A hivatásos, kenyérkereső és foglalkozásszerű terelés egy más világ. Ezért alapvetően kijelenthető, hogy a Sinka olyan embereknek abszolút nem való, akik nem dolgozó kutyákban gondolkodnak. A Sinka olyan közegbe, környezetbe, olyan helyre sem való, ahol házi kedvenc szerepét kell, hogy betöltse, mert munkára született, arra, hogy dolgozzon.
Tény és való, hogy kutyás sportokban le lehet az energiáját, dinamizmusát, munkakedvét vezetni, de igazi énje, belső értékei a terelés során teljesednek ki igazán. Méghozzá úgy használva a fajtát, amire született, hogy csaknem minden nap dolgozhat, feladata van.
A Sinka eredendően erre lett kitenyésztve, amely szelekció során a pásztorok kezén nélkülözve és mellőzve lettek olyan szempontok, ami a mai urbanizált civilizációnkban már-már alapkövetelmény. Kutyás sportokban a Sinka képességeit még nem aknázta ki senki, ez még várat magára, de azért a temperamentumának vannak olyan jelei, hogy erre alkalmas lenne. A fajtát azonban a fejlett civilizáció értékrendjére, az urbanizáció követelményrendszerére kevésbé szelektálták.
A legfőbb szempont a kitenyésztésében nem más ma sem, mint a pásztorok elvárásai a saját idegrendszerüknek, vérmérsékletüknek megfelelő kutya elérése a mindennapi munkában a juhok és a marhák, bivalyok mellett.
Ahogy a magyar pásztorkultúrában a pásztorok sajátos, zárt világa is eltér a városi civilizáció értékrendjétől, úgy a kutyáik karaktere is különbözik egy társ, családi és házi kedvenc viselkedésétől.
