-át élvezik. Ezek az arányok jelenleg a termelők körében feszültségek kialakulásához vezetnek, s e problémát valamilyen módon orvosolni szükséges.
1. ábra. A hazai sertésvertikum költség-jövedelem alakulása
A minőségi vágósertés-előállítás gazdasági összefüggései
Alapvetően abból kell kiindulni, hogy a közvetlen fogyasztók igénye és a húsipar által támasztott követelmények egybehangzóan a minőséget helyezik az első helyre a vágósertés-előállítás fejlesztési feladatainak rangsorában.
A vágósertések minőségének meghatározására nemzetközileg általánosan a hasított féltestekből kinyerhető színhústartalmat használják. Ezen alapul az EU országaiban az 1984-85. években kidogozott, a vágósertések minősítését szabályozó egységes rendelet, amely valamennyi tagország számára kötelező érvényű. A minőségi osztályba sorolás és a minősítés alapja a vágósertések becsült színhústartalma, tehát a sertésekből kinyerhető színhús százalékos aránya. Ennek megfelelően hat (hét) minőségi osztályba sorolják a vágósertéseket, az osztályok jelölésére az (SS)-S-E-U-R-O-P betűket használják. A vágósertés színhústartalma tekintetében rendkívül nagy eltérések tapasztalhatók még az EU tagországok között is, így pl. ennek értéke 50-60% között ingadozik, míg hazánkban 46% körüli.
A jövő szempontjából, főleg vágósertés-termelésünk nemzetközi versenyképességének növelése érdekében rendkívül fontos a minőség fokozása, amely alapvetően a színhústartalom emelése útján valósítható meg. Előreláthatólag a sertéságazatban dolgozóknak legalább tíz év folyamatosan összehangolt, megfeszített munkájára van szükség ahhoz, hogy utolérjék Európa legkiválóbb sertéstenyésztőinek eredményeit.
A jobb minőség előmozdítását kívánta ösztönözni a vágósertés garantált áron történő felvásárlásához kapcsolódó miniszteri rendelet is, amelynek hatálya kiterjed a vágósertést előállító, feldolgozó gazdasági szervezetekre, továbbá a vágósertés termékpályán működő terméktanácsokra.
A vágósertés minőségét számos tényező együttes hatása komplex módon befolyásolja, azonban kiemelt jelentősége van a takarmányozásnak, valamint a biológiai alapoknak, ezen belül is leginkább a genotípusnak. A vágósertés minőségét befolyásoló tényezők sorában fontos döntés kapcsolódik a biológiai alapok kialakításához, az ágazatban alkalmazásra kerülő fajták adaptálásához. A fajtamegválasztással összefüggő menedzsmenti elhatározás a minőségen keresztül kihat az árbevétel alakulására, de ezzel együtt a tenyészállatok beszerzési költségein keresztül a termelés gazdaságosságára is. A jobb minőséget hordozó genotípus nagyobb áldozatvállalást jelent, beszerzése drágább, igényesebb a tartási-takarmányozási körülményekkel szemben, ezért az előzőekből következően a vágósertés-termelés többletköltségeinek a minőséggel összefüggő nagyobb árbevételben meg kell térülni.
A hazai sertésvertikum problémái
Magyarországon legnagyobb probléma, hogy
- szétaprózott a sertésállomány,
- a szervezeti integráció hiányzik,
- nagyrészt elhasználódott a műszaki háttér.
Ezzel szemben talán némi vigaszt csak az nyújthat, hogy a környezetterhelés lényegesen kisebb a vezető sertéstartó országokéhoz képest. Például a hollandiai sertéstenyésztésből eredő környezetszennyezésnek csupán 15%-a tapasztalható hazánkban.
A szétaprózott állományt tekintve megállapítható, hogy jelenleg a sertéstartók 60%-a 1-2 sertéssel rendelkezik, 25%-a 3-5 sertést tart, míg 8%-a a 6-10-es állománynagysággal jellemezhető. A 11-25 db sertéssel rendelkező állomány a termelőknek már csak a 6%-át teszi ki stb. Ilyen körülmények között folyamatosan egyenletes minőségben termelni nem lehet. Ráadásul rövid idő alatt rendkívül nagy állományváltozás figyelhető meg a termelés ezen perifériáján. Az állománynak ezt az időszakonként rendkívül erőteljes ingadozását a sertés biológiai tulajdonsága is lehetővé teszi. Az állományprodukcióhoz szükséges idő rövidsége okozza viszont az ország sertésállományának az ingadozását is, amelyet háromévenkénti szabályos ismétlődése miatt "sertésciklusnak" szoktak nevezni. A sertésciklus lényege, hogy két emelkedő állományú évet egy csökkenő létszámú esztendő követ. Ez a több-kevesebb szabályosságot mutató állományingadozás eltérő mértékben érvényesült a különböző szektorokban, és szabályossága a hetvenes évektől megbomlott.
A sertésállomány ritmikus változása minden sertéstartó országban megfigyelhető, de a ciklus időtartama nem mindenütt három év, lehet ennél rövidebb, de hosszabb is. Kialakulásában többféle tényező vesz részt, ezek a következőkben foglalhatók össze:
- a termelői érdekeltséget és biztonságot befolyásoló tényezők, elsősorban a végtermék ára,
- a tenyészanyag, a hízóalapanyag, a takarmány beszerezhetősége, költsége,
- az értékesítési biztonság, valamint
- az ágazat társadalmi-politikai megítélése.
A sertés biológiai adottságaiból (generációs intervallum) következően a keresleti és a kínálati állapot közti idő a sertéstenyésztés mindenkori színvonalától függ. Nálunk a hatvanas évek végéig a hároméves ciklus alakult ki. A nagyüzemekben elsősorban azért, mert amikor a termelési költségek és a felvásárlási árak közti feszültségek következtében megszűnt a termelői érdekeltség és csökkenni kezdett az állomány, az állam a felvásárlási árak növelésével helyreállította a termelői érdekeltséget. A kistermelőknél hasonló mechanizmus érvényesült, de ott az érdekeltség alakulását bizonyos mértékben még a kereslet-kínálat szabályai szerint alakuló szabadpiaci árak is befolyásolták, különösen a takarmány és a hízóalapanyag vonatkozásában.
Ez a háromesztendős sertésállomány-ingadozás megfelelő gazdaságpolitikai intézkedésekkel célszerűen mérsékelhető, ellensúlyozható, sőt - ökonómiailag indokolt esetben - akár meg is szüntethető.
A vágósertés-termelés ingadozása árpolitikával ahogy megszüntethető, ugyanúgy ki is váltható.
Az ágazatot terhelő legfőbb gondok közül - az előzőekkel összhangban - szintén kiemelhető az optimális telepnagyság és a megfelelő állománykoncentráció teljes hiánya. A közgazdaságilag optimális telepnagyság csak hozzávetőlegesen ismert. Tény az, hogy a kisebb állománykoncentráció a folyamatos üzemelést nem, vagy csak nagyon nehezen teszi lehetővé. Kedvezőtlenebb az épületek kihasználtsága is. A járulékos beruházási és üzemelési költségek magasak lesznek és általában alacsonyabb színvonalú a technikai felszereltség is. Ugyancsak nehezebb ezeken a szakmai követelmények betartása és a vezetés megfelelő színvonalának biztosítása. A telepek létrehozása során alsó határként 200-300 kocát emlegettek régebben, ma alsó határnak az 500-600 kocás telepeket tartjuk, és optimálisnak a 600-2000 kocás telepeket. Az ennél lényegesen nagyobb telepeken azonban sok állategészségügyi és környezetvédelmi (hígtrágya elhelyezési és kezelési) probléma merül fel. Ilyen koncentrált telepeken igen jelentős a nitrát-, foszfát- és kálium-szennyezés. Sőt ráadásul a túl nagy állománykoncentráció esetén a vállalkozás ipari üzemnek minősül, ami a támogatás megvonását és az adóztatás bevezetését vonja maga után. Az előzőek ellenére az Európai Unióban is nő az állománykoncentráció. Elmondható, hogy a legfejlettebb országokban legnagyobb jelenleg is az állománykoncentráció.
1. táblázat. A hazai sertéságazat legfőbb problémái (Szabó, 2002)
A hazai sertéságazatot terhelő legfőbb gondok
1 A sertéshús fogyasztás 15 kg/fő-vel csökkent (43-ról 28 kg/fő-re)
2 Hisztérikus reklám a sertéshús ellen
3 Tenyésztési piramis hiánya
4 Mesterséges termékenyítés mellőzése (kb. 15-20% Magyarországon)
5 Hasznosítási irány megjelölésének hiánya
6 Feldolgozó kapacitás kihasználatlansága
7 Takarmányköltség intenzív növekedése
8 Egyenletes, homogén áru biztosításának hiánya
9 Nincs kiforrott jövőkép az ágazat fejlesztésére (kormánystratégia)
10 Középüzemek hiánya
11 Minőségi végtermék támogatása
12 Egyéni szabadság felülbírálata
13 Koncentráció (állategészségügy, környezetvédelmi problémák)
14 Üzemméret (a települési szerkezet nem teszi lehetővé a koncentrációt)
15 Külföldi hízlaló telepek építése (magyar munkaerő, magyar takarmány)
16 Szerződéses kapcsolat hiánya
17 Piaci szereplők fegyelme
18 Lassulás a világ sertéshús-termelésében (alacsonyabb termelői árak, jövedelem)
19 Állategészségügyi költségek intenzív növekedése
Kisüzemi sertéstartás gazdasági vonatkozásai
A biztonságos sertéstartás alapvetően a következő tényezőktől függ:
- a termelés gazdaságosságának megteremtése és fenntartása,
- a termelés alapvető feltételeinek - a folyamatos takarmányellátás és tenyészállat-utánpótlás - szervezett és folyamatos kialakítása,
- az értékesítési biztonság megteremtése,
- a kisüzemi termelés kedvező gazdaságpolitikai és társadalmi megítélése.
A sertéshústermelésben meghatározó jelentősége van a kisüzemek kocaállományának. A kocatartás jövedelmezőségét viszont döntően az befolyásolja, hogy az előállítási költségekkel szemben a szabadpiaci forgalomban értékesülő malac- és süldőszaporulat milyen jövedelmet hoz.
A hízlalással foglalkozó kisüzemeknek - a kocatartókéval szemben - az az érdekük, hogy minél alacsonyabb áron jussanak hízóalapanyaghoz. Elsősorban tehát az itt mutatkozó érdekellentét feloldására kell törekedni. Ezért az állam az eddiginél sokkal hatékonyabb közvetlen és közvetett módszerekkel igyekszik befolyásolni a kocatartók termelését és a piac alakulását. Például - visszatérve a fentiekben említettekhez - az állam a felvásárlószerveken keresztül garanciát vállal arra, hogy a kistermelő a malacát, süldőjét és hízóját egész éven át értékesíteni tudja. Ez lehetővé teszi a gazdaságos kocatartást és -hízlalást. Egy enyhe túlkínálati szintű malac- és süldőtermelés - folyamatos piactartó felvásárlás mellett - ugyanis olyan szabadpiaci helyzet és árszint kialakulását eredményezi, amelynek alapján mind a kocatartók, mind a hízlalók megfelelő jövedelemhez jutnak, és így a kisüzemi sertéstermelés állandósulhat.
A termelési feltételek közül alapvető jelentőségű a takarmányellátás biztonsága. Ez azt jelenti, hogy a kistermelők a szükséges takarmányokat és tápokat folyamatosan, különösebb utánjárás és szállítási nehézségek nélkül, helyben beszerezhessék.
Ugyancsak fontos tényező, hogy a kocatartók rendszeresen hozzájussanak a tenyészállat-utánpótláshoz, ill. az állomány növeléséhez szükséges, megbízhatóan jó minőségű tenyészanyaghoz. Emellett az is szükséges, hogy a vemhesítéshez elegendő tenyészkan, jó minőségű kansperma folyamatosan a kistermelők rendelkezésére álljon.
Az értékesítési biztonsághoz - a már említettek mellett - elengedhetetlen a kész hízott sertések garantált és késedelem nélküli átvétele. A húsiparok egyre növekvő vágókapacitása erre a jövőben megfelelő biztosítékot nyújt.
A kisüzemi sertéstermelés fejlesztésének, stabilizálásának megoldása nem egyetlen szerv vagy vállalat feladata. A termelési feltételek biztosítását és az értékesítési biztonság növelését az érintett vállalatok, intézmények, nagyüzemek szervezett formában valósítják meg. Elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemek rendelkeznek olyan adottságokkal és lehetőségekkel, hogy működési körzetükben képesek a kisgazdaságok termelési feltételeinek megteremtését elősegíteni, és az értékesítést szervezni. Természetesen, ahol a megfelelő feltételek adottak és jól működő szakcsoport alakult, ott a termelés- és értékesítés-szervezés munkáját ugyancsak sikeresen meg lehet oldani.
A kisüzemi sertéshústermelés fejlesztésében, stabilizálásában legközvetlenebbül érintett az állatforgalmi és húsipari apparátus. Ezért az ezzel összefüggő feladatok összehangolását, elsődleges szervezését az állatforgalmi és húsipari vállalatok már megindították és folyamatosan meg is valósítják.
Ez a munka más gazdálkodó szervek és intézmények - például a keveréktakarmányt gyártó gabonaforgalmi és malomipari vállalatok és az állattenyésztési felügyelőségek - hatékony közreműködésével és támogatásával valósul meg.
1. ábra. A hazai sertésvertikum költség-jövedelem alakulása
A minőségi vágósertés-előállítás gazdasági összefüggései
Alapvetően abból kell kiindulni, hogy a közvetlen fogyasztók igénye és a húsipar által támasztott követelmények egybehangzóan a minőséget helyezik az első helyre a vágósertés-előállítás fejlesztési feladatainak rangsorában.
A vágósertések minőségének meghatározására nemzetközileg általánosan a hasított féltestekből kinyerhető színhústartalmat használják. Ezen alapul az EU országaiban az 1984-85. években kidogozott, a vágósertések minősítését szabályozó egységes rendelet, amely valamennyi tagország számára kötelező érvényű. A minőségi osztályba sorolás és a minősítés alapja a vágósertések becsült színhústartalma, tehát a sertésekből kinyerhető színhús százalékos aránya. Ennek megfelelően hat (hét) minőségi osztályba sorolják a vágósertéseket, az osztályok jelölésére az (SS)-S-E-U-R-O-P betűket használják. A vágósertés színhústartalma tekintetében rendkívül nagy eltérések tapasztalhatók még az EU tagországok között is, így pl. ennek értéke 50-60% között ingadozik, míg hazánkban 46% körüli.
A jövő szempontjából, főleg vágósertés-termelésünk nemzetközi versenyképességének növelése érdekében rendkívül fontos a minőség fokozása, amely alapvetően a színhústartalom emelése útján valósítható meg. Előreláthatólag a sertéságazatban dolgozóknak legalább tíz év folyamatosan összehangolt, megfeszített munkájára van szükség ahhoz, hogy utolérjék Európa legkiválóbb sertéstenyésztőinek eredményeit.
A jobb minőség előmozdítását kívánta ösztönözni a vágósertés garantált áron történő felvásárlásához kapcsolódó miniszteri rendelet is, amelynek hatálya kiterjed a vágósertést előállító, feldolgozó gazdasági szervezetekre, továbbá a vágósertés termékpályán működő terméktanácsokra.
A vágósertés minőségét számos tényező együttes hatása komplex módon befolyásolja, azonban kiemelt jelentősége van a takarmányozásnak, valamint a biológiai alapoknak, ezen belül is leginkább a genotípusnak. A vágósertés minőségét befolyásoló tényezők sorában fontos döntés kapcsolódik a biológiai alapok kialakításához, az ágazatban alkalmazásra kerülő fajták adaptálásához. A fajtamegválasztással összefüggő menedzsmenti elhatározás a minőségen keresztül kihat az árbevétel alakulására, de ezzel együtt a tenyészállatok beszerzési költségein keresztül a termelés gazdaságosságára is. A jobb minőséget hordozó genotípus nagyobb áldozatvállalást jelent, beszerzése drágább, igényesebb a tartási-takarmányozási körülményekkel szemben, ezért az előzőekből következően a vágósertés-termelés többletköltségeinek a minőséggel összefüggő nagyobb árbevételben meg kell térülni.
A hazai sertésvertikum problémái
Magyarországon legnagyobb probléma, hogy
- szétaprózott a sertésállomány,
- a szervezeti integráció hiányzik,
- nagyrészt elhasználódott a műszaki háttér.
Ezzel szemben talán némi vigaszt csak az nyújthat, hogy a környezetterhelés lényegesen kisebb a vezető sertéstartó országokéhoz képest. Például a hollandiai sertéstenyésztésből eredő környezetszennyezésnek csupán 15%-a tapasztalható hazánkban.
A szétaprózott állományt tekintve megállapítható, hogy jelenleg a sertéstartók 60%-a 1-2 sertéssel rendelkezik, 25%-a 3-5 sertést tart, míg 8%-a a 6-10-es állománynagysággal jellemezhető. A 11-25 db sertéssel rendelkező állomány a termelőknek már csak a 6%-át teszi ki stb. Ilyen körülmények között folyamatosan egyenletes minőségben termelni nem lehet. Ráadásul rövid idő alatt rendkívül nagy állományváltozás figyelhető meg a termelés ezen perifériáján. Az állománynak ezt az időszakonként rendkívül erőteljes ingadozását a sertés biológiai tulajdonsága is lehetővé teszi. Az állományprodukcióhoz szükséges idő rövidsége okozza viszont az ország sertésállományának az ingadozását is, amelyet háromévenkénti szabályos ismétlődése miatt "sertésciklusnak" szoktak nevezni. A sertésciklus lényege, hogy két emelkedő állományú évet egy csökkenő létszámú esztendő követ. Ez a több-kevesebb szabályosságot mutató állományingadozás eltérő mértékben érvényesült a különböző szektorokban, és szabályossága a hetvenes évektől megbomlott.
A sertésállomány ritmikus változása minden sertéstartó országban megfigyelhető, de a ciklus időtartama nem mindenütt három év, lehet ennél rövidebb, de hosszabb is. Kialakulásában többféle tényező vesz részt, ezek a következőkben foglalhatók össze:
- a termelői érdekeltséget és biztonságot befolyásoló tényezők, elsősorban a végtermék ára,
- a tenyészanyag, a hízóalapanyag, a takarmány beszerezhetősége, költsége,
- az értékesítési biztonság, valamint
- az ágazat társadalmi-politikai megítélése.
A sertés biológiai adottságaiból (generációs intervallum) következően a keresleti és a kínálati állapot közti idő a sertéstenyésztés mindenkori színvonalától függ. Nálunk a hatvanas évek végéig a hároméves ciklus alakult ki. A nagyüzemekben elsősorban azért, mert amikor a termelési költségek és a felvásárlási árak közti feszültségek következtében megszűnt a termelői érdekeltség és csökkenni kezdett az állomány, az állam a felvásárlási árak növelésével helyreállította a termelői érdekeltséget. A kistermelőknél hasonló mechanizmus érvényesült, de ott az érdekeltség alakulását bizonyos mértékben még a kereslet-kínálat szabályai szerint alakuló szabadpiaci árak is befolyásolták, különösen a takarmány és a hízóalapanyag vonatkozásában.
Ez a háromesztendős sertésállomány-ingadozás megfelelő gazdaságpolitikai intézkedésekkel célszerűen mérsékelhető, ellensúlyozható, sőt - ökonómiailag indokolt esetben - akár meg is szüntethető.
A vágósertés-termelés ingadozása árpolitikával ahogy megszüntethető, ugyanúgy ki is váltható.
Az ágazatot terhelő legfőbb gondok közül - az előzőekkel összhangban - szintén kiemelhető az optimális telepnagyság és a megfelelő állománykoncentráció teljes hiánya. A közgazdaságilag optimális telepnagyság csak hozzávetőlegesen ismert. Tény az, hogy a kisebb állománykoncentráció a folyamatos üzemelést nem, vagy csak nagyon nehezen teszi lehetővé. Kedvezőtlenebb az épületek kihasználtsága is. A járulékos beruházási és üzemelési költségek magasak lesznek és általában alacsonyabb színvonalú a technikai felszereltség is. Ugyancsak nehezebb ezeken a szakmai követelmények betartása és a vezetés megfelelő színvonalának biztosítása. A telepek létrehozása során alsó határként 200-300 kocát emlegettek régebben, ma alsó határnak az 500-600 kocás telepeket tartjuk, és optimálisnak a 600-2000 kocás telepeket. Az ennél lényegesen nagyobb telepeken azonban sok állategészségügyi és környezetvédelmi (hígtrágya elhelyezési és kezelési) probléma merül fel. Ilyen koncentrált telepeken igen jelentős a nitrát-, foszfát- és kálium-szennyezés. Sőt ráadásul a túl nagy állománykoncentráció esetén a vállalkozás ipari üzemnek minősül, ami a támogatás megvonását és az adóztatás bevezetését vonja maga után. Az előzőek ellenére az Európai Unióban is nő az állománykoncentráció. Elmondható, hogy a legfejlettebb országokban legnagyobb jelenleg is az állománykoncentráció.
1. táblázat. A hazai sertéságazat legfőbb problémái (Szabó, 2002)
A hazai sertéságazatot terhelő legfőbb gondok
1 A sertéshús fogyasztás 15 kg/fő-vel csökkent (43-ról 28 kg/fő-re)
2 Hisztérikus reklám a sertéshús ellen
3 Tenyésztési piramis hiánya
4 Mesterséges termékenyítés mellőzése (kb. 15-20% Magyarországon)
5 Hasznosítási irány megjelölésének hiánya
6 Feldolgozó kapacitás kihasználatlansága
7 Takarmányköltség intenzív növekedése
8 Egyenletes, homogén áru biztosításának hiánya
9 Nincs kiforrott jövőkép az ágazat fejlesztésére (kormánystratégia)
10 Középüzemek hiánya
11 Minőségi végtermék támogatása
12 Egyéni szabadság felülbírálata
13 Koncentráció (állategészségügy, környezetvédelmi problémák)
14 Üzemméret (a települési szerkezet nem teszi lehetővé a koncentrációt)
15 Külföldi hízlaló telepek építése (magyar munkaerő, magyar takarmány)
16 Szerződéses kapcsolat hiánya
17 Piaci szereplők fegyelme
18 Lassulás a világ sertéshús-termelésében (alacsonyabb termelői árak, jövedelem)
19 Állategészségügyi költségek intenzív növekedése
Kisüzemi sertéstartás gazdasági vonatkozásai
A biztonságos sertéstartás alapvetően a következő tényezőktől függ:
- a termelés gazdaságosságának megteremtése és fenntartása,
- a termelés alapvető feltételeinek - a folyamatos takarmányellátás és tenyészállat-utánpótlás - szervezett és folyamatos kialakítása,
- az értékesítési biztonság megteremtése,
- a kisüzemi termelés kedvező gazdaságpolitikai és társadalmi megítélése.
A sertéshústermelésben meghatározó jelentősége van a kisüzemek kocaállományának. A kocatartás jövedelmezőségét viszont döntően az befolyásolja, hogy az előállítási költségekkel szemben a szabadpiaci forgalomban értékesülő malac- és süldőszaporulat milyen jövedelmet hoz.
A hízlalással foglalkozó kisüzemeknek - a kocatartókéval szemben - az az érdekük, hogy minél alacsonyabb áron jussanak hízóalapanyaghoz. Elsősorban tehát az itt mutatkozó érdekellentét feloldására kell törekedni. Ezért az állam az eddiginél sokkal hatékonyabb közvetlen és közvetett módszerekkel igyekszik befolyásolni a kocatartók termelését és a piac alakulását. Például - visszatérve a fentiekben említettekhez - az állam a felvásárlószerveken keresztül garanciát vállal arra, hogy a kistermelő a malacát, süldőjét és hízóját egész éven át értékesíteni tudja. Ez lehetővé teszi a gazdaságos kocatartást és -hízlalást. Egy enyhe túlkínálati szintű malac- és süldőtermelés - folyamatos piactartó felvásárlás mellett - ugyanis olyan szabadpiaci helyzet és árszint kialakulását eredményezi, amelynek alapján mind a kocatartók, mind a hízlalók megfelelő jövedelemhez jutnak, és így a kisüzemi sertéstermelés állandósulhat.
A termelési feltételek közül alapvető jelentőségű a takarmányellátás biztonsága. Ez azt jelenti, hogy a kistermelők a szükséges takarmányokat és tápokat folyamatosan, különösebb utánjárás és szállítási nehézségek nélkül, helyben beszerezhessék.
Ugyancsak fontos tényező, hogy a kocatartók rendszeresen hozzájussanak a tenyészállat-utánpótláshoz, ill. az állomány növeléséhez szükséges, megbízhatóan jó minőségű tenyészanyaghoz. Emellett az is szükséges, hogy a vemhesítéshez elegendő tenyészkan, jó minőségű kansperma folyamatosan a kistermelők rendelkezésére álljon.
Az értékesítési biztonsághoz - a már említettek mellett - elengedhetetlen a kész hízott sertések garantált és késedelem nélküli átvétele. A húsiparok egyre növekvő vágókapacitása erre a jövőben megfelelő biztosítékot nyújt.
A kisüzemi sertéstermelés fejlesztésének, stabilizálásának megoldása nem egyetlen szerv vagy vállalat feladata. A termelési feltételek biztosítását és az értékesítési biztonság növelését az érintett vállalatok, intézmények, nagyüzemek szervezett formában valósítják meg. Elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemek rendelkeznek olyan adottságokkal és lehetőségekkel, hogy működési körzetükben képesek a kisgazdaságok termelési feltételeinek megteremtését elősegíteni, és az értékesítést szervezni. Természetesen, ahol a megfelelő feltételek adottak és jól működő szakcsoport alakult, ott a termelés- és értékesítés-szervezés munkáját ugyancsak sikeresen meg lehet oldani.
A kisüzemi sertéshústermelés fejlesztésében, stabilizálásában legközvetlenebbül érintett az állatforgalmi és húsipari apparátus. Ezért az ezzel összefüggő feladatok összehangolását, elsődleges szervezését az állatforgalmi és húsipari vállalatok már megindították és folyamatosan meg is valósítják.
Ez a munka más gazdálkodó szervek és intézmények - például a keveréktakarmányt gyártó gabonaforgalmi és malomipari vállalatok és az állattenyésztési felügyelőségek - hatékony közreműködésével és támogatásával valósul meg.
Forrás: Agrárágazat
