Az, aki legalább 50 olyan juhot tart, amelyek életkora a 18 hónapot elérte, köteles folyamatos nyilvántartást vezetni az elhullott, kényszervágott és vágóhídra küldött állatokról. A 18 hó felett elhullott vagy saját felhasználásra levágott állatokból prion-vizsgálatra (TSE., súrlókór) az állatorvos közreműködésével meghatározott számú mintát kell küldeni.
A legalább 50-anyás állományok brucellózisra irányuló vérvizsgálatát az állategészségügyi hatóságorvos által megszabott időközönként el kell végezni!
A felnőtt juh napi vízfogyasztása 4-5 liter. Naponta legalább egyszer - melegben többször - a legelőn is célszerű itatni. Legszívesebben a folyóvizet issza a juh, ezért jó módszer, ha régi juhászszokás szerint a vályúba a vizet nem engedjük ki előre, hanem csak akkor, ha már a vályú előtt állnak az állatok, így „csörgedező” vízhez jutnak.
A felnőtt juh napi fűigénye kb. 7 kg, az ideális fűmagasság választott bárány számára 5-6 cm, felnőtt juh számára 8-12 cm. A jó gyep terméshozama 0,8-1,2 kg/m˛, de juhlegelőink zöménél ennél sajnos kevesebb. A legelőfű havonkénti megoszlása változik, legjobb a fűhozam májusban, majd a későbbi hónapokban a fű szárazanyag-és nyersrost-tartalma növekszik, fehérjetartalma pedig csökken.
Magyarországon a legeltetési idő hossza 160-180 nap/év, de sajnos az utóbbi évek aszályos időjárása miatt ennél rövidebb volt, pedig optimális volna a 230 legeltetési nap.
Odáig jutottunk, ha legeltetésről beszélünk, a háttérben állandóan ott van a közbiztonság kérdése (ellopják vagy nem a juhaimat?), sőt az is, van-e, lesz-e megbízható személy a legelő nyájak mellett? (Hol vagytok Ti régi juhászok?!)
Csülökápolás:
A csülökápolás a juhegészségügy igen fontos része. Nemcsak arról van szó, hogy a gyakori lábvég-betegségeket megelőzzük, hiszen a csülök szemmel alig látható elváltozásai is már termeléskiesést okoznak. A mozgásában korlátozott, „sántikáló” állat nem képes eleget legelni, romlik a takarmányhasznosítása, a növendékek fejlődésükben lemaradnak, gyakoriak a szaporodásbiológiai zavarok stb.
A csülök szilárdságának, rugalmasságának, ellenálló képességének megőrzése vagy növelése céljából évente legalább két alkalommal - a tavaszi legelőre hajtás előtt és a téli betereléskor - csülökszaru-szabályozást kell végeznünk, ami tulajdonképpen a csülökmechanizmus helyreállítását jelenti.
Mozgáskor a testtömeg a csülökre nehezedik, ekkor a csülökszaru oldalfalai egymástól távolodnak, a körmök „széjjeltérnek”, ezáltal a csülök magassági és szélességi méretei megváltoznak (magasság csökken, szélesség növekszik). A végtag felemelésekor a terhelés megszűnik. Ez a terhelés-nem terhelés állapot a legelő, mozgó állatoknál naponta több ezerszer ismétlődik, s ha a csülökszarut nem szabályozzuk, az torzul, leggyakrabban „papucsosság”, meredek csülök vagy csavarodott csülök alakul ki.
A szabályozás hajlított pengéjű késsel való faragást jelent. Faragás előtt a száraz csülökszarut vízzel vagy megfelelő kenőcsökkel puhítani kell! Puhul a szaru hodályban-tartáskor vagy harmatos fűben való jártatáskor is. Faragáskor a kevésbé terhelt szarurészekből (hegyfal) többet, az oldalfalból kevesebbet, a sarokfalból pedig nagyon keveset kell levágni. Vannak különböző körmöző állványok is, de hagyományosan az állat leültetésével végezzük a „körmözést”. A munkánál különösen óvatosan bánjunk a vemhes anyákkal! Kiegészítésül kéznél van egy metszőolló, szárító-fertőtlenítő kenőcs és egy felkenésre való falapocska. A szarufaragás nemcsak a túlnőtt szaru eltávolítását jelenti. Ilyenkor ellenőrizzük az ízületek állapotát is, s ha már mélyebb elváltozások (pl. panaritium, gennyes gyulladás stb.) alakultak ki, ezek kezelést igényelnek.
A csülökfaragást lehetőleg hodályon kívül, ponyvával letakart helyen végezzük, a szarunyesedéket égessük el! Ne hagyatkozzunk azonban az éves kétszeri csülökápolásra! A megfelelő tartás (zsúfoltság kerülése, hodályok évente kétszeri kitrágyázása, rendszeres almozás), takarmányozás (megfelelő energia-, fehérje-, vitamin-, ásványi -anyag-, mikroelem ellátás) is a csülökbetegségek megelőzését szolgálja.
Jó hatású az alomkezelő anyagok használata: 2-3 naponként 50 gramm/m˛ szuperfoszfát vagy kéthetenként 200-300 gramm/m˛ zeolit.
A csülök karbantartás további módszere az áthajtó lábfürösztés. Az állományt 2-3 méter hosszú, 10-20 cm mély, alul bordázott (ne csússzon az állat, a csülökhasadékban lévő sarat, trágyát eltávolítja) medencén, mélyedésen hajtjuk keresztül, amelyben 5%-os formalin vagy réz-szulfát, cink-szulfát oldat van. Az áthajtást hetenként ismételjük.
Nyírás:
A nyírás a juhászok aratása, mert régen a gyapjú a juhásznak annyit jelentett, mint a magvetőnek a búza. Manapság - és már hosszú évek óta - inkább „kényszeraratás”, mert a nyersgyapjút a juhász ha egyáltalán értékesíteni tudja, annak felvásárlási ára épphogy fedezi a nyírás költségeit. Magyarországon gyapjút feldolgozó üzem mindössze egy van, döntően ez sem hazai gyapjút vásárolt az elmúlt években. Ennek okát - legalábbis a Terméktanács szakembereinek értesülése szerint - a minőségre fogják, szerintük a magyar merinó gyapjának szálfinomsága durva és a gyapjú tisztasága sem megfelelő. Ellentmondás számomra, hogy ugyanakkor az évi 4000 tonna-körüli megtermelt gyapjú exportra kerül, igaz, alig magasabb áron, mint a hazai felvásárlási ár.
A nyírás optimális időpontját illetően megoszlanak a vélemények. Régebben általában május közepén nyírtak, mert a mi időjárási körülményeink között ilyenkor a legmegfelelőbb a napi középhőmérséklet alakulása. Manapság terjed az áprilisi, sőt márciusi nyírás, mert a korán nyírt gyapjú fehér, száraz, jól kezelhető, tisztább. Mindenképpen az a célszerű, ha a legelőre hajtás előtt nyírunk, mert a legeltetés kezdetén nagyobb az esély a gyapjú szennyeződésére (hasmenés, koloncosodás), de a legelőn változik a gyapjú szálainak átmérője is. A korai nyírás ellen viszont alapvetően két érv is szól, nevezetesen márciusban nálunk még igencsak hűvös, sőt hideg lehet (pl. az idei március első felének átlaghőmérséklete sokkal alacsonyabb volt, mint a januárié), az állatok megfáznak, bundájuk viszont éppen a nyári kánikula idejére lesz újra nagyobb. A nyírás idejét tehát nem a naptárhoz, hanem az időjáráshoz kell igazítanunk! Amikor a napi átlagos középhőmérséklet meghaladja a 16 Cş-ot, nyugodtan nyírhatunk, de az időpontot befolyásolja az állatok tápláltsági állapota, életkora és termelési fázisa is. A tenyésztésre szánt bárányokat sok helyen nem tavasszal, hanem ősszel nyírják. Több szempontból rossz ez a módszer. Ha a bárányok még túl fiatalok, inkább maradjanak nyíratlanul, egyébként a megfelelően fejletteket anyjukkal együtt, tavasszal kell nyírni! A szopós bárányokat lenyírni természetesen nem szabad!
Ha jó minőségű gyapjút szeretnénk nyerni, a bundát már a nyírás előtt ápolni kell. A hodályban a szénarácsokat úgy kell elhelyezni, hogy a szálastakarmányok törmeléke ne hulljon az állatra. Óvjuk a bundát a különböző sérülésektől, szakadásoktól (istálló berendezéseiből, kerítésekből kiálló szögek, drótok stb.), belékapaszkodó gyomoktól, a tüskés magvaktól, mosással el nem távolítható anyagoktól (pl. jelölésre használt szuroktól, kátránytól, festékanyagoktól), a téli istállózsúfoltság miatti ammónia okozta elszíneződéstől. Nem használ a gyapjúnak a gyakori megázás, de a hosszan tartó, forró napsütés sem.
Nyírásra száraz, meleg időt válasszunk, csak száraz bundájú juhok nyírhatók. Nyírás előtt nem szabad megizzasztani és jóllakatni az állatokat.
A munkát világos, száraz, jól szellőztethető, szilárd padozatú külön helyiségben végezzük. Nyírhatunk az akolban is, de csak a trágya kihordása után, ponyvával leterített részen. A „márkázott, biztonságos” védjegyet viselő termékek előállításának követelményrendszere szerint a nyíró helyiségben elsősegélydoboznak kell lennie, és ki kell függeszteni az állatorvos elérhetőségének adatait.
Az állatokat nyíráshoz kor és ivar szerint csoportosítjuk. A művelet megkezdése előtt a bundáról eltávolítjuk a koloncokat, a takarmány-és egyéb szennyező anyagokat. A nyírás - akár kézzel, akár géppel végezzük -, nemcsak szakértelmet, hozzáértést, de empátiát is kíván.
Kézzel naponta 25-30, géppel 50-70 db juhot lehet megnyírni.
Kézi nyíráskor a gyapjút a tövénél egy vágással kell lenyírni, nem szabad „szecskázni”, a tarló egyenletes, 3-5 mm magas legyen!
A gépi nyírás végezhető bakon, nyíróasztalon vagy a földön, a nyírók dolgozhatnak ülve vagy állva is. A juhot a legtöbb nyíró leülteti, a nyírást a hasi oldalon, illetve a végtagokon, a lábtőtől és a csánktól kezdi, majd a gerinc felé halad, utoljára nyírja a fejet, a farkat és a lábvégeket. A legtöbb gépi nyíró azonban először kézzel lenyírja a gyapjút a fejről, a lábvégekről, a herékről, a tőgyről, csak ezután fog hozzá a gépi nyíráshoz.
Gépi nyíráskor egyenletesebb a tarló, amely átlagosan 2-4 mm magas, ritkább az állatok megsebzése is. Az esetleg mégis keletkezett sebeket fertőtleníteni kell. A beteg, rühös juhokat legutoljára nyírjuk, ezek gyapját külön gyűjtjük.
A lenyírt bundát közvetlenül a nyírás után, nyírási felületével kifelé fordítva összehajtogatjuk és az osztályozóasztalhoz visszük.
Fürösztés:
Nyírás után legkorábban 10-14 nap múlva fürösztjük meg a juhokat, amikor már begyógyultak az esetleges nyírási sebek. A fürösztés idejének megválasztása - hasonlóan a nyíráshoz - mégis leginkább az időjárás függvénye, nagyon sokan nyáron, június-július környékén fürösztenek.
A fürösztés elsődleges célja a külső élősködők (rühatkák, szőrtetvek, kullancsok, juhcsimbe) elpusztítása, a külső paraziták elleni védekezés. A vízbe kizárólag erre a célra engedélyezett készítményt tehetünk és csak a használati utasításokat betartva alkalmazhatjuk azt (töménység, munkavédelmi előírások stb.).
A juh ösztönösen fél a víztől, ezért némi nehézség, erőszak árán lehet a vízbe terelni, azonban ha az első néhány állatot sikerült a medencébe csalni, a többiek rendszerint követik azokat. Van, aki az első pár juhot egyszerűen bedobja a vízbe, de nemcsak emiatt, a fürdető medencét és annak tárgyait úgy kell kialakítani, hogy azok se az állatok, se a gondozók testi épségét ne veszélyeztessék! Jó megoldás, ha az első juhokat a fürösztő előterébe vezetjük, majd a falkát drankákkal hátulról a víz felé szorítjuk, így egymás után beugranak a fertőtlenítő-folyadékba. A tereléshez botot, elektromos ösztökét ne használjunk!
A fürösztés történhet kádakban, betonmedencében, vizesárkon való áthajtással, mobil juhfürösztőben. A fürösztővíz hőmérséklete meleg nyári napon 18-20 Cş, egyébként langyos (kézmeleg) legyen! Lényeges, hogy az állatok a vízben teljesen elmerüljenek, vagyis a fejük is merüljön el a folyadékban! Ezt úgy tudjuk elérni, hogy egy hosszúnyelű kampósbottal fejével együtt víz alá nyomjuk az állatot, mely úszva éri el a ferdén kiképzett, csúszásmentes feljárót, aminek végében a „csurgató” van (fontos, hogy a lejáró is rovátkázott, csúszásmentes legyen).
Felhevült állatokat és közvetlenül evés után lévőket ne fürösszünk!
A fürdési idő juhonként legalább 2-3 perc.
Ma már vannak olyan mobil juhfürösztő berendezések, amelyeket juhválogató és karám egészít ki, mozgatható elemei miatt bárhol felállítható, ezzel három személy óránként 500 juhot is képes megfüröszteni.
Fürdetéshelyett - ahol erre lehetőség van - permetezést vagy egyéb módszereket alkalmaznak a külső paraziták ellen (spot-on készítmények, injekciós készítmények), a módszer megválasztása szakmai és anyagi megítélés kérdése is.
(A hús-és tejtermelés követelményeinek gyakorlati hátterével cikkünk II. részében foglalkozunk).
Forrás: Agrárágazat
