Az állattartó gazdaságokban sokszor jelent problémát a takarmányszükséglet, ami a folyamatosan ingadozó és magas szójaáraknak, meg a fuzárium-fertőzésnek köszönhető a kukorica túlsúlyos vetésforgó és a gabonafélékben. Sokaknak megfordul a fejében a házi fehérjetakarmány előállítása.
Sokszor az állattenyésztéssel foglalkozó gazdák a megszokott helyett egy alternatív takarmányozási megoldáshoz fordulnak: az őszi borsóhoz. A fehérjenövények között a szója mellett a száraz borsó is értékes, azonban sokan mégsem amellett döntenek. Viszont ez a megoldás sem olyan egyszerű, mint gondolnánk, ugyanis a száraz borsó legtöbbször a búzával érik be. Sok esetben túl sokat késlekednek a borsó leszedésével azért, hogy jó minőségű legyen a kenyérgabona. Viszont ennek az a következménye, hogy még a jó állományok is tönkremennek, így a veszteség is elég nagy lesz. De még sokat köszönhetnek ilyen téren az időjárásnak is: a tavaszi és kora nyári forróságnak és az időszakos aszályoknak, amik hüvely-és virágelrúgást eredményeznek.
Az őszi borsónak ellentétben két három hetes fejlődési előnye van a tavaszi borsókkal szemben. Ezért a tavaszi borsó esetében egyáltalán nem kell ilyen problémákkal küszködnünk. Az őszi borsó kártevői sokkal kevesebb kárt okoznak, már amennyiben fejlett állományról van szó, ráadásul ez a növény tavasszal nem rúgja el a virágokat. Ennek az az oka, hogy korábban kezdődik el a növény vegetációs időszaka és a virágzás, így a növény számára elég víz van a talajban. Jót tesz még az, hogy tavasszal még nincs 30 fokos hőség, meg persze az éjszakák is hűvösebbek. Ezek és az őszi borsó állománysűrűsége miatt lényegesen nagyobb a hüvelyek száma egy négyzetméteres területen.
Az őszi borsó betakarítása az őszi árpáéval esik egy időbe, de talán még előtte is elérheti azt az állapotot, ami a betakarításhoz szükséges. A levelek besárgulása és a szemek beérése június elejére esik, június második felére pedig már alkalmas lesz a betakarításra. Minél előbb szedjük le a termést, annál kevesebb lesz a veszteség. Ráadásul az aszály még kedvez is ezeknek az őszi fajtáknak.
Az őszi borsó sok termőhelyen eléldegél, kivéve az erősen agyagos és nedves talajokban, ahol nagy az őszi gombafertőzés veszélye. Az ideális vetésidő szeptember vége és október 5. közé esik. Ez az időszak azért fontos, hogy jó legyen a növény áttelelő képessége. Négyzetméterenként 100 csíraképes magot érdemes elvetni, de nem kerülhetnek 4 centivel mélyebbre. Így elérhetjük a 80-85 növény/m2 állománysűrűséget. Vetés után ajánlatos a hengerelés. Ezek után legalább négy hetes vegetációs időszakkal kell számolnunk. A növény tűrőképessége a téli fagyok ellen maximum -25°C, már amennyiben van legalább három centis hótakaró. Ha nincs, akkor maximum csak -16°C-ot képes elviselni a növény. Viszont a hosszú, ingadozó hőmérsékletű fagyok a növény igazi ellenségei és még a hótakaró nélküli száraz fagynál is nagyobb kárt tehetnek benne.
Annak érdekében, hogy a növény minél ellenállóbb legyen a téli fagyok ellen, érdemes bevetni az őszi gyomirtó kezelést. Kora tavasszal 15 kilogramm kén kiszórása ajánlatos hektáronként, amivel felvesszük a kesztyűt a lisztharmat ellen. Később nem szükséges gombaölő szerrel permetezni, kivéve akkor, ha megtámadta a növényt a tél végi fóma-fertőzés, ami miatt legyengülhet. Ilyenkor a virágzás kezdetekor érdemes elvégezni a fungicid-kezelést.
Forrás: Eu-info
