A mesterséges állományszárítás már több évtizedes múltra tekint vissza. Alapelve a kultúrnövény tenyészidejének lerövidítése oly módon, hogy terméskiesés ne következzen be, viszont az idő előtt betakarított termény nedvességtartalma minél kisebb legyen. Az alacsony víztartalomnak köszönhetően kevesebb fűtőanyag felhasználásával olcsóbban végezhető a learatott termény betárolás előtti szárítása.
Az érésgyorsítás (állományszárítás) célja, jelentősége
A kukorica betakarításának megkönnyítésére az érésgyorsítás érdekében a betakarítás előtt különböző vegyszereket használunk az állomány szárítására. Az állományszárítás vagy más néven deszikkálás a napraforgó-termesztéssel ellentétben a kukoricatermesztésben még viszonylag ritkán alkalmazott technológiai elem.
A kukoricára jellemző, hogy természetes érési folyamata rendszerint hosszan elhúzódik. A növény biológiai adottsága, hogy a termés egy növényen sem egyszerre érik be. Az időjárási viszonyok, a talaj heterogenitása, a domborzati különbségek miatt, általában a táblán belül sem egyöntetű az érés.
Korai betakarítás esetén, ha az már akkor megkezdődik, amikor még sok növény túlságosan zöld és a magvaknak magas a nedvességtartalma, akkor a sérült, tört szemek aránya nő és egyéb gombafertőzések veszélye fokozódik. A többszöri szárítás és tisztítás pedig jelentősen növeli a költségeket.
A későre halasztott betakarításkor az először beérett magvak egy része a rágcsáló- és szélkárosítás miatt veszendőbe mehet. Az elhúzódó érési folyamat során pedig a nagy valószínűséggel fellépő esős időjárás a termésben igen súlyos minőségromlást okozhat.
Gyakran teljesen zöld gyomnövények találhatók a már érő, vagy beérett növények között. Ha nagy tömegben vannak jelen, gyomirtó hatású állományszárítás nélkül teljesen lehetetlenné tehetik a betakarítást.
Különösen csapadékos időjárás esetén a különböző gombabetegségek jelentős mennyiségi és minőségi veszteséget okozhatnak. A deszikkáló, érésgyorsító szerek blokkolják a fertőzéseket és megállítják a betegségek továbbterjedését. Mivel a kezelést követően mind a gazdanövény, mind a fitopatogén gomba sejtjeinek életfolyamatai hamarosan leállnak, a különböző kórokozók további kárt már nem okoznak. A magvak utóérése is biztosított, így a termés beltartalmi értékei javulnak.
Összefoglalva, a kukorica érésgyorsításának céljai:
- A szárítási költség csökkentése.
- Időzíthető, korábbi betakarítás, magasabb átvételi ár reményében.
- Egyenletes, homogén érettségű állomány kialakítása a könnyebb betakarítás, kisebb szemveszteség érdekében.
- A növényi kórokozók által okozott kár csökkentése, lokalizálása.
- vetésforgó elősegítése kukoricabogárral fertőzött területen.
- Időben történő talajelőkészítés őszi búza vetéséhez.
- Gyomnövények gyérítése a könnyebb betakarítás végett.
- A fagykár megelőzése, csökken a tört és csírasérült szemek aránya.
Érésgyorsításra, deszikkálásra alkalmazható készítmények
Az érésgyorsításra alkalmazható készítményeket két nagy csoportra oszthatjuk:
1.) Érésgyorsító, regulátor-típusú szerek:
A készítmények a növények természetes érési folyamatait gyorsítják fel, a növények belső etilénszintézisén keresztül fejtik ki hatásukat, a természetes sejtöregedést gyorsítva. Ennek köszönhetően előbb következik be a termés biológiai érettsége. A kukoricában a dimetipin hatóanyagú HARVADE 25F nevű készítmény engedélyezett, amelyet 1,8-2,5 l/ha dózisban, 40-50 %-os szemnedvességi állapotnál kell légi úton kijuttatni (a biológiai érettség kezdetén) 70-90 l/ha vízmennyiséggel, finom cseppmérettel, hogy a permetlé-fedettség minél jobb legyen. A HARVADE 25F regulátor típusából adódóan elhanyagolt, gyomokkal teli táblában nem alkalmazható.
2.) Gyomirtó-típusú készítmények:
A gyomirtó szerek a növények életfolyamataiban visszafordíthatatlan változásokat idéznek elő, amelyek a növény pusztulásához vezetnek, és ennek hatására veszítik el nedvességüket. Ezek levélen keresztül ható totális gyomirtó szerek, amelyek a fejlődésben lévő zöld növények fonnyadását, fokozatos sárgulását, majd a növényi szövet pusztulása következtében annak barnulását váltják ki. Alkalmazásuk akkor szükséges, ha a növényállomány gyomos, vagy ha gyors lefolyású gombabetegséggel fertőzött. Gyors hatásúak, a növényeket gyorsan leszárítják. Ilyen gyors szárító hatással rendelkeznek a diquat-dibromid hatóanyagú REGLONE és REGLONE AIR készítmények. Használatuk után a kultúrnövény 5-6 nap múlva betakarítható. Esőállóságuk kiváló, 15-30 perccel a kezelés után már nem mosódnak le a levél felületéről. A gyártó által javasolt kijuttatási időpontjuk, amikor a kukoricaszemek nedvességtartalma 40 % alá csökkent.
Kiváló hatásúak még a glifozát-izopropilamin só hatóanyag-tartalmú ROUNDUP BIOAKTÍV, ROUNDUP MEGAszerek. A készítmények száraz, meleg időjárás mellett is jól hatnak, 1-4 esőmentes óra elegendő az eredményes hatáshoz. A kijuttatás időpontja a kukoricaszemek 30-35 %-os víztartalmánál a legkedvezőbb. Ebben az esetben a kezelés mindig a szárazanyag-beépülés végét jelző „fekete réteg” kialakulása után történik, így maximalizálható az adott körülmények között elérhető termésmennyiség. Totális készítmény, a magról kelő és évelő gyomnövényekre pusztító hatású.
Hasonló kiváló hatású gyomirtó szerek a szintén glifozát-izopropilamin só hatóanyagú GLIALKA 480 PLUS és a RODEOkészítmények is. Élelmezésegészségügyi várakozási idejük 6-21 nap, függően a kijuttatott dózis nagyságától (2,0-5,0 l/ha).
A készítmények kijuttatásának módja
Az állományszárítás csak légi úton hajtható végre, ami természetesen bizonyos veszélyekkel jár együtt. A légi növényvédelem a kijuttatott permetszer elsodródása miatt veszélyes, de kellő odafigyeléssel, lekiismeretes munkavégzéssel a károkozás elkerülhető, ill. minimálisra csökkenthető. Napjainkban a heterogén birtokszerkezet nem kedvez a légi munkáknak, mivel a kisméretű táblák miatt nehéz a repülőgépes munkák szervezése, lebonyolítása. A légi úton történő kezelés során törekedni kell a környezet és egyéb kultúrák megóvására, az elsodródás elkerülésére. A biztonsági előírások betartása kötelező [44/2005. (V. 6.) FVM-GKM-KvVM együttes rendelet, mely hatályon kívül helyezte a korábbi 7/1992. (II. 25.) FVM rendeletet].
Cseppnehezítők alkalmazásával az elsodródás is minimálisra csökkenthető. Felhasználható cseppnehezítők az akrilamid polimer+paraffinolaj hatóanyagú BANDRIFT PLUS és a polivinil-polimer hatóanyagú NALCO-TROL, amelyek felhasználása deszikkáláskor kötelező, rendre 0,1 %-os koncentrációban és 30-120 ml/100 l permetlé dózisban. „Gyomirtó, lombtalanító és lombleszárító, valamint érésgyorsító készítmény kijuttatása védett természeti terület felett tilos. Más területek felett ezen készítmények kizárólag megfelelő technológiával és a permetlé elsodródását gátló adalékanyaggal juttathatók ki.” [44/2005. (V. 6.) FVM-GKM-KvVM együttes rend. 14§(2) bek.]. A készítmények hatására nagy átmérőjű permetlécseppek képződnek.
Javaslatok az elsodródás megelőzésére légi kijuttatáskor:
- Durva cseppképzéssel, irányított permetezéssel történő kijuttatása.
- Kötelező a cseppnehezítő alkalmazása.
- A kijuttatást kerülni kell inverzió esetén.
- Érzékeny növénykultúráktól biztonsági sávot kell hagyni a szélirány és a szélsebesség figyelembevételével.
- 10 ha-nál kisebb táblák nem kezelhetők.
Az érésgyorsító, deszikkáló készítmények alkalmazásának további feltétele, hogy a kijuttatás során a készítmény engedély okiratának, valamint a légi kijuttatásra vonatkozó előírásokat maradéktalanul be kell tartani. Mivel a készítmények kontakt hatásúak, kijuttatáskor biztosítani kell az elsodródás-mentes alkalmazást. Permetezésre lehetőleg csak a kora reggeli és a késő délutáni alacsonyabb hőmérséklet és magasabb páratartalom mellett kerüljön sor.
A betárolás előtti szárítás jelentősége
A kukorica betakarítás utáni tárolása 14 %-os nedvességtartalom felett nem biztonságos. Ennek egyik oka, hogy nagyobb nedvességtartalom esetén a magvak élettevékenysége tovább folytatódik, az enzimek lebontják a vegetáció során beépült tartalék tápanyagokat. A magas nedvességtartalom másik káros hatása, hogy azok a gombák, amelyekkel a magvak a szántóföldön fertőződhetnek, élettevékenységüket a raktározás során is folytatni tudják.
Ezért a szemes termények biztonságos tárolásának feltétele az állományszárítás mellett , hogy a tárolás előtt a magvak és a rajtuk előforduló gombák élettevékenységét egyaránt megszüntessük. Erre szolgál a terményszárítás, mint az egyik legismertebb értékmegőrző tartósítási technológia. A szárítás lényege, hogy az enzimműködést a szemekben, valamint a szemek felületén elhelyezkedő mikrobák élettevékenységét a nedvességtartalom 14 % alá történő csökkentésével leállítsuk. A szemestermények megfelelő nedvességtartalma nemcsak a romlásmentes és a lehető legkisebb veszteségű tárolás, hanem a felhasználásuk szerinti továbbkezelés és a feldolgozás-technológia miatt is fontos minőségi követelmény.
A szárított anyag beltartalmi értékmódosulásának jelentősége a termény további felhasználási módjától függően más-más elbírálás alá esik. A mezőgazdaságban a szárított szemes termények túlnyomó többségét képező kukorica legjelentősebb hányadát takarmányozásra használják, ez igényli a legnagyobb szárítási kapacitást. Bár kétségtelen, hogy a szemes kukorica elsősorban mint keményítőtakarmány jön számításba, de nagy tömegénél fogva jelentős fehérjemennyiséget is képvisel. Ismerve a fehérjetakarmányok hazai árszintjét, nem hagyható figyelmen kívül a szárított kukorica emészthető fehérjetartalmának alakulása sem. Takarmányozási szempontból a fehérje-értékesülés terén néhány, korlátozott mennyiségben megtalálható aminosavnak (cisztin, lizin, metionin) van meghatározó szerepe. Ezért nem közömbös a szárítás szakszerű elvégzése, a negatív irányú beltartalmi értékváltozások elkerülése.
A szakszerűség és az energiatakarékosság összehangolása
A szemestermény-szárítási és -tárolási műveletek legfontosabb célja a termény beltartalmi értékei megóvásának az energiatakarékossággal való összeegyeztetése, mindemellett a környezetszennyezés elkerülése. Jelenleg a kukoricaszárítás mind a mennyiségi, mind pedig a fajlagos energiafelhasználást illetően rendkívül nagy hőenergia-igényt jelent, és valószínűleg a jövőben is a kukorica fogja lekötni a legnagyobb szárítókapacitást.
A kukoricaszárítás energetikai problémáit és nehézségeit elsősorban a kukorica sajátos vízleadási tulajdonságai, valamint a magas nedvességtartalom okozza. Ezen belül azonban az energiafelhasználás megoszlása, ill. nagysága számos egyéb körülménytől is függ, amelyek észszerű befolyásolásával az energiafelhasználás mértéke is szabályozható (időjárási jellemzők, a szárítóközeg kihasználása, szárítási hőveszteségek stb.). A folyékony szénhidrogének árának jelenlegi szintje és feltehetően annak további emelkedése a termelési költségeket jelentős mértékben növeli. Ezért kiemelt feladat a szárítási folyamat energiafelhasználásának csökkentése.
A szárítás energiafelhasználásának csökkentésére, ill. a folyamat energetikai fejlesztésére több lehetőség kínálkozik. A probléma mind a biológiai, mind a műszaki oldal számára jelentős feladatokat ad, megoldására alapvetően öt lehetőség kínálkozik:
1.) Alacsony nedvességtartalmon betakarítható hibridek előállítása:
Itt problémát jelent, hogy a hosszabb tenyészidejű hibridek adják a több termést, ezek pedig biztonságosan, általában csak magas nedvességtartalommal takaríthatók be. Így ennek alapján a rövidebb tenyészidejű és egyszerűbb vízleadási mechanizmussal rendelkező hibridek nemesítése a cél. A korai fajták arányának növelése, az érési időpontok szeptember-október hónapokra hozása a szárítás energiaszükségletét már önmagában is csökkenti. Másrészt jelentős nemesítési feladat, hogy olyan növények kerüljenek köztermesztésbe, amelyek a csövet az érés előrehaladottabb állapotában is képesek megtartani.
2.) Betakarítás előtti állományszárítás, deszikkálás a szántóföldön:
A fentiekben ismertetettek szerint.
3.) A szárítóberendezések hatásfokának javítása, a jó hatásfokú szárítók elterjesztése:
Ebből a célból dolgozták ki az ellenáramú szárítókban a részleges, a két- ill. háromszori légátvezetés, ill. a recirkulációs megoldásokat. Ezek lényege, hogy a szárítólevegő a szárítózónát nagyon alacsony nedvességtartalommal és magas hőmérsékleten hagyja el, ezért célszerű annak újbóli felhasználása. Bár ezek a megoldások a hagyományos eljárásokhoz viszonyítva növelik a szárítás hatásfokát, ám a terménykímélő szárítás követelményeinek mégsem tudnak maradéktalanul megfelelni. Újabban alkalmazott módszer a „dryeration-eljárás”, amelynek a lényege az, hogy 1-23 %-kal a tárolási nedvességtartalom felett fejezik be a szárítást, majd a terményt pihentetik, ez idő alatt pedig a leadott („kiizzadt”) víz a környezeti levegővel való átszellőzés következtében távozik. További energiamegtakarítás ill. a felületen a környezetnek átadott hőmennyiség mérséklése érhető el a szárítóközeget vezető csatornák falának hőszigetelésével. Az egyes szigetelési eljárások előnye a hőszigetelt felületek nagyságától, a szigetelőanyag minőségétől, fajtájától függően változó. Az így megtakarítható hőveszteség minimum 3 %.
4.) Olcsóbb hőenergia-források hasznosíthatóságának kidolgozása:
Pl. szalma, kukoricaszár, napraforgóhéj, erdőgazdasági hulladékok stb., amelyek az eddigi, szénhidrogénnel történő hőelőállításhoz képest a költségeket értékelhetően csökkentik. Bár az ilyen égetőberendezések előállítási és beszerzési költsége valójában nagyobb, mint a hagyományos módszereké, de a hosszabb távon realizálható jelentős költség- és energiamegtakarítás mégis felveti e lehetőség megvalósítását. Természetesen az sem közömbös, hogy ezek az előnyök csak mennyiségileg elegendő tüzelőanyag-ellátás esetén érvényesíthetők.
5.) Kis energiaráfordítással szárítható hibridek előállítása és termesztése:
Ez csak a műszakiak, a nemesítők és a termesztők közös, összehangolt munkája révén valósulhat meg. A szárítóberendezések termodinamikai hatásfokának javítása és az energiatakarékosan szárítható hibridek szárítása révén jelentősen csökkenthető az egységnyi vízmennyiség elvonásához szükséges hő mennyisége, ami jelentős energiamegtakarítást eredményez. Tendenciaként jelentkezik, hogy a jól száradók többsége az alacsony, míg a rosszul száradók általában magasabb FAO számúak. Ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a FAO szám növekedésével nő a szárításhoz szükséges energiaráfordítás, mert a rosszul száradók között is van 100-199 és 300-399 FAO számú hibrid, míg a jól száradók közé is került 400-499, sőt még 500-599 FAO éréscsoportba tartozó hibrid is.
A szárítás agrofizikai és biológiai alapjai
A szemek biológiai értékeire és mechanikai jellegű károsodására a termikus kezelés során annak időtartama, a szárítóközeg hőmérséklete és áramlási sebessége hat a legjelentősebb mértékben. Ezen kívül a szárítás sebességét, hatásfokát számos, a kukorica genetikai determináltságából adódó, ill. annak tulajdonítható faktor is számottevően befolyásolja. Ezek vázlatosan a következők:
- A száradási tulajdonságokat a perikarpium vastagsága befolyásolja a legnagyobb mértékben, melynek értéke negatív, permeabilitása pedig pozitív korrelációban van a száradási rátával.
- A mag tömege (nagysága) is hat a száradás sebességére, amit a különböző nedvességleadó felülettel és légáramlással szemben eltérő halmazellenállás magyaráz.
- Az alacsony zsír- és nyersrost-tartalmú, nagy fajlagos (egységnyi tömegre vonatkoztatott) felülettel és laza héjszerkezettel rendelkező hibridek száríthatók energiatakarékosan.
- A szárításhoz szükséges energiát befolyásoló tényezők a különböző kiindulási nedvességtartalmaknál eltérően hatnak. (Egyrészt a nagyobb fajlagos felületű hibridek magasabb kiindulási nedvességtartalmon jobb vízleadók, mint a kisebb fajlagos felületűek, másrészt a kiindulási nedvességtartalom csökkenésével a héjvastagság egyre nagyobb hatással van a száradás intenzitására.)
Hatékony előkészítés: szárítási energiamegtakarítás
A magtétel tisztasága fajtaazonossága, szár-, levél- és csutkatörmelékektől való mentessége szintén nem közömbös a szárítás és az eltarthatóság szempontjából. A törött szem, az idegen mag és a ballaszt nedvességtartalma és nedvszívó képessége többnyire eltér a raktározandó magvakétól, és a tartályládában, a raktárban egyrészt eltérő nedvességtartalmú gócok alakulhatnak ki, másrészt a szárító levegő áthaladásának megnehezítésével rontják a szárítás hatásfokát, és egyenetlenné is teszik a száradást. Sőt, az is előfordulhat, hogy jelenlétükkel szárítótűz keletkezését is kiváltják, növelik az átáramló levegő ellenállását, a ventillátorok energiafelvételét, fokozzák az egész termék penészgomba-szennyezettségét. Ezért az energiaszükséglet csökkentése végett az előtisztítás hatékonyságát akár még pótberuházásokkal is érdemes növelni.
Egy módszertani probléma: a túlszárítás
Az előbbiekben említetteknek megfelelően a szemek kezdeti nedvességtartalma jelentős mértékben meghatározza a szárítás hőszükségletét. A tüzelőanyag-megtakarítás ezen a téren elsősorban a hibridek érési idejének szakszerű megválasztásával lehetséges. A mezőgazdasági üzemekben általános gyakorlat, hogy jóval az optimális 13,5-14,0 % nedvességtartalom alá szárítanak. A túlszárítást az üzemek többnyire a biztonság érdekében alkalmazzák, sokszor azt is figyelmen kívül hagyva, hogy a szakszerűtlenül végzett szárítás egyrészt jelentős energiatöbbletet igényel, másrészt nagymértékben károsítja a termény minőségét is. Az energiafelhasználás növekedésének az az oka, hogy az erősebben kötött ozmotikus víz felszabadításához több hőenergia kell, továbbá a héjzsugorodás miatt lezáródó kapillárisokból csak megnövekedett energiafelhasználással lehet a vizet a felületre juttatni. (Hiszen a kukoricaszem szárítása során a nedvesség először a felületről távozik, majd egyre nagyobb energia-befektetéssel a szem belsejéből a felületre kényszerítjük a víztartalmat.) A túlszárítás továbbá csökkenti a fehérjék emészthetőségét, rontja az aminosavak mindenekelőtt a lizin használhatóságát, de károsodik az arginin, a hisztidin, a triptofán és a treonin is. A túlszárítás következménye, hogy a kukorica esetében a szemek daráláskor üvegesen törnek. Az ilyen kukorica etetése sertésnél az ún. nyelőcsői gyomorfekély kialakulására hajlamosít.
A klímaváltozás Magyarországon egyre érezhetőbb hatásokkal jár. Az országban az átlaghőmérséklet emelkedése mellett gyakrabban fordulnak elő extrém időjárási események, mint például hőhullámok, intenzív esőzések és hosszabb aszályos időszakok. Az elmúlt é...
Jó minőségű aszalványt csak ismert tulajdonságú és aszalható fajtákból lehet készíteni. Meg kell határozni, hogy mely alapanyagból, mekkora mennyiség, mennyi idő alatt aszalható eredményesen. Az aszalás előtt általában nem szabad mosni a gyümölcsöt, csak ...
Az MTI híroldalán találtuk a hírt a rekord árvízzel kapcsolatban. Ötvenegy éves árvízszint-rekord dőlt meg hétfőn a Dráván Őrtilosnál a Mura és a Dráva összefolyásánál - adta ki az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) a tájékoztatást.