A juhok nyilvántartásában nemzetközi jelölésre, az ENAR-rendszerre (Egyed Nyilvántartási Azonosítási Rendszer) kellett áttérni.
A juh megjelölése:
A juhok nyilvántartásában nemzetközi jelölésre, az ENAR-rendszerre (Egyed Nyilvántartási Azonosítási Rendszer) kellett áttérni.
Az ENAR kialakításával és működtetésével kapcsolatos szervezési, irányítási és ellenőrzési feladatokat az OMMI (Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet), a Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás és a MJSZ (Magyar Juhtenyésztő Szövetség) végzik.
Az állattartó ezzel kapcsolatos kötelezettségeit, a megjelölés általános szabályait, az egyedi megjelölés gyakorlatát, a füljelzők jellemzőit, a forgalmazás, szállítás tudnivalót következő havi cikkünkben ismertetjük (II. részben).
Teendők a legelőre való kihajtás előtt:
A legelővel, legeltetéssel kapcsolatos előkészítő munkákat már az előző év őszén elkezdjük (talajrendezés, egyenetlenségek, vakondtúrások, vízállások megszüntetése simítóval, fogassal, gyep felújítása rávetéssel, kórós szárú, szívós, tövises, mérgező gyomok irtása, a legelő műtárgyainak, nyári szállásoknak, kerítéseknek, felhajtó utaknak a karbantartása stb.), amit akkor nem sikerült befejezni, tavasszal folytatjuk.
A tavaszi legeltetés
A tavaszi kihajtáshoz az állatokat szoktatni kell, a legeltetésre azokat elő kell készíteni. A különböző csoportok más-más legeltetést igényelnek, ezért kihajtás előtt a csoportokat kialakítjuk (nyájnagyság, életkor, ivar, hasznosítás szerinti csoportosítás). Ezt a mai hazai ágazat-szerkezeti, tulajdonjogi és más okok miatt csak kevés helyen tudják megvalósítani. Gyakori, hogy a juhtelepnek és a mellette lévő földterületnek, legelőnek más-más tulajdonosa van, a csaknem teljes egészében magántulajdonban lévő állományok felaprózódtak, a juhtartók több mint fele 50-nél kevesebb juhot tart, ezek jelentős részének saját legelője nincs is, pásztoroló legeltetést folytatnak vagy „esetlegesen” árokpartokon, erdőkben, parlagföldeken, tarlókon legeltetnek. Ilyen állománynagyságok és legeltetési módszerek mellett természetesen „minden együtt van”, vemhes és szoptató anyák, növendékek együtt legelnek. A szakmai és gazdaságossági szempontból egyaránt előnyös szakaszos legeltetést a juhtartók kisebb hányada tudja megvalósítani. A jelenlegi felmérések szerint megfelelő támogatások mellett egy család foglalkoztatását ésmegélhetését a 300-500 anyás gazdaságok tudnák biztosítani. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az üzemméret kialakításakor ökológiai, ökonómiai, biológiai, ellátási, értékesítési, szakosítási stb. szempontokat egyaránt figyelembe kellene venni, ezek pedig a legritkábban esnek egybe! Optimális gazdaság-méret helyett tehát inkább a célszerű üzemméretre kellene törekedni!
A nyájat a legeltetéshez úgy kell előkészíteni, hogy a meteorológiai hatások, a mozgatás és a takarmányozás szempontjából meglegyen a kellő átmenet. Kihajtás előtt a hodályokat gyakrabban szellőztetjük, az állatok töltsenek több időt a karámban, ha megoldható, már a legeltetés előtti két hétben etessünk kaszált zöldtakarmányt stb.
Átmenet az évszakok közt
A téli-tavaszi átmenetet szinte észre sem veszik azok a szerencsés állományok (számuk sajnos kevés), melyek gazdája augusztusban repcét, árpát, rozst vetett, ezek ősz végére kifejlődtek, s a hómentes napokon téli legelőként szolgálnak, akár napi 3-4 órában legeltethetők. Ilyen volt az idei tél január végéig. Nemcsak arról van szó, hogy a téli legeltetéssel tömegtakarmányokat (szilázst, szénát) spórolhatunk meg, de pótoljuk a téli vitaminhiányt, segítjük a téli nagy rosttartalmú takarmányok emésztését, nem utolsósorban a napi mozgás jót tesz az ellések lefolyásának is.
Nálunk hagyományosnak mondható a György-napi kihajtás és a Mihály-napi behajtás. Ehhez nem kell, de nem is mindig lehet ragaszkodnunk! A juhot nem akkor kell kihajtani a legelőre, amikor a téli takarmánykészlet elfogyott, hanem akkor, amikor a talaj már kellően kiszáradt és a juh hegyes körmeivel nem sérti a zsenge gyep gyökerét, sarjhajtásait, a fű már legeltethető, azaz kellően megerősödött.
Csak az egészséges állatok mehetnek legelőre
A legelőre csak egészséges, fertőző-és parazitás betegségektől mentes állatok hajthatók. Napjainkban ez különösen fontos, mert megszaporodott az ún. bérlegeltetések száma: a legelőtulajdonosnak azért, hogy megőrizze legelője higiéniáját, a gazdáknak pedig azért, hogy juhaik ne a legelőtől vagy egymástól fertőződjenek.
Azokon a tájegységeken, ahol egyes fertőző betegségek (pl. tetanusz, lépfene, rosszindulatú vizenyő stb.) előfordulnak, az állatokat legelőre hajtás előtt védőoltásban kell részesíteni!
A parazitás betegségben (májmételykór, galandférgesség, gyomor-bélférgesség, tüdőférgesség, kergekór) szenvedő állatokat kezelni kell! Mivel a belső élősködőkkel való fertőzöttség megállapításához bélsárvizsgálat szükséges, s mert gyakorlati tapasztalataim szerint ezt sok helyen elmulasztják, megnyugtatóbb, ha megelőzésként is elvégezzük a kezelést. E gyakori juhbetegségek egy része kórokozóinak fejlődéséhez köztigazdákra van szükség (törpe iszapcsiga, atka), amelyek elsősorban a vizes, lápos, mocsaras területeket kedvelik. Fordítsunk gondot ezek megszüntetésére, illetve kerüljük az ilyen juhlegelőt!
A kergekór okozója egy hólyagféreg, amely a kutya egyik galandférgének a fejlődési alakja. Ezért (de más szempontok miatt is) a pásztorebeket, valamint a legelő környékén lévő házőrző kutyákat is féregteleníteni kell!
Kerüljük a legelő túlzsúfolását. Jó, ha a legelőn is van ún. „árnyékoló”.
Állati hullát a legelőn elásni tilos!
Forrás: Agrárágazat
