A napraforgó termesztéstechnológiai elemei közül jelentős mértékben befolyásolja az alkalmazott vetésidő a különböző mennyiségi és minőségi paramétereket. Az optimális vetésidő meghatározásánál alapvető szempont a termés mennyiségére és olajtartalmára gyakorolt hatás. A napraforgó vetésidejének megválasztásánál kardinális kérdés az adott hibrid vetésidő-optimum intervallumának, illetve az optimálistól eltérő vetésidő termésre és agronómiai paraméterekre gyakorolt hatásának hibridenkénti ismerete az adott termőhelyen.
Az alkalmazott vetésidőt több tényező együttesen határozza meg. Elsődleges szempont a termőtalaj minősége, kötöttsége. Kötött, túlnedvesedésre hajlamos talajokon a korai vetés gátja elsősorban a jó minőségű magágy készítésének akadályozottsága, illetve a lassú talajhőmérséklet-emelkedés. Laza, homokos jellegű talajokon ezek a problémák nem jelentkeznek, de a talajhőmérséklet jelentős mértékben ingadozik, ami elsősorban a csíraállapotban lévő napraforgón okozhat vizuálisan észre nem vehető, de jelentős károkat. Ez utóbbi talajtípuson a korai vetés kedvezőtlen hatásait kivédendő a mélyebb vetés eredményes lehet.
Az állománysűrűség megválasztása hatást gyakorol a vetésidőre is, sűrűbb állományban a szárszilárdsági paraméterek romlanak, illetve a párásabb mikroklimatikus viszonyok között a betegségek kártétele is fokozottabb. Ilyen viszonyok között a korai vetésidő alkalmazása kockázatosabb, mert a betegségek – évjárattól függően – a korán vetett állományokban nagyobb kárt tehetnek. A hajdúsági löszhát területén 1999 óta vizsgáljuk a napraforgó hibridek különböző vetésidőkre adott reakcióját, melyek során korai (március végi), optimálisnak tartott vagy átlagos (április közepi) és megkésett (május eleji) vetésidőket hasonlítunk össze.
A napraforgó kelését és kezdeti fejlődését jelentős mértékben meghatározza a talajban lévő felvehető víz mennyisége mellett a talajhőmérséklet is, mely évjáratonként eltérően alakul. Például a 2003. tenyészévben a napraforgó kelése és kezdeti fejlődése szempontjából mérvadó márciustól májusig terjedő időszak talajhőmérsékletére jellemző volt a viszonylag nagy ingadozás. A viszonylagos késői kitavaszodás miatt március 25-ig a talaj hőmérséklete alig haladta meg az 5 °C-ot, az ezt követő – mintegy 10 napos – időszakban emelkedett a talajhőmérséklet a napraforgó szempontjából optimálisnak tartott 10 °C köré.
Az április második hetében bekövetkezett lehűlés miatt a talaj hőmérséklete ismét 5 °C környékére esett vissza, majd május végén magas 25 °C feletti értékeket mértünk. A 2004. tenyészév talajhőmérséklete jóval kiegyenlítettebben alakult az előző évihez képest. A napraforgó vetése szempontjából optimálisnak tekinthető 10 °C-os talajhőmérséklet már március 15. után állandósult egészen április közepéig, egy kisebb mértékű lehűlés (6 napos periódus) március legvégén jelentkezett, mintegy 10 nappal korábban, mint az ezt megelőző évben. Április közepétől a talajhőmérséklet az előző évihez képest jóval kisebb mértékben emelkedett és egészen május végéig 15 °C környékén állandósult (1. ábra).
A vetéstől kelésig eltelt időszak hossza a növény kezdeti fejlődését jelentős mértékben befolyásolja. Az elhúzódó kelés során a vetőmag és a csíranövény többszörösen is ki van téve egyes károsító szervezeteknek (talajlakó kártevők, talajból fertőző gombák, penészgombák, stb.), ezért kívánatos a gyors és egyöntetű kelés. Könnyen felmelegedő hajdúsági csernozjom talajon a napraforgó kelési időket összehasonlítva az állapítható meg, hogy a korai, március végi vetésidőben leghosszabb a kelés (átlagosan 17 nap, 11-25 napos szélső értékekkel), míg az átlagosnak tekinthető április közepi vetésidőben rövidebb, 12 napos (6-18 nap között) értékkel jellemezhető a kelésidő. A megkésett, május eleji vetésnél lerövidül a kelésidő (átlagosan 8 nap, 4-13 nap között), ami elsősorban a kedvező hőmérsékleti viszonyoknak köszönhető.
Azonban azt messzemenően le kell szögezni, hogy a vizsgált évjáratok közül csak egyben mutattuk ki a talajhőmérséklet kelést befolyásoló direkt hatását, a többi esetben meghatározó tényezőnek a talaj felső részének nedvességtartalma bizonyult. Mindezek mellett alapvető fontosságú a magágy minősége is, ugyanis a viszonylagos alacsonyabb nedvességtartalom kedvezőtlen hatását enyhíteni lehet az aprómorzsás, ülepedett magággyal, mert a kelő napraforgó gyökere az apróbb talajrészecskékről könnyebben fel tudja venni a vizet. Sok esetben az egyöntetű és gyors kelést a vetésmélység változtatásával is el tudjuk érni abban az esetben, ha azzal követjük a talaj felső rétegének nedvességtartalmát, természetesen az ésszerű határok között. A túl mély vetés veszélye az, hogy egy esetleges tartósabb lehűlés vagy nagyobb mennyiségű csapadék (a felső talajréteg betömörödése) esetén a magvak a kevésbé levegős körülmények között lassabban és vontatottabban kelnek, így épp ellenkező hatást érhetünk el.
A vetés és virágzás között eltelt időszak hossza a növény vegetatív fejlődését foglalja magába, így ennek hossza meghatározó a növény fejlődése szempontjából. Az ebben az időszakban növényt ért stresszhatások később már markánsan jelentkeznek a terméseredményekben is, ezért fontos ezen időszak hosszának, valamint környezeti (hőmérséklet, csapadék) tényezőinek ismerete. Vizsgálatainkban a vetésidő befolyásolta a virágzásig eltelt időt (vegetatív periódust), valamint a virágzás idejét is. A vetésidő későbbre tolódásával a vegetatív periódus hossza jelentős mértékben csökken, tehát a virágzásig eltelt időszak hossza rövidebb ebben az esetben.
Korai vetésidőben a virágzásig eltelt időszak hossza a hibridek átlagában 81 (76-89) nap, az április közepi átlagos vetésidőben ez az időszak 72 (65-83) nap, míg megkésett május eleji vetésnél a vegetatív fejlődés időszakának átlagos hossza 65 (56-73) nap volt. A virágzási idő tekintetében is hasonló megállapítások tehetők, de a különböző vetésidők között jóval kisebb különbségek adódtak, így ezt a mutatót kevésbé befolyásolta az alkalmazott vetésidő. Korai vetés esetén a hibridek átlagában 19 (15-24) napos virágzási idő adódott, átlagos vetésidőben 17 (12-23) nap, míg a megkésett, május eleji vetésnél ez az érték 15 (10-22) nap volt körülményeink között.
A virágzás idejét leginkább a virágzás időszakában uralkodó időjárás határozza meg, száraz és napsütéses időben a virágzás gyors és egyöntetű, míg a csapadékos, felhős időszak a virágzás idejét – mint pl. 2004-ben – jelentős mértékben megnyújtja az alkalmazott vetésidőtől függetlenül (2. ábra).
A napraforgó szárszilárdsága jelentős mértékben meghatározza a betakarítás minőségét, ezáltal a betakarítási veszteséget is. Ezt a tulajdonságot determinálják a termesztéstechnológiai paraméterek közül a vetés kivitelezése (pl. vetésmélység) és az állománysűrűség. Az ökológiai tényezők közül a tenyészidőszakban hullott csapadék mennyisége – főként a tenyészidőszak végén – szintén markánsan befolyásolja a szárdőlés mértékét. A hibridek morfológiai tulajdonságai – elsősorban a növénymagasság, a tányér állása, mérete, a szár vastagsága – szintén módosítják a dőlés gyakoriságát. A vetéstechnológiai elemek közül a vetés ideje is hatást gyakorol e mutató alakulására, melyet az évjárati tényezők jelentős mértékben befolyásolnak.
A vetésidő szárdőlés mértékére gyakorolt hatásával kapcsolatban vizsgálatainkban azt állapíthatjuk meg, hogy az előzőekben felsorolt tényezők közül jelentős mértékben befolyásolták a dőlés mértékét a hibridek genetikai adottságai, szárszilárdsági jellemzőjük. A korai, március végi vetésidőben átlagosan 7,7 %-os (1,6-17,8 % szélső értékek) szárdőlés jellemezte a vizsgált hibrideket, az átlagosnak tartott április közepi vetésidőben 5,9 % (1,7-14,6 %) volt az átlagos szárdőlés. A megkésett, május eleji vetésidőben a dőlés átlagos értéke csökkent, 4,64 % (0,7-12,0%) volt. A szárdőlés mértékét jelentősen befolyásolják a virágzást követő időszak csapadékviszonyai. Amennyiben a talaj felső rétegét jelentősen átáztató mennyiségű csapadék hullik, a tányér – súlyából adódóan – a szárat megdöntheti. Természetesen a hibridek között jelentős különbségek vannak a dőlési hajlamot tekintve, mely elsősorban a száralap szilárdságának, a növénymagasságnak, a tányér méretének és állásának függvénye.
A tányér alatti szártörés a betakarítási veszteség egyik legfőbb forrása lehet, elsősorban megkésett betakarítás esetén. A szár nyakrészén kialakuló szártörés következtében a tányérba történő tápanyagáramlás zavart szenved, a kaszatok tápanyagellátottsága, az olaj beépülése is kárt szenved. Ugyanakkor betakarításkor az ilyen tányérok pergési vesztesége ugrásszerűen megnő, szélsőséges esetben a tányér le is törhet. A tányér alatti szártörés mértékét nagyban befolyásolja a hibrid felső szárrészének szilárdsága és a tányér mérete, de a különböző szárbetegségek nyomán kialakuló fejlődésbeni visszamaradás is elősegíti kialakulását.
Ezek alapján azt feltételezhetjük, hogy ezt a mutatót a vetésidő kevésbé markánsan befolyásolja, de eredményeink alapján azt állapíthatjuk meg, hogy jelentős módosító hatással bír. Tendenciaként egyértelműen látszik, hogy a tányér alatti szártörés mértéke a korai vetésidőben a legmagasabb, ez az érték (átlagosan 5,7 %, 1,1-24,9 % szélső értékek mellett), mely csökken az átlagos vetésidőben (4,5 %, 1,3-14,7 % szélső értékekkel), míg legalacsonyabb a megkésett május eleji vetésidőben (átlagosan 2,9 %, 0,6-12,2 % közötti értékekkel). A vizsgált évjáratok közül legalacsonyabb tányér alatti szártörést a csapadékszegény 2000. évben tapasztaltunk.
A szárbetegségek közül meghatározóvá vált hazánkban a diaportés szárfoltosság és -korhadás. Az erősen fertőzött szár minimális mechanikai hatás következtében eltörik a bélszövet felszívódása miatt, mely direkt termésveszteségként jelentkezik. A fertőzés erősségét meghatározzák a környezeti viszonyok (csapadék és hőmérséklet), ugyanakkor a hibridek genetikai ellenállóképessége jelentős mértékben befolyásolja a betegség súlyosságát. A termesztéstechnológiai elemek többsége direkt vagy indirekt módon befolyásolja a kártételt, ezek közül is kiemelkedik a vetéstechnológia, ezen belül az alkalmazott vetésidő.
A betegség súlyosságát kifejező fertőzöttségi index értékek jól jelezték a vetésidő későbbre tolódásának fertőzés erősségét csökkentő hatását. A korai vetésidő átlagos fertőzöttségi indexe 4,52 volt, ami az átlagos vetésidőben 2,97-re csökkent, ami a direkt gazdasági kártétel határa tapasztalataink szerint, míg a megkésett vetésidőben kapott 1,81 érték alacsony kártételi szintet jelzett 1999-ben. A kórokozóval szemben fogékonyabb hibridek esetében a későbbi vetésidő jelentős mértékben csökkenti a betegség kártételét, míg a kórokozóval szemben kevésbé fogékony hibridek fertőzöttségi értékeit az alkalmazott vetésidő kevésbé befolyásolta.
A vetésidő Diaporthe helianthi fertőzöttségre gyakorolt hatásának értékelésekor megállapítható, hogy a fertőzöttség mértéke a vetésidő későbbre tolódásával minden esetben csökken. A csökkenés mértéke hibridenként eltérő, a kórokozóval szemben kevésbé fogékony hibridek esetében a csökkenés mértéke kismértékű, ugyanakkor a fertőzés mértéke a különböző vetésidőkben alacsony szinten marad. A kórokozóval szemben fogékonyabb hibridek esetében a korai vetésidőben viszonylag magasabb fertőzöttséget tapasztalhatunk, mely jelentős mértékben csökken a vetés idejének későbbre tolódásával (3. ábra).
A megkésett vetésidőben a napraforgó hibridek fehérpenészes szár- és tányérfoltosság fertőzöttsége jelentős mértékben lecsökkent (0,7 % a hibridek és évek átlagában), az átlagos vetésidőben ez az érték 1,6 %, míg korai vetésnél a legmagasabb (2,1 %). A fertőzöttség szélső értékei szintén ennél a vetésidőnél voltak a legmagasabbak (0,0-18,0 %), ez kisebb az átlagos vetésidőben (0,0-7,3 %) és tovább csökkent (0,0-3,7 %) megkésett, május eleji vetésidőben. Azonban epidemikus körülmények között (gondoljunk csak a 2005-ben tapasztalt erős tányérfertőzésre) az alkalmazott vetésidő mellett a hibridek ellenállóképessége is döntő lehet a fehérpenészes tányérrothadás tekintetében.
A vetésidő termésre gyakorolt hatásának elemzésekor (1. táblázat) megállapítható, hogy az évek és hibridek átlagában legnagyobb termés a korai vetésidőben adódott (3964 kg/ha), ettől minimális mértékben elmaradt az átlagos vetésidőben kapott terméseredmény (3865 kg/ha), míg szignifikánsan alacsonyabb volt az átlagtermés a megkésett, május eleji vetésidőben (3423 kg/ha). A vizsgált évjáratok közül a termés mennyisége szempontjából legkedvezőbb a kiegyenlítettebb időjárású 2003. év volt, míg a legkisebb terméseket a szárazabb 2001. évben mértük.
A több évben is szereplő hibridek közül a vetésidő változására érzékenyen reagáltak az Util és Louidor hibridek, a vetésidő csak kismértékben befolyásolta az LG 5385 és PR63A82 hibridek termését. Korai vetésidőben a hibridek közül a Lympil, Arena/PR, Alexandra/PR és Floyd hibridek termése volt a legnagyobb. Átlagos (április közepi) vetésidőben legnagyobb termés a Lympil, Diabolo, Magnum és Alexandra/PR és Floyd hibrideknél adódott, míg megkésett vetés esetén a Lympil, Diabolo, Magnum és Altesse hibridek termése volt a legmagasabb.
A hat éves vizsgálati időszak során minden évben vizsgáltuk az Alexandra/PR és Arena/PR hibrideket. A két hibrid eredményei minden vizsgált paraméter tekintetében valamennyi vizsgált évben konzekvensen követték a hibridek átlagát, ez arra enged következtetni, hogy a hibridek összevont értékelése jól reprezentálja az egyes hibridek különböző vetésidőkre adott reakcióit. E megállapítás bizonyításaképp az olajhozam változását mutatjuk be a minden évben szereplő két hibrid vonatkozásában. Amennyiben megvizsgáljuk a különböző vetésidők olajhozamra gyakorolt hatását e két hibrid esetében, akkor az egyértelműen látszik, hogy – hasonlóan a hibridek átlagához – a legkorábbi vetésidőben kaptuk a legmagasabb olajhozamot, ez csökkent az átlagos vetésidőben, legkisebb értékkel pedig a megkésett vetésidőben jellemezhető ez a paraméter.
A vizsgált évjáratok hatását jól jellemzi, hogy az Alexandra/PR hibrid esetében az évjárati minimum és maximum közötti intervallum egy vetésidőn belüli értéke 1374 kg/ha, ami jelentős mértékű évjárathatást tükröz. Továbbiakban jól megfigyelhető az is, hogy a kedvező évjáratban (2003) a különböző vetésidőkben csak kismértékű (183, illetve 334 kg/ha) olajhozam különbség mutatkozott, míg más évjáratokban (pl. 2000, 2002) ez a különbség jóval nagyobbnak (566-1048 kg/ha) bizonyult. A két hibrid közül a különböző vetésidőket tekintve kisebb ingadozás, azaz jobb hozamstabilitás jellemezte az Arena/PR hibridet, az ingadozás intervallumának értéke pedig nagyobb volt az Alexandra/PR hibrid esetében. Hosszabb időszakot (6 év) elemezve, azaz a vizsgálati évek átlagában a két hibrid között mind a különböző vetésidőkben, mind azok átlagában ugyanakkor minimális különbséget lehetett tapasztalni (2. táblázat).
A napraforgó vetéstechnológiájában kardinális szerephez jut az alkalmazott vetésidő. Hajdúsági csernozjom talajon végzett vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy térségi viszonyaink között a napraforgó optimálisnak tekintett (április közepi) vetésidejétől való eltérés esetén minden esetben a korábbi vetést részesítsük előnyben a megkésett vetéssel ellentétben. Azonban korai vetés esetén – azok számára kedvező klimatikus feltételek esetén – a kórokozók várható kártétele nagyobb lehet a védekezés elmaradása esetén, valamint a később kelő gyomok miatt intenzívebb növényvédelmi technológiát kell alkalmazni a sikeres termesztés érdekében.
