A burgonya öntözése Magyarországon nem általános, nem nagy területen alkalmazott. Ugyanakkor azonban jelentős felfutásával számolni lehet. Hazánkban az öntözés csak szárazabb klímában indokolt,ahol 30-50%-kal növekedhet a termés mennyisége öntözés hatására.
Napjainkban az egyes növénykultúrák vetés- és termesztésterülete - kevés kivételtől eltekintve - általában folyamatosan csökken, a termesztés koncentrálódik. A jövedelmezőség növelésének útja a termesztés intenzívebbé tétele és így a termés mennyiségének javulása mellett magasabb minőségi paraméterek elérése. Az intenzív gazdálkodás egyik meghatározó eleme pedig a komplex módon kialakított és szakszerűen folytatott öntözéses termesztés.
Ma már hazánkban a szántóföldi és kertgazdasági növények öntözésének jelentőségét különösebben hangsúlyozni nem szükséges. Jelenleg és a jövőben a legfőbb törekvésünk a rendelkezésre álló vízkincs maradéktalan és egyben leggazdaságosabb felhasználása, valamint ezen keresztül termőterületeinken az eredményesebb gazdálkodás elősegítése. Hazánkban csakúgy, mint a többi fejlett mezőgazdaságú országban, az öntözéses gazdálkodás jelentősége egyre nő.
Az öntözéssel köztudottan a növény vízigényét a termelési célnak megfelelően, az adott körülmények között gazdaságos határig kívánjuk kielégíteni. A termelési cél - és vele együtt a termesztéstechnológia - a biológiai ismeretek, az anyagi-technikai feltételek és társadalmi körülmények fejlődése miatt azonban állandóan változik. Ennek megfelelően az öntözést - és az öntözéssel befolyásolható tényezőket is - a termelési cél és az adott termesztési körülmények figyelembevételével és mindenkor a gazdaságosság szem előtt tartásával kell megítélnünk.
Ma már technikai és biológiai ismereteink birtokában az öntözés nemcsak mesterséges vízpótlás, hanem fagyvédelmi, színező, tápláló, növényvédelmi öntözésekkel a gazdasági eredményt fokozó olyan beavatkozás is lehet, amelynek a célja nemcsak a vízháztartási viszonyok, hanem a növénytermesztési tér hő-, fény- és tápanyag-gazdálkodási viszonyainak is a növénytermesztés számára kedvezőbb irányú befolyásolása.
Azonban az öntözés mint a termesztéstechnológiai tényezők egyike, csak akkor vezethet a várt eredményekhez, ha az egyéb tényezők hatása is kedvező. Ez azt jelenti, hogy a vetésnek, a talajművelésnek, a talajerő-gazdálkodásnak, a gyomirtásnak stb. is egyre szakszerűbbnek kell lennie részben az öntözés kiterjesztését megelőzően, részben pedig azzal párhuzamosan. E tényezők ugyanis számottevően csökkenthetik vagy növelhetik az öntözés biológiai és gazdasági hatékonyságát. Ugyanakkor az öntözés nagymértékben elősegítheti e tényezők kedvezőbb érvényesülését. Mindezek eredőjeként jelentkezhet a biztosabb és bővebb termés.
Az öntözés előtt rendkívül nagy perspektíva áll, hiszen általa a növények optimális vízellátása az egész tenyészidőszakban, és mindenek előtt a biológiailag kritikus időpontokban megoldható.
Megállapítható, hogy kevés növény hálálja meg az öntözést oly mértékben, mint a burgonya. A hagyományos, félig gépesített termelés kevésbé üzemszerű volta miatt egyre szűkebb területre zsugorodott. Az elkerülhetetlen gazdasági igények kielégítésére jött létre az iparszerű, magasan gépesített termelési rendszer. Ez a rendszer minden termelési tényező optimális kielégítését célozza. Ezért nagy a ráfordítása is, melyet a megnövekedett terméshozamnak kell fedeznie, sőt még jövedelmet is biztosítania.
Ilyen magas szintű termelés már joggal igényli az öntözést, mely a termésnövelés igen hatásos eszköze, és amely a termésbiztonságra is kedvezően hat.
A burgonya a csapadékos és mérsékelten meleg termőhelyeket kedveli. Vízigénye nem túl magas, a közepes tenyészidejű fajtáknál 400-500 mm között van. Azonban az összes vízfogyasztást sok körülmény befolyásolja (éghajlati viszonyok, tenyészidő hossza, talajállapot, trágyázás, öntözési rend stb.), de egyértelmű az, hogy a gumóképződés idején a legnagyobb a vízigény, a talaj optimális nedvessége ekkor a szántóföldi vízkapacitás 75-80%-a. A növény a talaj nedvességkészletét is jól hasznosítja. Ennek ellenére a jó minőségű talajokon nagyobb területen csak öntözve érdemes termeszteni.
Azonban nemcsak a csapadék mennyiségének van nagy jelentősége, hanem a tenyészidő folyamán az eloszlásának is. A legkritikusabb időpontokban általában csak öntözéssel oldható meg a növények vízellátása. A burgonya vízigénye nem egyenletes, a vízfogyasztás folyamata a virágzásig enyhe, a virágzás kezdetétől az érés kezdetéig meredeken, az érés szakaszában pedig ismét enyhén emelkedő, majd ellaposodó görbével jellemezhető. Hazánkban júniusban és júliusban a virágzás, majd a gumókötés idején a csapadékigény egyre fokozódik, ekkor a növény állandó vízellátást igényel.
A burgonya öntözéses termelése széles körű kiterjesztésének jelentős akadálya, hogy a lazább talajt igénylő jellegzetes burgonyatermelő körzetekben viszonylag kevés öntözési lehetőségünk van (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy megye). Nem jelenti ez azonban, hogy a lazább talajadottságokkal rendelkező területeken ne lehetne jelentékenyen növelni a burgonya öntözéses termelését. Különösen a vetőgumó-előállításnál lenne erre szükség, már csak e termesztéstechnológiai elem jelentős termésbiztonsága miatt is. A vetőgumó-szaporítás esetén még nagyobb az öntözés jelentősége, hiszen bevételnövelő hatásán túl még a minőség megtartását is segíti. Ezek miatt a vetőburgonyát még a közepes minőségű talajokon is érdemes öntözve termeszteni. Kívánatos, hogy a termelési folyamatban lévő koncentrálódása és szakosodása az öntözés lehetőségével párosuljon.
Amint már megállapítottuk, az öntözés jelentősen fokozza a burgonya termését. Ez nagyüzemi szinten és az évek többségében 30-50%. Meg kell jegyezni azonban, hogy ezek a számok általában nem megfelelő technikai és agronómiai szinten végrehajtott öntözések eredményei. A kísérletek azt igazolják, hogy homoktalajon 50%, mezőségi vályogtalajon 60%, réti öntéstalajon 90%-os termésgyarapodás - öntözés mellett - reális célkitűzés.
A termés elemzésének eredménye azt bizonyítja, hogy a termésgyarapodás elsősorban a gumók átlagsúlyának növekedéséből adódik. Csökken az apró gumók mennyisége. Míg öntözetlen viszonyok között, különösen száraz évjáratokban az apró gumók részaránya az össztermés 40-50%-át is kiteheti, míg ezzel szemben öntözött, megfelelő vízellátású körülményeknél nem haladja meg a 25%-ot, bár egyes fajták termesztésekor ez az érték 10% alá is csökkenhet.
A gumószám növekedésében jelentős különbség nem állapítható meg az öntözés hatására. Különösen jellemző ez a tövenként kevesebb gumót kötő fajtákra. Növekszik az étkezési gumó átlagtömege is, de oly mértékű gumónagyobbodás, amely a konyhai felhasználás szempontjából hátrányos volna, általában nem tapasztalható. A hosszú öntözési fordulók, a vízellátottság folyamatosságának hiánya a gumók deformációját, felhasadását és kinövését idézhetik elő. Egyes burgonyafajtáknál öntözéssel csökkenhet a hajlam a nyers gumók húsának megsötétedésére. Ezen kívül a sugárgombás varasodás okozta gumófertőzöttség is jórészt kiküszöbölhető a folyamatos, a növény igényének megfelelő vízellátással.
Némi változás mutatkozik az öntözés hatására a gumók keményítőtartalmában. Olyan évjáratokban, amikor a szárazság következtében öntözetlenül nagyon kevés a termés, öntözéssel pedig igen nagy eredményt lehet elérni, az öntözetlenül hagyott terméshez viszonyítva az öntözéssel termelt gumók keményítő-tartalma alacsonyabb. Ha azonban a tenyészidő második felében, gumókötődés után nincs nagy szárazság, nincs különbség az öntözött és öntözetlen burgonyatermés keményítőtartalma között. Helytelen öntözésnél azonban nemcsak csökkenhet a burgonya keményítőtartalma, de egyenetlen lehet a keményítő eloszlása is a gumó szöveteiben.
Nagyon fontos szempont, hogy a burgonya egyenletes vízellátást igényel, így a szárazság, a túl sok csapadék (vagy túlöntözés), valamint a száraz és csapadékos periódusok váltakozása egyaránt károsan befolyásolja a termés mennyiségén kívül a minőségét is. A különféle gumórendellenességek (külső és belső minőségi hibák), amelyek csökkentik az áru piacosságát, a vízhiánnyal, vízbőséggel vagy az ingadozó talajnedvesség-tartalommal vannak összefüggésben. Ez az összefüggés nem minden esetben egyértelmű és nem teljes mértékben tisztázott. Ezeket a minőségi problémákat a növény vízzel való ellátottsága több más tényezővel együtt (pl. hőmérséklet, tápanyagellátás) okozza.
A burgonya öntözésénél figyelembe kell vennünk termelésének bakhátas jellegét. Felületi, barázdás öntözésre gyakorlatilag nem kerül sor, mert alföldi kötött talajaink nem burgonyatermő területek. Az esőztető öntözésnél az öntözés gépeinek mozgását kell a burgonyasorokban biztosítani, szem előtt tartva az egyes géptípusok jellegzetes igényeit. Megállapítható még az is, hogy a burgonya ültetési sűrűsége öntözés esetén általában 15-20%-kal nagyobb.
Az öntözésnél a tápanyagok részben kimosódnak a talajból és azokat a növény gyökérzete aktívabban veszi fel, így több műtrágya adagolása indokolt. Az öntözés javítja a trágyázás hatásfokát, nagyobb műtrágyaadagok és öntözés együttes alkalmazása erősen felülmúlja azt a hatást, amely az egyes eljárásokkal külön-külön elérhető. A hektáronkénti javasolt dózisok öntözéses termesztésnél:
A téli borsó vetése izgalmas kertészeti projekt, amely lehetővé teszi, hogy a természet ritmusát követve már tavasszal az elsők között szüretelj friss, zsenge borsószemeket. Ha te is megpróbálkoztál ezzel a módszerrel, gratulálok, a nehezén már túl vagy! ...
A téli sarjadékhagyma (Allium fistulosum), vagy ismertebb nevén metélőhagyma, az egyik legpraktikusabb növény, amit kertben vagy cserépben nevelhetsz. Ez a strapabíró, évelő hagymafajta nemcsak jól tűri a hideg időjárást, hanem egész évben friss zöldet bi...
A gyümölcsfa ültetése ősszel bátran kivitelezhető, hiszen a talaj hőmérséklete még meleg, és a csapadékosabb idő kedvez az új hajtásoknak. De hogyan is láss hozzá? Milyen lépéseket érdemes követni, hogy a fiatal fa sikeresen megeredjen és a következő évek...