A víz mintavétele során azt kell meghatározni, hogy a talajvízben milyen és mennyi szennyező anyag található, mert ez kihat a szivattyúk élettartamára is. A víz például lehet agresszív, amit a szulfáttartalom jelez. Lényeges, hogy ha a szulfáttartalom a 300 mg/liter értéket meghaladja, akkor már célszerű rozsdamentes anyagú szivattyút alkalmazni annak érdekében, hogy az üzemeltetett gép tartós legyen. A kút vízének pontos elemzését a helyi ÁNTSZ végzi.
A víz mintavételes elemzése
A víz mintavétele során azt kell meghatározni, hogy a talajvízben milyen és mennyi szennyező anyag található, mert ez kihat a szivattyúk élettartamára is. A víz például lehet agresszív, amit a szulfáttartalom jelez. Lényeges, hogy ha a szulfáttartalom a 300 mg/liter értéket meghaladja, akkor már célszerű rozsdamentes anyagú szivattyút alkalmazni annak érdekében, hogy az üzemeltetett gép tartós legyen. A kút vízének pontos elemzését a helyi ÁNTSZ végzi.
A szivattyú kiválasztása
Napjainkban igen sokféle szivattyú áll rendelkezésre. Az igen olcsó akciós termékektől a drágább, jobb minőségű és biztonságos háttérrel rendelkező termékekig. Ajánlatos vásárlás előtt kútfúró szakemberrel egyeztetni, hogy milyen paraméterű berendezésre van szükség, majd a piacon lévő szivattyúk ár-érték arányát mérlegelve választani. Érdemes figyelni arra, hogy a rezgőmembrános elven működő szivattyúk esetleg károsíthatják a kutat, mert a rezgés átterjed a kút környezetére, ezzel pedig a kút körüli talajban kialakult szűrő réteg meglazul, összetörik, ezért a kút elkezd homokolni, és emiatt tönkre is mehet. Fontos tehát, hogy fúrt kutakban csak örvényszivattyúk alkalmazása javasolt. Ezek ára magasabb, viszont megtérül az alkalmazás során.
A korábban említett homokolási határérték is fontos szerepet játszik a megfelelő teljesítményű szivattyú kiválasztásánál. A gépet úgy kell kiválasztani, hogy semmiképpen ne szállítson több vizet, mint a kút homokolási határ térfogatárama (időegység alatt kivett víztérfogat).
A szivattyú rendszerint nem csak a talajszintig emeli ki a vizet, hanem rácsatlakozik valamilyen felszíni nyomócső rendszerre is (öntöző rendszer, házi vízellátó rendszer, locsoló tömlő stb.), emiatt a szivattyúnak a kútfejnél még bizonyos plusznyomást is kell biztosítania. Nagyon fontos, hogy az egész rendszer - a szivattyú teljesítménye és a felszíni rendszer ellenállása - harmonikusan, jól legyen méretezve. Amennyiben a szivattyút túl méretezték (tehát feleslegesen nagy teljesítményű berendezést választott) előfordulhat, hogy túl sok vizet fog szállítani a gép, és ekkor esetleg túllépi a homokolási határt, ami a kút épségét veszélyeztetheti. Ezt mindenképpen el kell kerülni.
Az egyfázisú (230V) árammal hajtott szivattyúk előnye, hogy általában minden háztartásnak a rendelkezésére áll 230V, valamint hogy ezeknél a gépeknél általában be van építve egy tekercshőfok védelem. A háromfázisú (400V) szivattyúknál rendszerint nincs semmilyen védelem beépítve, a vásárlónak sajátmagának kell gondoskodnia a teljeskörű védelemről. Előnye viszont, hogy kevesebb az áramfelvételük.
Alapigazság, hogy minden berendezés csak annyit ér, mint a megvásárlást követően igénybe vehető vevőszolgálat-szerviz színvonala. A szivattyú papírjaiból (gépkönyv, garanciajegy) feltétlen győződjön meg arról, hogy a forgalmazó valóban rendelkezik-e szakszervizzel.
A szivattyú beépítése
A jó minőségű szivattyúk hosszú élettartama miatt nem mindegy, hogy mi módon építik be a kútba. Szárazbeépítésű szivattyúknál (3. ábra) a szivattyú szívócsonkjára épített szívócsövön keresztül hozza fel a vizet a berendezés (ha megfelelően tömítettek a csatlakozások, a szívócső végén lábszelep megtalálható, ha a szívásmélység nem nagyobb 8-9 méternél, stb.) és a nyomócsonkon keresztül továbbítja az adott rendszerbe.
3. ábra
A búvárszivattyúkat (4. ábra) a kútba le kell engedni. Soha nem szabad a szivattyút az elektromos kábelénél fogva leengedni, vagy mozgatni! Úgy kell a kútban elhelyezni, hogy a szivattyú motorjának az alja legalább 30-50 cm-rel legyen magasabban, mint a legfelső szűrőszakasz, ugyanakkor a szivattyú szívó-szűrője legyen legalább 1 méterrel mélyebben, mint az üzemi vízszint. Soha nem szabad a búvárszivattyúkat leengedni a kút legaljára, az iszapzsákba. Érdemes a telepítést szakemberre bízni, aki garanciát is vállal munkájára.
4. ábra
Kábelezés
A szivattyúk kábelének hosszát rendszerint a szivattyú helyzete és az elektromos hálózat távolsága határozza meg, de érdemes még kb. 1,5-2 métert hozzáadni. Amennyiben kábeltoldást kell végezni, mindig vízmentes toldást kell végezni (műgyantás zsugorcsővel, vagy kétkomponensű toldó készlettel). Ezt feltétlenül bízza szakemberre. A kábelt gondosan kell védeni mindenféle sérülés ellen. Búvárszivattyúknál a nyomócsövet és az elektromos kábelt egymáshoz rögzítve, 1,5-2 méterenként kell elhelyezni, úgy hogy a kábel semmiképpen ne legyen teherviselő.
Nyomócső és szivattyú felfüggesztése
A nyomócső horganyzott acél vagy műanyag cső lehet. Búvárszivattyúknál mindenképpen ajánlatos alkalmazni valamilyen rozsdamentes kötélt vagy sodronyt a berendezés leeresztéséhez és felfüggesztéséhez. Ezt a kútfejhez kell biztonságosan rögzíteni.
A szivattyú élettartama
Az élettartamot igen sok minden befolyásolhatja, például a kút homoktartama, a bekapcsolások száma, valamint a berendezés szerkezeti anyagai, minősége. Mindig ügyelni kell arra, hogy a szivattyú ne járhasson szárazon, azaz víztöltés nélkül. Szárazon futás elleni védelmet ma már majdnem minden gyártó tud biztosítani a szivattyúkhoz. Ennek alkalmazása feltétlenül ajánlott.
Ajánlatos évente legalább egyszer a búvárszivattyúkat kiemelni a kútból, és szakszervizzel karbantartást végezni. Természetesen ezt ajánlott szárazbeépítésű szivattyú alkalmazása esetén is elvégezni, hiszen ez nagymértékben meghosszabbíthatja a szivattyú élettartamát.
A kút védelme
Védeni kell a kutat minden idegen tárgy beesése (kő, szerszám stb.) ellen, mert megsértheti a szívócsövet, vagy búvárszivattyú alkalmazása esetén az elektromos kábelt. Idegen tárgyak beesése következtében beszorulhat a kútba a búvárszivattyú. Ezt feltétlenül érdemes elkerülni.
Gazdaságosság
Egy ember átlagosan 80-120 liter vízmennyiséget használ el naponta. Természetesen ezt nagymértékben befolyásolja az adott terület szociális, kulturális helyzete. Ez egy átlagos család esetében közel 300 liter vízmennyiséget jelent naponta. (mosás, fürdés, WC öblítés, takarítás stb.). Éves szinten ez a mennyiség kb. 110 m3-t jelent. Ehhez jön még az öntözésre elhasznált vízmennyiség is, amely egy 500 négyszögöles kert esetében akár napi 6 m3 is lehet. Évi 60 napos locsolással számolva (60x6 m3) a család teljes vízigénye elérheti, vagy meg is haladhatja az 500 m3-t.
1 m3 hálózati víz csatorna díja Budapesten jelenleg 268,13 Ft. A fővárosnál vannak lényegesen drágább övezetek, például a Balaton környéke.
A házi kútból kitermelt víz önköltsége - beleértve az amortizációt - m3-ként átlagosan 0,3 kWó szivattyúzási áramdíjjal átlagos esetben 10 Ft/m3. 500 m3/év fogyasztással számolva az 5.000 Ft/év költséget jelent. Ha ezt a vízmennyiséget közüzemi hálózatból Budapesten vételezi, a víz díja (csatornázott területen) 134.000 Ft-os nagyságrend. Nem csatornázott területen 68.600 Ft/év jelenleg.
A különbség a hálózati vízdíjak emelkedésével tovább növekszik, ezért gyorsuló megtérüléssel lehet számolni.
Nagyobb méretű és teljesítményű ipari és öntöző kutak esetében a beruházás általában fél év alatt megtérül.
A fenti gazdaságossági számításban nem vettem figyelembe azt a mezőgazdasági termésnövekedést, mely az intenzív öntözésnek lesz köszönhető. Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy számításaink a jelenlegi víz- és csatornadíjak alapján készültek, azonban a jövőben e díjak folyamatosan fognak nőni. Nem vettük alapul azt az egyébként népszerű és drasztikusan költségcsökkentő megoldást, amikor közvetlen telekszomszédok közösen furatnak kutat. Ilyen esetekben egy jól kivitelezett és helyesen méretezett kút akár 3-4 háztartást is képes gond nélkül ellátni vízzel.
Külön köszönet: Dr. Fáy Csaba ny. okl. gépészmérnök, kandidátus c. egyetemi docensnek és Kerényi Gyula mérnök szakértőnek.
A víz mintavétele során azt kell meghatározni, hogy a talajvízben milyen és mennyi szennyező anyag található, mert ez kihat a szivattyúk élettartamára is. A víz például lehet agresszív, amit a szulfáttartalom jelez. Lényeges, hogy ha a szulfáttartalom a 300 mg/liter értéket meghaladja, akkor már célszerű rozsdamentes anyagú szivattyút alkalmazni annak érdekében, hogy az üzemeltetett gép tartós legyen. A kút vízének pontos elemzését a helyi ÁNTSZ végzi.
A szivattyú kiválasztása
Napjainkban igen sokféle szivattyú áll rendelkezésre. Az igen olcsó akciós termékektől a drágább, jobb minőségű és biztonságos háttérrel rendelkező termékekig. Ajánlatos vásárlás előtt kútfúró szakemberrel egyeztetni, hogy milyen paraméterű berendezésre van szükség, majd a piacon lévő szivattyúk ár-érték arányát mérlegelve választani. Érdemes figyelni arra, hogy a rezgőmembrános elven működő szivattyúk esetleg károsíthatják a kutat, mert a rezgés átterjed a kút környezetére, ezzel pedig a kút körüli talajban kialakult szűrő réteg meglazul, összetörik, ezért a kút elkezd homokolni, és emiatt tönkre is mehet. Fontos tehát, hogy fúrt kutakban csak örvényszivattyúk alkalmazása javasolt. Ezek ára magasabb, viszont megtérül az alkalmazás során.
A korábban említett homokolási határérték is fontos szerepet játszik a megfelelő teljesítményű szivattyú kiválasztásánál. A gépet úgy kell kiválasztani, hogy semmiképpen ne szállítson több vizet, mint a kút homokolási határ térfogatárama (időegység alatt kivett víztérfogat).
A szivattyú rendszerint nem csak a talajszintig emeli ki a vizet, hanem rácsatlakozik valamilyen felszíni nyomócső rendszerre is (öntöző rendszer, házi vízellátó rendszer, locsoló tömlő stb.), emiatt a szivattyúnak a kútfejnél még bizonyos plusznyomást is kell biztosítania. Nagyon fontos, hogy az egész rendszer - a szivattyú teljesítménye és a felszíni rendszer ellenállása - harmonikusan, jól legyen méretezve. Amennyiben a szivattyút túl méretezték (tehát feleslegesen nagy teljesítményű berendezést választott) előfordulhat, hogy túl sok vizet fog szállítani a gép, és ekkor esetleg túllépi a homokolási határt, ami a kút épségét veszélyeztetheti. Ezt mindenképpen el kell kerülni.
Az egyfázisú (230V) árammal hajtott szivattyúk előnye, hogy általában minden háztartásnak a rendelkezésére áll 230V, valamint hogy ezeknél a gépeknél általában be van építve egy tekercshőfok védelem. A háromfázisú (400V) szivattyúknál rendszerint nincs semmilyen védelem beépítve, a vásárlónak sajátmagának kell gondoskodnia a teljeskörű védelemről. Előnye viszont, hogy kevesebb az áramfelvételük.
Alapigazság, hogy minden berendezés csak annyit ér, mint a megvásárlást követően igénybe vehető vevőszolgálat-szerviz színvonala. A szivattyú papírjaiból (gépkönyv, garanciajegy) feltétlen győződjön meg arról, hogy a forgalmazó valóban rendelkezik-e szakszervizzel.
A szivattyú beépítése
A jó minőségű szivattyúk hosszú élettartama miatt nem mindegy, hogy mi módon építik be a kútba. Szárazbeépítésű szivattyúknál (3. ábra) a szivattyú szívócsonkjára épített szívócsövön keresztül hozza fel a vizet a berendezés (ha megfelelően tömítettek a csatlakozások, a szívócső végén lábszelep megtalálható, ha a szívásmélység nem nagyobb 8-9 méternél, stb.) és a nyomócsonkon keresztül továbbítja az adott rendszerbe.
3. ábra
A búvárszivattyúkat (4. ábra) a kútba le kell engedni. Soha nem szabad a szivattyút az elektromos kábelénél fogva leengedni, vagy mozgatni! Úgy kell a kútban elhelyezni, hogy a szivattyú motorjának az alja legalább 30-50 cm-rel legyen magasabban, mint a legfelső szűrőszakasz, ugyanakkor a szivattyú szívó-szűrője legyen legalább 1 méterrel mélyebben, mint az üzemi vízszint. Soha nem szabad a búvárszivattyúkat leengedni a kút legaljára, az iszapzsákba. Érdemes a telepítést szakemberre bízni, aki garanciát is vállal munkájára.
4. ábra
Kábelezés
A szivattyúk kábelének hosszát rendszerint a szivattyú helyzete és az elektromos hálózat távolsága határozza meg, de érdemes még kb. 1,5-2 métert hozzáadni. Amennyiben kábeltoldást kell végezni, mindig vízmentes toldást kell végezni (műgyantás zsugorcsővel, vagy kétkomponensű toldó készlettel). Ezt feltétlenül bízza szakemberre. A kábelt gondosan kell védeni mindenféle sérülés ellen. Búvárszivattyúknál a nyomócsövet és az elektromos kábelt egymáshoz rögzítve, 1,5-2 méterenként kell elhelyezni, úgy hogy a kábel semmiképpen ne legyen teherviselő.
Nyomócső és szivattyú felfüggesztése
A nyomócső horganyzott acél vagy műanyag cső lehet. Búvárszivattyúknál mindenképpen ajánlatos alkalmazni valamilyen rozsdamentes kötélt vagy sodronyt a berendezés leeresztéséhez és felfüggesztéséhez. Ezt a kútfejhez kell biztonságosan rögzíteni.
A szivattyú élettartama
Az élettartamot igen sok minden befolyásolhatja, például a kút homoktartama, a bekapcsolások száma, valamint a berendezés szerkezeti anyagai, minősége. Mindig ügyelni kell arra, hogy a szivattyú ne járhasson szárazon, azaz víztöltés nélkül. Szárazon futás elleni védelmet ma már majdnem minden gyártó tud biztosítani a szivattyúkhoz. Ennek alkalmazása feltétlenül ajánlott.
Ajánlatos évente legalább egyszer a búvárszivattyúkat kiemelni a kútból, és szakszervizzel karbantartást végezni. Természetesen ezt ajánlott szárazbeépítésű szivattyú alkalmazása esetén is elvégezni, hiszen ez nagymértékben meghosszabbíthatja a szivattyú élettartamát.
A kút védelme
Védeni kell a kutat minden idegen tárgy beesése (kő, szerszám stb.) ellen, mert megsértheti a szívócsövet, vagy búvárszivattyú alkalmazása esetén az elektromos kábelt. Idegen tárgyak beesése következtében beszorulhat a kútba a búvárszivattyú. Ezt feltétlenül érdemes elkerülni.
Gazdaságosság
Egy ember átlagosan 80-120 liter vízmennyiséget használ el naponta. Természetesen ezt nagymértékben befolyásolja az adott terület szociális, kulturális helyzete. Ez egy átlagos család esetében közel 300 liter vízmennyiséget jelent naponta. (mosás, fürdés, WC öblítés, takarítás stb.). Éves szinten ez a mennyiség kb. 110 m3-t jelent. Ehhez jön még az öntözésre elhasznált vízmennyiség is, amely egy 500 négyszögöles kert esetében akár napi 6 m3 is lehet. Évi 60 napos locsolással számolva (60x6 m3) a család teljes vízigénye elérheti, vagy meg is haladhatja az 500 m3-t.
1 m3 hálózati víz csatorna díja Budapesten jelenleg 268,13 Ft. A fővárosnál vannak lényegesen drágább övezetek, például a Balaton környéke.
A házi kútból kitermelt víz önköltsége - beleértve az amortizációt - m3-ként átlagosan 0,3 kWó szivattyúzási áramdíjjal átlagos esetben 10 Ft/m3. 500 m3/év fogyasztással számolva az 5.000 Ft/év költséget jelent. Ha ezt a vízmennyiséget közüzemi hálózatból Budapesten vételezi, a víz díja (csatornázott területen) 134.000 Ft-os nagyságrend. Nem csatornázott területen 68.600 Ft/év jelenleg.
A különbség a hálózati vízdíjak emelkedésével tovább növekszik, ezért gyorsuló megtérüléssel lehet számolni.
Nagyobb méretű és teljesítményű ipari és öntöző kutak esetében a beruházás általában fél év alatt megtérül.
A fenti gazdaságossági számításban nem vettem figyelembe azt a mezőgazdasági termésnövekedést, mely az intenzív öntözésnek lesz köszönhető. Ami pedig még ennél is fontosabb, hogy számításaink a jelenlegi víz- és csatornadíjak alapján készültek, azonban a jövőben e díjak folyamatosan fognak nőni. Nem vettük alapul azt az egyébként népszerű és drasztikusan költségcsökkentő megoldást, amikor közvetlen telekszomszédok közösen furatnak kutat. Ilyen esetekben egy jól kivitelezett és helyesen méretezett kút akár 3-4 háztartást is képes gond nélkül ellátni vízzel.
Külön köszönet: Dr. Fáy Csaba ny. okl. gépészmérnök, kandidátus c. egyetemi docensnek és Kerényi Gyula mérnök szakértőnek.
Forrás: Agrárágazat
