A termelési szerkezetben a mezőgazdasági anyagmozgatás szempontjából a legnagyobb volument a megtermelt mennyiség jelenti, s ehhez hozzá kell számítani az állattenyésztésben megtermelt áruk, illetve mindkét termelési folyamat fenntartásához szükséges anyagok pl. szerves- és műtrágyák, növényvédő szerek anyagmozgatását, amelyek szerves részét képezik az egyes termeléstechnológiai folyamatoknak.
A mezőgazdasági termelés során alkalmazott technológiák szinte valamennyi munkaműveletéhez, mint kiszolgáló tevékenység mely nélkül az adott termelési folyamat nem valósulhatna meg tartozik anyagmozgatási művelet. Így az anyagmozgatási volument a termelés folyamatosságát biztosító anyagok, valamint a megtermelt anyagmennyiség összessége, vagyis a termelés nagysága határozza meg.
A mezőgazdasági termelés kapcsán szállítandó anyagokat alapvetően hat termékcsoportba soroljuk, megoszlásuk az alábbiak szerint alakul, melyet az 1. ábra adatai is szemléltetnek:
- ömlesztett anyagok (szemestermény, gyökgumósok, szecskázott anyagok, szervestrágya, műtrágya, stb.)
- folyékony anyagok (víz, permetlé, hígtrágya, folyékony műtrágya, stb.)
- terimés anyagok (bálázott szálastakarmányok, szalma, stb.)
- darabáruk (zsákolt anyagok, egység rakományok, stb.)
- élő állatok (szarvasmarha, sertés, baromfi, stb.)
- egyéb anyagok (pl. üzemanyag)
1. ábra
A mezőgazdasági anyagok eloszlása
A mezőgazdaságban az anyagokat többször is át kell rakodni, így 1,5-2-szeres anyagmozgatási többszörössel kell számolnunk. A mezőgazdaságban egyes felmérések szerint az anyagmozgatási feladatok elvégzése a gépi munkákból mintegy 50%-ot tesznek ki. A mezőgazdaságban az anyagmozgatási feladatok idényhez kötöttek, tehát eloszlásuk az év folyamán változó, időnként a rendelkezésre álló időszak rövid és az időjárás is korlátozhatja a feladatok végrehajtását. Az agrotechnikailag optimális időben el nem végzett anyagmozgatás a termés minőségét hátrányosan befolyásolja. A rossz körülmények között erőltetett szállítás viszont gyakran a talaj állapotában okoz maradandó változásokat.
Az anyagmozgatás időbeli eloszlása és a feladat nagyságának változása a mezőgazdasági termelés ciklusával függ össze. Ebből következően a növénytermesztés területén az anyagmozgatási feladat megoldása a gabona-betakarítási, illetve az állattenyésztő vállalkozások azok közül is elsősorban a szarvasmarhatartók esetében az azt megelőző időszakban jelenthet problémát.
A mezőgazdasági ágazatokra mind az állattartásra, mind a növénytermesztésre jellemző, hogy a vállalkozók logisztikai rendszerben gondolkodnak a gépesítéssel kapcsolatban. Így az anyagmozgatás gépesítettségén belül előtérbe került a nagyobb teljesítményű gépekkel támogatott folytonosság, így a termelés/termesztés technológia lépései pontosan nyomon követhetők.
Jelenlegi összeállításunkban a mezőgazdasági körülmények között alkalmazott targoncák, rakodógépek felépítési módozatait, alapvető műszaki-technikai megoldásait, valamint alkalmazási területeit ismerhetjük meg.
A mezőgazdasági termelés keretein belül mind a folyamatos, mind a szakaszos üzemű rakodógépek jelentős mennyiségben jelen vannak. A széleskörű alkalmazási körüket azonban nem teszik lehetővé az eltérő alkalmazási módszerek, így a témakörben megjelölt technikai megoldások ismertetését az ömlesztett anyagok, illetve darabáruk rakodását végző ún. szakaszos üzemű gépek műszaki-technikai paramétereinek közreadásával végezzük el.
Az anyagmozgató gépek közül mind a hazai mezőgazdasági gyakorlatban, mind világviszonylatban látványosan alkalmazott rakodógépek a szakaszos üzemű gépek. A mezőgazdaságban való nagyarányú elterjedésüket az anyagmozgatási folyamatokon belüli pontosság, áruvédelem és gyorsaság szempontjain túl az élő munkaerő megtakarítás segíti és határozza meg. E gépek sokrétű alkalmazhatóságát bizonyítja a többszörösen végezhető funkciók darab- és ömlesztett áruk emelése, átrakása, illetve kisebb távolságú mozgatása alkalmazása.
A magyar mezőgazdaság rakodógépek állománya az elmúlt két évtizedben jelentősen leromlott, az alkalmazott konstrukciók elavultak, ezért nagymértékben szükségessé vált a rakodógép-park felújítása, illetve cseréje. Pozitív irányvonalat mutat az elmúlt években növekvő számú targonca és rakodógép beszerzése, ezen belül is elsősorban a magajáró típusú gépek elterjedése növekszik.
Az anyagmozgatási technológiákban jelentős szerep jut a rakodás alapvető funkciójának és rendeltetésének. Ez a mezőgazdasági ágazatok esetén magában foglalja különféle a gépre szerelhető munkaeszközökkel ömlesztett anyagok (szilázs, szervestrágya, szemestermények), darabáruk (zsákos műtrágya), valamint egyéb tömegtakarmányok (bálázott anyagok) szállító járműre, illetve onnan a megfelelő helyszínre történő rakodását.
A rakodógépek működési elvük szerint két fő csoportba oszthatók:
· forgórakodók;
· homlokrakodók.
A forgórakodók éppúgy, mint más rakodógépek, három alapvető szerkezeti egységre épülnek, ezek a gémszerkezet, az emelő hidraulikus rendszer, valamint a motor és a járószerkezet-hajtás. A munkaeszközök emelését, mozgatását és süllyesztését végző gémszerkezet több részegységből áll. Általában a főtartó szerepét betöltő függőleges gémoszlop és a hidraulikus munkahengerekkel függőleges síkban mozgatható nagy- és kisgém végzi üzem közben a munka funkciókat. A függőleges tengelyű gémoszlop tengelye körül elfordítható. Az elfordítási szögtől függően határozható meg a forgórakodók két típusa, a forgógémes, illetve forgótornyos gépek. A gémoszlop forgatása fogasléces vagy fogaskerekes szerkezeti elemeken keresztül végezhető, amit legtöbb esetben hidraulikus úton valósítanak meg. A forgótornyos rakodók abban térnek el a forgógémes gépektől, hogy a forgótornyos rakodók esetén a gépkezelő a függőleges gémoszloppal együtt fordul (többnyire 360°-os szögben), és úgy végzi a munkát, míg a forgógémes gépnél a gémoszlop a vezetőtől függetlenül fordul el (az elfordulási szög 360°-nál kisebb). A forgótornyos, illetve forgógémes rakodók nemcsak a gémszerkezet alapján különíthetők el, hanem ezek többnyire összefüggésben állnak a traktor-munkagép kapcsolattal is. Ugyanis a forgótornyos rakodók elsősorban magajáró kivitelben, míg a forgógémes rakodók traktorra szerelt és vontatott kivitelben találhatók.
A mezőgazdasági vállalkozások termelési struktúrája egyre szélesebb körű alkalmazást tesz lehetővé a rakodógépek között, azonban a rakodási feladatokat, mint komplex egységet vizsgálva megállapítható, hogy csupán egy részük oldható meg általános forgórakodók segítségével. Egyre nagyobb mértékben nő azon munkaterületek aránya, ahol speciális kialakítású gépekre van szükség. Nehezíti ezt a helyzetet az, hogy a mezőgazdasági termelésben változó térfogattömegű terményeket, illetve anyagokat kell mozgatni, ezért az anyagcsoportok alapján kell végrehajtani a szükséges munkaeszköz-készlet kiválasztását egy-egy rakodógéphez. A munkaeszközök térfogatával és kialakításával szemben alapvető követelmény, hogy egy adott ciklus alatt felrakott tömeg biztosítsa a gép munkaeszközre vonatkozó emelőképességének kihasználását.
A homlokrakodó gépekkel kapcsolatban elterjedt tévhit, hogy elsősorban az állattartó telepek kiszolgálására használhatók. Ez csak részben igaz, ugyanis a korszerű kivitelű homlokrakodó gépek munkaszerszámaik univerzális felépítése lehetővé teszi e gépek hatékony alkalmazását a mezőgazdasági műveletek igen széles körében. A homlokrakodók a gépre szerelhető cserélhető munkaeszközeikkel bármilyen konzisztenciájú ömlesztett anyag (pl. szemestermények, műtrágya, szilázs, szervestrágya stb.), egyéb tömegtakarmányok, valamint a különféle terimés anyagok úgymint széna, szenázs és szalma bálázott formában történő rakodására alkalmasak.
A traktor-munkagép kapcsolat szerint a különféle homlokrakodók lehetnek magajáró kivitelű azaz saját, beépített erőforrással rendelkező , valamint mezőgazdasági erőgépre szerelt ún. adapter jellegű gépek. Míg a saját motorral rendelkező rakodók egy egységet képeznek, addig a traktorra szerelt homlokrakodók teljesen elkülönülnek az üzemeltető erőgéptől. Az üzemeltetők részére e két ismertetési mód alapján igen nehéz választani, mivel nem árul el többet a gép agrotechnikai és műszaki paramétereiről. Az üzemeltetők részére megfontolandó, hogy míg a magajáró gépekkel az elérhető teljesítmény akár 40-80 t/h-t is lehet, addig a traktorra szerelt kivitelű homlokrakodók esetén a rakodási teljesítmény „csak” 15-30 t/h értéket érhet el. Ezek alapján javasolható, hogy a magajáró gépeket a nagyobb állattartó telepekkel (a 200 férőhelynél nagyobb) rendelkező vállalkozások alkalmazzák. A traktoron elhelyezett rakodógépeket a kis- és középvállalkozások ideálisan illeszthetik gépparkjukba, ezt is elsősorban a 20-200 férőhelyes állattartó telepekkel rendelkező használhatják gazdaságosan.
A rakodógépek alkalmazása még napjainkban is szorosan összefügg a szállítás munkaműveletével. Ezért sem lehet a két gépcsoportot egymástól elkülönítve kezelni, hiszen minden szállítási munkához kapcsolódó műveletként tartozik maga a rakodás. E két anyagmozgatási eljárás kapcsolatára ad felvilágosítást a 2. ábra.
2. ábra
A mezőgazdasági vállalkozásokban évről-évre növekszik a szállítási feladatok kiszolgálása, ami közvetetten befolyásolja a rakodási feladatok funkcióit is. A mezőgazdasági termelés sajátosságai megmutatkoznak a különféle anyagcsoportokban, amihez szükséges a megfelelő munkaszerszámmal való ellátottság. A rakodásra kerülő anyagok mennyiségi és minőségi megoszlásának figyelembevételével, illetve a megfelelő munkaszerszám alkalmazásával a rakodógépek évi kihasználása kedvező irányba mozdítható.
 |  |
Forrás: Agrárágazat
