A metszés megkezdése előtt fontos a vírusos tövek eltávolítása, ugyanis a fitotechnikai munkák nagyban hozzájárulhatnak a veszélyes betegségek elterjesztéséhez. A metszést mindig kézzel végezzük úgy, hogy a friss metszlaphoz kézzel nem érünk. Ollót és kést nem szabad használni!
Kezdetben erősebben kell metszeni: amint az első elágazások elérik az 5-7 cm-t, ki kell választani a legszebb hajtást – ez lesz a „vezérhajtás” –, a többit tőből el kell távolítani. A „vezérhajtások” gyengébb oldalelágazásait is kitörjük. A metszést úgy folytatjuk, hogy az elágazódásokban az egyik hajtást 2 levél után visszatörjük, a másikat vezérként tovább visszük a zsinór mellett. (Későbbi ültetésnél az elágazódásokban képződött oldalhajtásokat nem törjük vissza, hanem 2 levél után visszametsszük. Ezek mellett természetesen egy vezérhajtást itt is kinevelünk.)
Leggyakrabban alkalmazott metszésmód az úgynevezett „szoknyás metszés”, melyet kora tavaszi ültetésű, erős növekedésű állománynál alkalmazhatunk. Első lépésben úgynevezett „alakító metszéssel” meghatározzuk a paprika első három elágazási szintjét. A harmadik és minden további elágazódásban az oldalhajtásokat 15-20 cm-re vissza kell törni. Az első két meghagyott hajtást akkor csípjük vissza, ha a növényen 12-15 darab stabilan megkötött paprika van. Ez esetben nagyobb termésmennyiséget érünk el, tövön maradnak a legkorábbi termések, és elegendő levélfelület lesz a bogyók beárnyékolásához, a paprika további lendületes fejlődéséhez. Erős növekedés esetén az első két elágazáson a levelek hónaljából előtörő hajtásokat el kell távolítani.
