A betegség fellépése a szőlőbogyók sérülésének megakadályozásával jelentősen csökkenthető. Emiatt a sebzést okozó gyakori kártevők, pl. szőlőmolyok ellen rendszeresen védekeznünk kell. Ezentúl törekedjünk a növényi felület mind tökéletesebb fungicides borítására.
A vegyszereket száraz időben, permetezéssel, csapadékos időjárás esetén-amikor a növények felszáradása lassú-porozással juttatjuk a növényekre. Élelmezési és bortechnológiai okok miatt mindenképpen célszerű figyelembe venni, hogy több hatóanyagnál igen hosszú az élelmezés-egészségügyi várakozási idő. A kémiai védelemre kontakt, lokálszisztemikus és szisztemikus hatóanyagok közül választhatunk.
A szőlő nyárvégi növényvédelme – Szőlő-levélatka
Nyár végén szintén jelentős károkat okozhat a szőlő-levélatka(Calepitrimerus vitis) is. A vegetációs periódus második felében jelentkező tünetek a levéllemezeken figyelhetők meg, világoszöld, sárgászöld, nem körülhatárolt foltok formájában, melyek főleg áteső fényben láthatók jól. A foltok közepe gyakran elhal, a levelek fodrosak, deformálódnak, nem ritkán átlyukadnak. A hajtások rövidebbek, a fás rész rosszul érik be és a fagy károsíthatja.
A termés jelentősen csökken. Az erősen fertőzött tőkék folyamatosan seprűsödnek (sok fattyúhajtás tör elő), gyengülnek, elhalnak. Az ellene való védekezés során a növényvédő szerek (SANMITE 20 WP) racionális megválasztásának kiemelt jelentősége van. Ha a hasznos szervezeteket (Typhlodromus pyri) kímélő készítményeket használjuk, sikerül elérni az ökoszisztémában az egyensúlyt.
Ilyen helyzetben speciálisan a levélatka ellen általában nem kell kémiai védekezést alkalmazni. Ezzel szemben a széles hatásspektrumú inszekticidekkel permetezett szőlőültetvényekben, ahol természetes ellenségei nincsenek jelen, valamint azoknak a termesztéstechnikai módszereknek az alkalmazása, amelyek kiváltják a szőlő hajtásainak az egész vegetációs időszakban való növekedését, elősegítik tömeges elterjedését.
