Az előző oldalon említett hátrányok a zsinórra futtatott támrendszeres termesztéssel kiküszöbölhetők. A támrendszer-kialakítás a következő módon történik: a fólia-, illetve az üvegházban kereszt irányban 4-5 mm-es dróthuzalokat feszítenek ki, majd ezekre merőlegesen, a növénysorok felett 2-2,5 m magasságban hasonló vastagságú drótokat vezetnek. A hosszanti irányban elhelyezett dróthuzalokra műszálas kötözőanyaggal vezetik fel a növényeket.
A paprika felkötözését a zsinegre az ültetés után legkésőbb 3-4 héttel kell elvégezni. Négyzetméterenként 6-10 hajtást hagyunk meg, attól függően, hogy vegetatív vagy generatív fajtát ültetünk, illetve egy vagy két szál zsinórt kötünk a növényekre. A vegetatív fajtánál, a folyamatos terhelés érdekében, két szálra kell felengedni a növényt – ez esetben 4-5 tövet ültetünk négyzetméterenként. A generatív fajták esetében 6-8 tő/m2 az optimális növénysűrűség, mivel ezeket a növényeket csak egyszálasra metsszük, hogy a vegetatív-generatív egyensúlyt meg tudjuk tartani. A zsineget csúszó kötéssel rögzítjük a dróthuzalhoz, és alul, a szárra csak lazán kössük a későbbi megvastagodás miatt.
A zsineg (támrendszer) mellett nevelt növényeket metszeni kell, ami a hagyományos termesztéshez képest jelentős többletmunkával jár, továbbá nagy szakértelmet és figyelmet igényel. Előnyeit az alábbiakban lehet összefoglalni:
- nagyobb, piacképesebb bogyók fejlődnek, amelyek a tenyészidő végére nem aprósodnak el,
- jobb fényviszonyok javítják a virágok kötődését, fokozzák az érés ütemét,
- a növények szedéskor nem sérülnek, nem törnek, maga a szedés könnyebb, gyorsabb,
- a növényvédelmi munkák könnyebben és hatékonyabban végezhetők,
- maga az állomány áttekinthetőbb, ebből adódóan a fejlődés, a növekedés jobban kontrollálható.
