Aki a lovakat szereti, rossz ember nem lehet, én például imádom őket, annyira csodálatosak, hogy el sem lehet mondani szavakkal! A most következő cikkben bemutatom a szerintem legszebb lófajtákat, ismerd meg mindet te is, érdemes!
Fríz
A szögletes alkat a legjellemzőbb. A fríz ló máig megőrizte fajtája ősi jellegzetességeit, kitartását és kiegyensúlyozottságát. Elismerésre méltó testfelépítése, robusztus megjelenésű, a betegségekre, huzatra, nagyon érzékeny lófajta. Egészséges, dinamikus mozgású. Térölelő, lendületes jármódja, vérmérséklete, mozgékonysága, a hátsó lábak tolóereje és az ügetésben megmutatkozó erőteljes térdmunka rendkívül magával ragadó.
margin:0cm 0cm 10pt">
A kistermetű fríz ló korrekt gerincvonalát jól hangsúlyozza az ívelt és büszkén hordott nyak, amely fejlett, széles mellkasba és erős, hosszú vállakba megy át. A far csapott, a mar kidomborodó, a fej hosszú, de nemes. A szemek nagyok és élénk pillantásúak, a fülek mozgékonyak, finom szabásúak.
A törzs tömeges, erős és mély. A hát rövid, íve kissé megtört. A sörény és a farok szőre sűrű, hosszú, enyhén hullámos, ritkítani vagy befonni csak ritkán szokták. A végtagok rövidek, erősek, jó csontozatúak. Hosszú, sűrű bokaszőre van. A paták kemények és jól formáltak. Megsínyli a (gyakori) ló, lovas, élőhely változást.
A következő oldalon folytatom!
Akhal tekini
Az akhal-tekini általában erős akaratú és élénk, karcsú testű ló. Jellemzői a kicsi fej, a hosszú, egyenes orrhát, a kifejező szem, a széles érzékeny orrlyuk és a hosszú fül. A mar magas, a far gyenge, a farok alacsonyan tűzött. A lábak hosszúak és izmosak. A sörény ritka, az üstök gyakran hiányzik. Tipikus nomád ló, nagy kitartásáról ismert. Néhány országban ma már versenylónak is használják. Marmagassága 145–157 cm között van, színére az aranysárga, a szürke, a legjellemzőbb, a pej kevésbé elterjedt. További részleteket itt olvashatsz erről a csodálatos állatról!
Arab telivér
Az arab telivér a szépség és az elegancia megtestesítője. Rugalmas tért nyerő mozgása van, könnyed, légies megjelenése. Kicsi, száraz csukafeje van, széles tarkóval és homlokkal. A füle kicsi, kinn ülő nagy szemei vannak. Karcsú jól ívelt nyaka, finom hosszúszálú sörénye van. Marja kifejezett, a hát és az ágyék rövid. Az arab telivérnek öt ágyékcsigolyája van az általános hattal szemben. A far egyenes, kistermetű, ösztövér izomzatú. Magasan tűzött farokkal rendelkezik, mozgásban a farokrépát magasan tartja. Szügye és mellkasa nem túl mély, esetenként vérszegény benyomást kelthet.
Végtagjai szikárak, acélosak, csontkinövések sem ritkák a lábakon. Kicsi, szilárd patával rendelkezik, elöl jellemző a franciásság, a hátsó lábakon a tehénállású gyakori. Marmagassága bottal mérve 147 és 155 cm között van, szalaggal mérve 153–165 cm között. Övmérete 173 cm és 180 cm között, szárkörmérete 17,5 és 19 cm között van. Súlya 300–400 kg között, élettartama 25-30 év.
Mivel félvér és kiterjedten keresztezik a quarter lóval, ezért tulajdonságai vegyesek, tág határok között mozognak. A legjobb lovakat az arányos testfelépítés és a hibátlan lábszerkezet jellemzi. Marmagassága bottal mérve 147–157 cm között mozog, övmérete 180–195 cm, szárkörmérete 19,5 és 21,5 cm közt változik. Súlya 450–530 kg körül van. Tipikus ismertetőjele a szemein fehér ínhártya van, (fehér szín a szemben, mint az embereknél), rózsaszín bőrpigmentáció az orrlyukak és a lágyrészek körül valamint, függőlegesen csíkozott paták.
A legfontosabb tulajdonsága a színe: öt elismert szőrszínt tartanak nyilván a fajtánál.
- Párductarka: ebben az esetben a túlnyomóan fehér szőrszínű ló egész testén sötét, ovális kisebb kiterjedésű színes foltok vannak. Fekete, pej vagy sárga színű párductarkák léteznek.
- Hófedte tarka: az egész testet beborítják a foltok, főképpen a far körül (sabraktarka).
- Deres: Sötét alapszín, nagyobb fehér foltok, vagy pettyes takaró.
- Márványtarka:nagyobb színes foltok a jellemzőek, amelyek tűzötté válhatnak, az egész testen elszórva.
- Agáttarka: fehér és színes szőrök keverednek a testen.
Sajátságos megjelenése van a kissé nehéz, de nem burkolt, száraz feje miatt. Lapos a homloka, a szemei nagyok, fülei középhosszúak. Nyaka rövid, vagy középhosszú, középmagas illesztésű, egyenes. Erős torokél jellemző rá. Sörényét 10–15 cm hosszúságban ívelt formában kell nyírni. Középhosszú, inkább lapos hátba nyúló marja van, lapockái dőltek. Bottal mért marmagassága 135 és 150 cm között van, a múlt században még 125–128 cm-es termetű volt, de a tenyésztés folytán ez változott. Szalaggal mért marmagassága 144–150 cm, övmérete 170–190 cm, szárkörmérete 19–20 cm. A háta hosszú, és ez fő hasznosítási területében a málhás hasznosításban fontos szerepet játszik.
Ágyéka közepes hosszúságú, erős. Fara terjedelmes, gyakran annyira, hogy barázdált lesz. Törzse erős, viszonylag rövidek a lábai és az erős dongássággal társulva, a barázdált farral együtt tömzsi megjelenésűvé teszik. A bokaízületek, a csánkok jól fejlettek, és hátulról is, oldalról is eléggé szélesek. Testtömege 450 kg körül van, általában zsemleszínű és speciális fakó, melyet a tenyésztésben igyekeznek fenntartani, mint a fajta jellegzetességét. A szín a közönséges fakó valamelyik árnyalatában létezik, ami az utóbbi években egyre világosodik. Ma már egész feltűnően világos fakók is léteznek.
Különleges jellemzője a fekete vagy egészen sötét hátszíj, amelyik a tarkótól indul, az üstök közepe fekete, a két széle fakó színű. A sörény hasonló ehhez, vagyis a közepe fekete, a két széle pedig a fedőszőrökkel azonos színű. Ezután a fekete hátszíj következik, amely a farok szőrzetben folytatódik. Ennek a közepe szintén fekete, két széle pedig a fedőszőrök színével harmonizál. A combok belső felülete, a mellső lábak és a hasalj a világosító génnek köszönhetően egészen elhalványul, piszkos fehérre változik. Minél világosabb fakó a ló, annál kifejezettebben lesznek mosott színűek az előbb említett testtájak.
Feje arányos, egyenes profilú, durva, nyaka közepesen hosszú, magasan illesztett, marja alacsony, mellkasa nem túl mély, háta egyenes és hosszú, fara csapott, széles és erős, végtagjai hosszúak, ágyéka széles. Patái kemények, szemei nagyok, kifejezőek. Köszönhetően az arab vérvonalnak, a legtöbb orlov szürke színű. Érdekes, hogy fajtától függetlenül a szürke példányok sötétszürke színűen születnek, majd ahogyan idősödnek, úgy fehéredik ki a szőrük. A második leggyakoribb szín ennél a fajtánál a fekete, ezt követi a pej. Sárga orlov csak ritka esetekben születik. Nagyobb, robosztusabb a többi ügetőfajtánál, ugyanakkor mozgása lendületes, elegáns.
Egy tetszetős küllemű, arányos testfelépítésű, nehéz hidegvérű ló. Elegáns a nagy súlya ellenére. Feje szép, egyenes profilú, homloka széles, tekintete kifejező. Nyaka magasan illesztett, izmos. Marja kifejezett, teste széles, zömök. Vállai kissé meredekek, háta erős. Fara széles, barázdált, enyhén csapott. Lábai rövidek, szabályosak, szárazak, patái nagyok. Nem jellemző rá a hosszú bokaszőr. Magassága 160-170 cm, súlya 900 kg körül mozog. Leggyakoribb a szürke szín különbözőárnyalataiban, de ritkábban előfordul a fekete színben is. Intelligens, kifinomult, könnyen kezelhető fajta. Energikus, okos és tanulékony. Az amerikaiak és az angolok ezekért a tulajdonságaiért becsülik.
Marmagassága bottal legalább 173 cm, a legmagasabb hivatalosan lemért példány 219 cm volt. Az átlagos magassága 178 cm. Tömege: 900-1100 kg. Övmérete csődöröknél 183-244 cm, kancáknál 168-183 cm. Színe barna, pej, fekete vagy szürke lehet. Nagy fehér foltok nem lehetnek rajta, ha mégis foltos akkor gesztenyebarna, vagy aranyderes. Méretén kívül különös ismertetőjele, hogy mind a négy lába csánktól lefelé szárban kesely, olykor harisnyás, esetleg teljesen fehér.
Fontos értékmérő tulajdonságai közzé tartozik, a könnyen kezelhetőség, a kiegyenlített testtömeg, a harmonikus testalkat, a kitartás, az élénk vérmérséklet. Jellemzői, hogy feje száraz és markáns. Az orrél egyenes és a nyak szépen ívelt. Ehhez kapcsolódik az erőteljes, határozott mar. A hát közepesen hosszú és erős, a far jól izmolt. A száraz végtagok szabályosak, a kemény pata szép formájú. Egyszerre temperamentumos és érzékeny. Mivel értelmes, jó a munkakedve és kifejezetten szép is, gyakran vesz részt más lófajták nemesítésében.
A Gypsy Vanner vagy más néven Tinker póni egy Brit-szigeteken kialakult lófajta, melyet csak 1996-ban törzskönyveztek először az Egyesült Államokban.Jellegzetes, tarka színű, széles patájú ló, tökéletes kocsiló. Erős, intelligens, tanulékony, engedelmes, izmos és rendkívül kitartó. A Brit-szigeteken élő roma közösségek státusszimbóluma volt. Színes és tömör, ez a fajta közepes méretű, 14-15.2 marok magas. A rövid nyaka és háta erőt ad a húzáshoz, a brit vándorcigányok ezért is szerették meg, mert képes volt a „házukat” elhúzni. A dús sörény, farok és szőrcsimbók csodálatos látványt ad ennek az állatnak, igazi „örökség”.
A Gypsy Vanner-tenyésztők Szövetsége minden színt elfogad, a legismertebbek a tarka változatok. Hagyományból a színeire régies brit kifejezéseket használnak a lovas körökben általánosan elfogadottak helyett. Az egyszínű lovakat blagdonnak nevezik. A tarkák a piebald (fekete tarka) és a skewbald (sárga, pej és minden egyéb alapszínű tarka a feketén kívül) névre hallgatnak. A fajtán belül előfordul a ritka ezüstpettyes (silver dapple) szín.
Forrás: Wikipédia
