A rizsföld, kis, sík, elárasztott mező, amelyet rizstermesztésre használnak Dél- és Kelet-Ázsiában.
A nedves rizstermesztés a legelterjedtebb gazdálkodási módszer a Távol-Keleten, ahol a teljes földterület kis hányadát hasznosítja, mégis a vidéki lakosság többségének táplálékául szolgál. A rizst már i. e. 3500-ban háziasították, és körülbelül 2000 évvel ezelőtt a mai termesztési területek szinte mindegyikén termesztették, főként deltákban, ártereken és tengerparti síkságokon, valamint néhány teraszos völgylejtőn.
Sok szántóföldet a monszun idején a folyók és az esőzések elárasztanak, míg másokat öntözni kell. A szántóföldek aljzata vízáteresztő, és földgátakkal szegélyezett, hogy a vegetációs időszak háromnegyedében átlagosan 4-6 hüvelyk (10-15 centiméter) víz maradjon a szántóföldön. A szántóföldeket Indiát kivéve minden országban kizárólag családi munkával és ugyanazokkal a módszerekkel művelik, mint 2000 évvel ezelőtt: kézi művelés kapával és ásóval, vagy vízibivaly-, ló- vagy ökörvontatású, fémalapátos szántó ekével.
Időszakok:
A vegetációs időszak, más néven fagymentes időszak, az év azon időszaka, amikor az őshonos növényzet és a kultúrnövények számára a legkedvezőbbek a növekedési feltételek. Az Egyenlítőtől való távolság növekedésével általában rövidül. Az egyenlítői és trópusi régiókban a vegetációs időszak általában egész évben tart, míg a magasabb szélességeken, pl. a tundrában, akár két hónapig vagy annál rövidebb ideig is tarthat. A tenyészidőszak a tengerszint feletti magasság szerint is változik, a magasabban fekvő területeken általában rövidebb a tenyészidőszak.
A vegetációs időszak hossza kétféleképpen mérhető. Az egyik az év azon napjait számolja meg, amikor az átlaghőmérséklet meghaladja azt a küszöbértéket, amely mellett a növények kicsíráznak és tovább nőnek (az őshonos növényzettel együtt). Ez a mérőszám a növényfajtától függően változik. Például a búza és sok más növény csírázásához legalább 5 °C-os átlaghőmérsékletre van szükség. Mások, például a kukorica (kukorica) csírázási küszöbe 10 °C (50 °C); a rizsé még magasabb, körülbelül 20 °C (68 °C).
A mérsékelt égövben az átlaghőmérséklet általában a vegetációs időszak nagy részében meghaladja a küszöbértéket - amely a küszöbérték tavaszi elérésével kezdődik, és akkor ér véget, amikor a hőmérséklet alá csökken. A növényeknek a gyors érés érdekében a vegetációs időszak nagy részében a küszöbértéket meghaladó átlaghőmérsékletre van szükségük. Ahol a földrajzi szélesség vagy a tengerszint feletti magasság miatt az átlaghőmérséklet egész évszakban a küszöbérték közelében vagy annak közelében van, ott a növények lassabban érnek és nem fejlődnek olyan teljes mértékben, mint a megfelelőbb hőmérsékleten.
A vegetációs időszakok másik mérési módja a fagymentes napokban kifejezett érték, azaz a tavaszi utolsó fagy és az őszi vagy téli első gyilkos fagy közötti átlagos napok száma. A legtöbb mezőgazdasági ágazatban legalább 90 napos fagymentes időszakot írnak elő. A mérsékelt övi országok egyes területein, például a hegyvidéki területeken a 90 napnál rövidebb a fagymentes időszak, és ez igaz a szubarktikus régiókra is.
Az ilyen területeken csak olyan növények termesztésére van lehetőség, amelyek a rövidebb szezonon belül képesek csírázni és beérni. Ezeken a magasabb szélességi fokokon azonban a nyári napfény jelentősen megnövekedett időtartama jelentősen kompenzálja a rövidebb fagymentes évszakokat. A mérsékelt égöv más területein, ahol a meleg óceáni vagy légáramlatok jelentősen meghosszabbítják a magas átlaghőmérsékletet, évente 240 vagy több fagymentes nap is lehet.
