Kérdése van? Tegye fel, tanácsadóink válaszolnak! Állattenyésztés, növénytermesztés, kertészet, növényvédelem, talajművelés, jog, biotechnológia, környezetgazdálkodás, minden ami mezőgazdaság: Agrároldal.hu.
Ezen előírások szolgálnak alapul több más környezetvédelmet érintő jogszabálynak is, mint például a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat-feltételrendszerének. (4/2004. (I.13.) FVM rendelet).
A kapcsolódó előírás:
· Mind az istállótrágya, mind a hígtrágya tárolására szolgáló műtárgyakat el kell látni szivárgás-érzékelő rendszerrel, megfelelő monitoring-rendszerrel.
· Hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz kizárólag szivárgásmentes, szigetelt tartályban, medencében tárolható. A tárolótartály, medence anyagát úgy kell megválasztani, hogy az a korróziónak ellenálljon, élettartama legalább 20 év legyen.
· A tárolóhelynek legalább 4 havi hígtrágya, trágyalé, csurgalékvíz befogadására elegendő méretűnek kell lennie, hogy a tilalmi időszakokban biztonságos tárolásuk biztosított legyen.
· A hígtrágya szintjét a tárolótartályban illetve medencében folyamatosan figyelemmel kell követni, és – különösen a felszín felett tárolók esetében – a hígtrágya véletlen túlcsordulását megfelelő műszaki megoldásokkal meg kell akadályozni.
Az állattartó telepeinken keletkező trágyáink a tartástechnológiától függően lehetnek híg- és almostrágyák. Elsősorban mennyiségi és élővíz-bázist veszélyeztető beltartalmi paraméterei, továbbá az elfolyási, szivárgási jellemzői miatt a hígtrágya környezetterhelése fokozottan a figyelem középpontjába került. Mivel az ürülék és egyben trágya termelődést nem lehet megakadályozni – az természetes és szükségszerű biológiai folyamatok része – két folyamat együttes jelenléte zajlik a technológiafejlesztés területén. Az egyik a keletkező hígtrágya mennyiségének csökkentése a víztakarékos tartástechnológiák alkalmazásával, a másik a megfelelő tárolási technikák biztosítása.
A különböző trágyatárolási megoldások telepi és gazdasági szempontok alapján más és más beruházás-típust tesznek indokolttá. A tárolók lehetnek szigetelt földmedencék, betonozott vagy fém, földfelszín alatti vagy feletti, több ezer köbméteres tartályok.
A beruházás típusát és méretét befolyásoló legfontosabb tényezők:
I. Trágya mennyiségek
1. állatfaj és állatállomány (telepméret),
2. tartástechnológia.
II. Telepi körülmények
1. helyszín adottságai,
a) talajszerkezet,
b) fekvés, tájolás,
c) méretkorlátok,
2. trágyamozgatási, -szállítási lehetőségek,
3. régiós ill. lokális feltételek.
III. Gazdasági-pénzügyi feltételek
IV. Trágyaelhelyező terület
A hazai sajátságokat is figyelembe véve a hígtrágya tárolására a következő új építésű tárolók jöhetnek szóba:
a) Fóliával bélelt földmedence
b) Betonfalú medence, tartály
c) Fémtartály
A már meglévő trágyatárolók felújítása, átépítése szintén egy lehetséges alternatíva a trágyatárolás előírásoknak megfelelő megoldására azonban ezt mindig a helyi körülmények és gazdasági szempontok határozzák meg.
Az új trágyatároló létrehozása minden esetben több, egymásra épülő beruházási folyamatból áll.
Tervezés (anyagmérleg meghatározása, helyszín kijelölése, tároló-típus kiválasztása),
Megalapozó vizsgálatok és a szükséges engedélyek beszerzése (pl. talajtani szakvélemény, környezetvédelmi szakvélemény),
Földmunka és alapozás,
Szerkezetépítés,
Gépészeti berendezések elhelyezése és a villamos bekötések,
Próbaüzem és a műszaki átadás.
Fóliával bélelt földmedence
A földmedencés tárolás a legjellemzőbb a hazai gyakorlatra, általában mindenhol rendelkezésre állt (áll) elegendő terület a megvalósításra. Az elmúlt évtizedek gyakorlatában ún. hígtrágya tavakban és szikkasztó medencékben került elhelyezésre a keletkezett hígtrágya igen jelentős mennyisége. E korábbi hagyománynak és a fajlagosan kedvező beruházási árnak köszönhetően jelenleg is szinte a legelterjedtebb megoldás, azonban ezeket az új előírásoknak megfelelően erősített, lehetőleg kétrétegű fóliabéléssel és szivárgásérzékelővel kell kivitelezni úgy, hogy az előírt 20 éves élettartam biztosítható legyen.
A földmunkákat mindig – egyszerűbb vagy összetettebb – talajtani vizsgálat előzi meg már a tervezés fázisában annak eldöntésére, hogy a talajszerkezet milyen terhelési viszonyokat tesz lehetővé illetve, hogy miként használható a talaj a trágyatároló struktúrájának kialakításánál. Figyelembe kell venni, hogy a feltöltött trágyatároló esetén jelentős súlyterhelés lép fel, amire a tároló szerkezetét méretezni kell. Gátelmozdulás, -csúszás nem engedhető meg mert az a fólia szakadásához, sérüléséhet vezethet. A tároló kialakítása földmunkagépekkel, markolókkal, tolólapos gépekkel és szállítójárművekkel történik. A trágyatároló legtöbb esetben földbe ásott meder, biztonsági gátakkal körülvéve.
Kisebb medermélységet lehet elérni, amennyiben a kitermelt földből megfelelő szilárdságú oldalfalat képező gát alakítható ki. Ez esetben a trágyalé szintje a talajfelszín szintjétől magasabban helyezkedik el. Lehetséges elvi megoldásként merülhet fel (pl. magas talajvízszint estén) a gátak között kialakított meder is, bár ez nem igen fordul elő a gyakorlatban. A gátak építésekor - különösen ott, ahol a trágya szintje magas, és terhelés éri a gátakat is - a megfelelő szilárdságú mederfal tömörítéssel alakítható ki. Ugyancsak tömörítéssel kell a kívánt alakzat és felszín kialakítását követően a mederfeneket is megerősíteni. Fontos, hogy semmilyen olyan alakzat (pl. nagyobb kődarab, éles törmelék) ne maradjon a területen, ami a lefektetett fóliát a terhelés hatására elszakíthatja vagy kilyukasztja. Ezért a pontos felfekvés miatt kell illetve célszerű valamilyen vékony morzsalékos réteget kialakítani a fólia alá (pl. homokréteg). Szintén a mederkialakítás földmunkálatai során kerülnek kialakításra a trágyatároló beton műtárgyai. Ezen beton műtárgyak a kezelést-ellenőrzést vagy a hígtrágya ki- és beszállítást szolgáló építmények, itt kerülnek elhelyezésre az anyagszállítást, a keverést végző gépészeti berendezések és a szivárgásérzékelő rendszer egyes elemei. A beton műtárgyakat minden esetben megfelelő szakember által, élettartam és statikai teherbírás szempontjából méretezett tervek alapján lehet megépíteni.
A fóliákkal szemben támasztott legfőbb követelmény a szivárgásmentesség. Ehhez kapcsolódnak a további elvárások. A felső, trágyával érintkező fóliának a teljes vízzárás mellett nagyfokú szilárdsági követelményeknek is meg kell felelni, mint például a húzó-nyomóigénybevétel és a vágás-hasítás bizonyos fokú elviselése. További igénybevételt a nap UV sugárzása illetve a rágcsálók lehetséges kártétele jelent, amelyekkel szemben a fóliának ellenállónak kell lenni. Az előzőekből következik, hogy csak speciális, erre a célra készített fóliák alkalmasak a feladatok ellátására (a hagyományos mezőgazdasági fólia e-célra nem alkalmas).
A fólia minőségére vonatkozó tulajdonságokról a gyártó vagy forgalmazó által csatolt nyilatkozat vagy minőségi tanúsítvány nyújthat információt, illetve szolgáltathat garanciát az esetben, ha annak anyagára, valamint a hegesztés hézagmentességére a gyártó ill. a kivitelező az előírt 20 évre szavatosságot vállal. Az alsó biztonsági fólia kettős szerepet tölt be, egyrészt szivárgás esetén nem engedi a talajrétegbe jutni az elfolyó hígtrágyát, másrészt a talajvizet sem engedi fel így biztosítva a szivárgásérzékelő kifogástalan működését. A szivárgásérzékelőt a trágyával érintkező fóliaréteg alá kell elhelyezni úgy, hogy az biztonsággal üzemeljen. A szivárgásérzékelésnek két módja ismert, az egyik az alagcsövezés a figyelőkúttal (kémlelőcsöves) a másik az elektromos rendszer. Az alagcsövezés biztonságos működése érdekében a gyűjtőcsatorna felé 1-2%-os lejtést kell alkalmazni, elektromos rendszernél a tápáram ellátásnak kell biztonságosan működnie. A trágyatároló megfelelő működtetése érdekében monitoring rendszert kell kidolgozni, melyben rögzíteni kell az üzemeltetés, a meghibásodás illetve káresemény elkerülésének lépéseit (pl. figyelőkút rendszeres ellenőrzése, szemrevételezés, a tároló környéki növényzet figyelemmel kísérése, anyagmérleg dokumentálása, stb.).
A hígtrágya tárolókban keverőberendezést kell alkalmazni a rétegződés megakadályozása, ezáltal a szivattyúzhatóság biztosítása céljából. A keverőberendezéseknek két fajtája ismert: a stabil (beépített) és a mobil (áthelyezhető) változatok. Ez előbbiek általában villanymotor hajtásúak, míg utóbbiak lehetnek villany vagy traktormotor (TLT-n keresztül) meghajtásúak is. A keverést vagy a mechanikus lapátok és az általuk keltett örvényáramlás vagy a hidraulikus szivattyú folyadékáramoltatása végzi (folytatjuk)
Szeretné vállalkozását hatékonyan hirdetni? Szeretné, ha weblapja látogatottabb lenne? Online marketing tanácsadás, és hatékony online hirdetés az Agrároldal.hu szakértőitől! Kérje ajánlatunkat itt!
Forrás: Agrárágazat
