A termesztés hatékonysága
A hosszabb tenyészidejű hibridek (FAO 400-500) agroökológiai műtrágyaoptimuma a korai tenyészidejű hibridekhez viszonyítva kedvező évjáratban 30-40 kg/ha nitrogén hatóanyag mennyiséggel nagyobb. A termesztés hatékonyságát, a műtrágyaigényt jelentősen befolyásolja a vetésváltás. Többéves tartamkísérletben trikultúrában (borsó-őszi búza-kukorica) 2 t/ha-ral nagyobb termés mutatkozik el a monokultúrás kukoricához viszonyítva.Ez a különbség azonban ugrásszerűen megnövekedett az utóbbi 3-4 évben a vetésváltás javára, ami az amerikai kukoricabogár jelentős mértékű kártételének köszönhető. A fentieken túl fontos, hogy az ökológiai viszonyoknak és a ráfordítás színvonalának megfelelő kukoricahibridet válasszunk. A termesztéstechnológia lehet intenzív, átlagos vagy extenzív, de az agrotechnikai tényezőket (pl. tápanyagellátás, vetésidő, tőszám, növényvédelem, stb.) az adott hibridre kell adaptálni.
Napraforgó
A tavaszi vetésű növények közül a második legnagyobb vetésterülettel rendelkezik a napraforgó. A napraforgó termesztés jövőbeli fejlesztésében a termesztéstechnológia elemeinek mennyiségi és minőségi fejlesztésére, a tényezők közötti összhang megteremtésére szükséges törekedni. Alapvető szempont az, hogy a napraforgó termesztés biológiai alapjainak fejlődésével e növény kikerült az extenzív technológiájú kultúrák köréből, a sikeres és gazdaságos termesztés legalább átlagos befektetési szintet követel meg. Kétségtelen ugyanakkor az, hogy a relatíve korlátozott inputokat olyan termesztéstechnológiai elemnél kell elsődlegesen felhasználni, melyek meghatározó jelentőséggel bírnak. Ezen kritikus termesztéstechnológiai elemek közé a tápanyagellátás, a vetéstechnológia és a növényvédelem tartoznak.
A napraforgó tápanyagellátásának kialakításában a biológiai, agronómiai és ökonómiai szempontok egyaránt szerepet játszanak. Kétségtelenül a napraforgó a mérsékeltebb tápanyagigényű növényeink közé tartozik, ez azonban nem jelenti azt, hogy tápanyag-visszapótlás nélkül hatékonyan termeszthető. Korábbi vizsgálataink alapján a napraforgó fajspecifikus trágyaigénye 30-80 kg/ha N, 50-80 kg/ha P2O5 illetve 70-100 kg/ha K2O. A napraforgó biológiai alapjainak jelentős bővülése, az eltérő genotípusok indokolttá tették a napraforgó hibridek trágyareakciójának vizsgálatát. A hajdúsági löszhát csernozjom talajain végzett kutatások eredményei azt bizonyították, hogy a hibridek között trágyaigényben és trágyareakcióban jelentős különbségek állapíthatók meg. Átlagos évjáratban a hibridek egy részénél szerényebb (30 kg/ha N+PK), a hibridek túlnyomó többségénél közepes (40-50 kg/ha N+PK), míg néhány hibridnél relatíve magasabb trágyaigényt (60-70 kg/ha N+PK) tapasztaltunk.
Az átlagosnak mondható évjárat relatíve mérsékeltebb trágyaoptimumához (30-70 kg/ha N+PK) képest a kifejezetten aszályos, száraz évjáratban módosult, növekedett a vizsgált hibridek trágyaigénye (50-90 kg/ha N+PK), ugyanakkor a hibridek termésmaximumában meglévő jelentős különbségek (mintegy 1500-2000 kg/ha) továbbra is megmaradtak. Ebben a száraz évjáratban tapasztalt magasabb trágyaigény összefüggésben van egyrészt a természetes tápanyagok és műtrágyák gyengébb feltáródásával, másrészt a száraz évjáratban a kórokozók fellépése kismértékű volt a magasabb trágyaszinten is. A vizsgált hibridek között találhatók olyanok is, melyek természetes tápanyag-hasznosító képessége mellett a trágyareakciójuk is kedvező volt.
