3.6 Boxos istállók
A boxos istállók (egyedi tartás) zárt (hőszigetelt) vagy nyitott formában egyaránt tervezhetők. Az istállóberendezés azon alap-elve, miszerint a belső kialakításnak meg kell előznie, hogy éles és kiálló szélek sérülést okozzanak, illetve hogy az állatok végtagjai, feje vagy teste beszoruljon, természetesen a boxos istállókban is érvényes.
3.6.1 Boxok, válaszfalak, ajtók
A boxok ajánlott méreteiről a 9. táblázat ad áttekintést. A kiszámítási képletek a területből, a legkeskenyebb oldalon pedig a fekvő ló helyigényéből indulnak ki. Átlagos testméretű lovak estében a boxméret kb. 3,5×3,0 m, de lehetséges a 2,7×4 m is. Ezen értékek a ló/póni átlagos nagyságán alapulnak, ám tenyészlovak (kancák csikóval vagy mének), különösen nagy testű állatok, két kisebb ló vagy csikó számára nagyobb a megfelelő box: legalább 12 m2, de inkább 16 m2 tervezendő.
Kancát és mént ne helyezzünk közvetlenül szomszédos boxokba, ahol láthatják, szagol-hatják, érinthetik egymást!
Válaszfalak. A kíváncsi és környezete iránt érdeklődő (magatartás-kutatási szak-szóval: kifejezetten tudakozó viselkedésű) ló számára fontos, hogy láthassa társait és áttekinthesse az istálló nagy részét. A válaszfalak tehát lehetőleg átláthatók legyenek.
Ezeket rendszerint betonba ágyazott vagy a tetőig felvezetett, fából vagy acélcsövekből készült oszlopokhoz erősítik. A lovardákban a lovak közötti válaszfalak alsó része (1,3 m-ig) rendszerint zárt, anyaga 40 mm vastag keményfa (pl. akác, tölgy, vörös fenyő, környezetvédelmi okokból azonban nem trópusi fafaj) vagy 25 mm vastag, rúgásálló farost lemez. A kicserélhető függőleges deszkákat U alakú acélkeretbe rögzítik. A falszerkezetnek vastagnak és szilárdnak kell lenni, ezért a tervezéskor valamivel több teret igényel.
Amennyiben az elülső boxfal alsó része zárt, a légcsere javítására az alsó részbe nyílásokat kell vésni. Esetenként (főleg elülső boxfal gyanánt) rácsos közfalat alkalmaznak. Ezeknek legalább 25 mm vastagnak kell lenniük, és a rúgási területen a rácsok közti távolság nem lehet nagyobb, mint 5 cm, nehogy az állatok patája beakadjon. Ettől csak egymást nagyon jól ismerő lovak esetében térhetünk el, ekkor viszont a rácsok közötti távolság legalább 20 cm legyen, hogy a patát vissza lehessen húzni. Az 5 és 20 cm közötti rácstávolság tehát mindenképpen kerülendő! A fej magasságában e távolságot vagy 17 cm-nél kisebbnek, vagy 35 cm-nél nagyobbnak méretezzük, hogy a lovak vagy ne tudják átdugni rajta a fejüket, vagy ha mégis, veszélytelenül vissza is tudják húzni. Itt tehát a 17 és 35 cm közötti rácstávolság okozhat sérülést.
A válaszfalak padlótól mért távolsága legfeljebb 5, csikó esetében 2 cm lehet.
Az istálló területén alkalmazott anyagok szilárdságára vonatkozó minimumkövetelményeket feltétlenül figyelembe kell venni! Az olcsó ajánlatokat tevő iparosok gyakran nem elég erős rudakat és csöveket használnak. Ezek a ló számára balesetveszélyesek, mert egy erőteljes rúgástól eltörhetnek vagy elgörbülhetnek. Ugyanezért a csöveket fenn és lenn, mindkét oldalon egyaránt teljes mértékig rejtett lukakba kell forrasztani. A csak részben beforrasztott vagy mindössze egy-két forrasztási ponton rögzített csövek súlyos balesetek (láb- és patasérülések) okozói lehetnek!
Olyan istállókban, ahol az állandó állomány egyedei között szilárd rangsor alakul ki a közös kifutóban, rácsmagasítás nélküli boxok használata is szóba jöhet, mindenkor ügyelni kell azonban a látogatók biztonságára.
A boxajtó lehet szárnyas- vagy tolóajtó, de legalább 120 cm szélesnek (kisebb lovak számára) kell lennie. Ha tolóajtó, felső sínje minimum 240 cm magas és kiesés ellen biztosított legyen, hogy ló bele ne üthesse a fejét. A szárnyasajtók az istállófolyosó felől nézve jobbra nyíljanak. Az ajtó zárja belülről és kívülről egyaránt könnyen nyíljon.
3.6.2 Etetőcsészék és itatók
Az etetőcsészéket rendszerint az istállófolyosó felőli boxfalon helyezik el azért, hogy ne kelljen minden boxba egyenként bemenni, ami nyugtalanítja a lovakat és lassítja az etetést. A csészéket kívülről, az etetőnyíláson keresztül töltik meg. Az etetőcsészéket legtöbbször a box sarkába teszik, de úgy, hogy ne legyen a közös boxfal mindkét oldalán csésze (ha mégis így van, a lovak közti válaszfal zárt), így evés közben az állatok nem zavarják egymást.
Az etetőcsésze alja a talajtól kb. 60 cm-re legyen, hogy a ló étkezés közben élettani evési tartást (jobb nyálfolyás) vehessen fel. Alatta kívülről nyíló láda helyezhető el az ápolószerszámok tárolására.
Az önitató lehetőleg távol legyen (legjobb, ha átlósan az ellenkező sarokba tesszük) az etetőcsészétől, ugyanis sok ló szereti beáztatni a takarmányt, amivel beszennyezi a vizet. Az önitatót folyamatosan ellenőrizni kell, ami kevesebb munkát adna, ha az elülső boxfalra tehetnénk, ráadásul a lovak rendszerint fejükkel az istállófolyosó felé állnak, ami növeli az itatóba való bélsárürítés veszélyét. Az önitatók legyenek egyenként elzárhatók. Nagyobb istállókban az önitatókhoz vezető vízvezeték rövid szakaszonként legyen le-zárható, hogy javításkor az állatoknak csak kis részét kelljen kézzel itatni.
3.6.3 A box talaja
A box talaja legyen száraz, a vizet ne, de a levegőt eressze át, ezenkívül fontos, hogy felülete sima, de csúszást gátló, ellenállóképes és tisztítható anyagból készüljön. Ez lehet:
-a helyszínen előállított, durván bevont beton,
-betonnal kiöntött köves burkolat,
-fahídlás,
-téglaburkolat.
Az első két felület könnyen elkészíthető és tisztítható, a padló keménységét és hiányos légzésaktivitását azonban bőséges alommal kell ellensúlyozni. A keményfa burkolat tisztasága sohasem lehet tökéletes, ráadásul (fő-ként patkolatlan lovak számára) csúszóssá is válhat. A keményre égetett, élre állított téglák megfelelnek a célnak, ám azok a darabok, amelyek égetése nem volt elég erős, idővel elhasználódnak. A természetes vagy döngölt talaj nem használható az istállóban!
Olykor gumiszőnyegekkel vagy műanyag lemezekkel burkolják a padozatot, ám ezek amellett, hogy nagyon drágák, az eresztékekben, a lemezek széle alatt nehezen hozzáférhető gócpontok kialakulását segíthetik elő.
Az istálló talaja a jobb légáramlás érdekében lehetőleg egy szinten legyen az istállófolyosó talajával. A mélyalom számára kialakított, 10-20 cm-rel mélyebb padozatok klimatikus szempontból nem előnyösek.
3.6.4 Az istállófolyosó, a kapuk
Az istállófolyosó egysoros, boxos istállóban legalább 2,5, kétsoros, boxos istállóban minimum 3 m széles legyen.
Talajának nem kell tömörnek, vízhatlannak lennie. Burkolata érdes, tartós és könnyen tisztítható legyen. Különösen elterjedt a beton-, tégla- és keményfa padló.
Hogy az istállóba munkagéppel (pl. homlokrakodóval a nagybálával való almozáshoz) behajthassunk, a kapuknak legalább 3 m szélesnek és ugyanilyen magasnak kell lennie.
A kondenzvíz-kicsapódás megakadályozására a kapukat is hőszigetelni kell.
3.6.5 Kitrágyázóberendezések
A gépesített kitrágyázással igen sok munkaidőt takaríthatunk meg. Ekkor a trágyát kézi
erővel juttatják az istállófolyosó alá épített csatornákba, ahonnan a berendezés automatikusan továbbítja közvetlenül a trágyatárolóba vagy rámpán, illetve szállítószalagon kocsira vagy konténerbe. Lótrágyához csak a végtelenített láncú továbbítók váltak be. A továbbítóberendezésnek megfelelő átmérőjűnek kell lennie, hogy az átlagosnál nagyobb méretű trágyadarab se dugítsa el.
A trágyacsatorna a boxsorok vagy az istállófolyosó alatt vezethető.
Ha az istállófolyosó alatt fut, a trágyát két boxsorból lehet beledobni. Mivel a trágyát kézi
erővel juttatják a csatornába, a bedobónyílások közötti távolság nem lehet túl nagy.
A boxsorok alatt futó trágyacsatorna soronkénti kitrágyázópályát tesz szükségessé. Előnye, hogy a trágyát nem kell túl messzire dobni, hátránya azonban, hogy a boxban a nyílást mindig ki kell üríteni. A trágyacsatorna boxsorok alatti elhelyezése mellett szól, hogy az elhasznált levegőt könnyebb eltávolítani, amit a csatorna kimeneti nyílásához csatlakoztatott elszívó-szellőztetővel is segíthetünk.
A bedobónyílásokat és a csatornát is stabilan be kell fedni, de úgy, hogy mindenhol hozzáférhetők maradjanak.
A pallók közötti távolság 1 cm legyen, hogy a gázok a csatornában leülepedhessenek.
A kitrágyázásban a fordulékony vontató vagy elektromos rakodó használata hathatós segítséget nyújthat.
3.6.6 Az etetőautomaták
Az automatikus etetőberendezésekkel való abrakolás előnyei:
mivel minden ló egyszerre kapja meg az abrakot, kisebb az etetéskori nyugtalanság az istállóban,
többletmunka nélkül megoldható a napi abrakadag élettanilag indokolt, több kis részben való adagolása,
az etetés munkája és szigorú időrendje megszűnik.
Az etetőautomaták használatának hátrányai:
többletköltség,
az ápoló és a ló közötti kapcsolattartásra fordított idő csökken,
az állatok folyamatos ellenőrzése és így a betegségek, sérülések idejében való felismerése is nehezebbé válik.
3.6.7 Elektromos berendezések, világítás
A villanyszerelést csakis szakember végezheti!
Mivel természetesen a ló is érzékeny az áramütésre, az elektromos vezetékek, kapcsolók, konnektorok nem lehetnek az állat által elérhető helyen, még a vakolat alatt sem.
Az elektromos berendezéseknek meg kell felelniük a nedves helyiségekre vonatkozó előírásoknak, hiszen az istállók is ezek közé tartoznak. A vezető berendezési részek hibaáram-hibakapcsoló (biztosíték) útján földelendők (meghatározott hibaáram-erősség túllépésekor kikacsolnak).
Nappal a megfelelő megvilágítást az ablakok és ajtók, esetleg kiegészítő fénylemezek kell, hogy adják, a mesterséges világítás azonban az istállómunkák alapos elvégzésének nélkülözhetetlen feltétele. A fő világítási zónában (a munkavégzés helyén) legalább 60 luxnyi megvilágítást javasolt. Ugyanez az előírás 100 W teljesítményű izzólámpa és 20 W-os, alacsony nyomású fénycsöves lámpa alkalmazásakor 2 m, alacsony nyomású, 40 W-os lámpa esetében 5 m távolságot követel meg.
A meleg tónusú sárga fényt adó lámpákat úgy helyezzük el, hogy ne akadályozzák a légáramlást. Nagyobb istállóegységben energiát és ezzel költséget takaríthatunk meg blokk-kapcsolás kialakításával. A személyzet éjszakai ellenőrző munkáját segíti a halvány fényű éjjeli világítás használata.
Forrás: Mezőgazda Kiadó:
LOVASAKADÉMIA 9.
LOVARDÁK, ISTÁLLÓK TERVEZÉSE,
ÉPÍTÉSE c. könyv.
A könyv kapható a KÖNYVISTÁL-LÓBAN, megrendelhető: Mezőgazda Kiadó, 1165 Bp., Koronafürt u. 44. Lev. cím: 1631 Bp., Pf. 16.
T.: 407-1020, F.: 407-1020/32
E-mail: mezomark@axelero.hu
Forrás: Agrárágazat
