A jó minőségű lucernaszenázs, mint a TMR egyik fontos összetevője

A lucerna erjeszthetősége, problémák

 

Jó minőségű lucernaszilázst/szenázst nehéz készíteni!

A lucernát erjesztése körültekintést igényel, mivel erjeszthetőségét számos tényező gyengíti (Schmidt, 2003):

·          erjeszthető szénhidrát tartalma mindössze 65g/kg sz.a. (silókukorica: 290/kg sza.)

·          pufferkapacitása nagy 74 g tejsav/kg sz.a. (silókukorica: 38)

·          kalcium-tartalma jelentős (lúgos kémhatású alkáliföldfém, ’hamulúgosság’): 1,7% sza

·          a cukor-pufferkapacitás hányadosértéke kicsi 0,6-0,9 (silókukorica: 5-8, minimum 2,5)

·          a növény levélfelületén természetes módon előforduló baktériumok száma 2 (?)-107/g zöld növény, de a tejsavtermelő baktériumok száma csak 103-104/g  zöld növény

Kis szénhidrát-, nagy nyersfehérje- és kalciumtartalma miatt a lucerna a nehezen erjeszthető takarmánynövények kategóriájába sorolható. A gyenge erjedési mutatók miatt legalább a 37-39% sz.a-ig történő fonnyasztás lenne ideális, ami azonban növeli az időjárási kockázatot és a légzési veszteséget a kisebb szárazanyag-tartományhoz képest. Az alábbi megállapítások egy része a szerző megfigyeléseiből, tapasztalataiból, saját kísérleteiből származik, ezért a vitára adhat okot. Egy ilyen szakmai vita azonban, úgy gondolom, a résztvevők számára rendkívül hasznos lehet, a szakma számára pedig mindenképpen motiváló erő.

 

A betakarítás időpontja

 

„Az optimális táplálóanyag-tartalom a növények zöldbimbós állapotában, illetve a virágzásuk kezdetén következik be. Később rosttartalmuk gyorsan nő, a növény elvénül, táplálóanyagai nehezebben emésztődnek. A lucerna különböző kaszálásai esetében más és más az optimális betakarítási idő. Az első kaszáláskor a lucernát akkor kell betakarítani, amikor alsó levelei sárgulnak és bimbózni kezd, a második kaszáláskor zöldbimbós állapotban, az utolsó kaszáláskor pedig teljes virágzás állapotában, amikor több táplálóanyag halmozódik fel a gyökérnyakban és így megerősödve tud áttelelni. Minél nagyobb a termőterület, annál gondosabban kell megválasztani a kaszálás kezdetének időpontját, mivel az utolsó táblák növényzete időközben elvénülhet (Schmidt, 2003)”. A lucerna kaszálásának időpontja más szakirodalmak szerint: “amikor a tábla 10%-a virágzik”. Kakuk és Schmidt szerint (1988): „szarvasmarhák és lovak részére, zöldbimbós stádiumban, de legkésőbb virágzás kezdetéig” érdemes betakarítani a lucernát. Az előző megállapítások a minőség és a mennyiség, valamint a következő újulat (növedék) segítésének kompromisszumán alapszanak. Ma már - a szerző szerint- nem célszerű ilyen általános megállapításokat tenni, hiszen más a célja egy 1000 tehenes nagyüzemet ellátó növénytermesztőnek és egy pl. 400 tehenet tartó, de kifejezetten nagy termelésű (9000-1000 liter/ laktáció) állományt ellátó kollégának. A nagy fehérjetartalmat (>22%sza. nyersfehérje) és kis rosttartalmat (20-25 % sz.a. nyersrost) jelentő jó minőséget (figyelembe véve a technológiai veszteséget), bimbózás előtti kaszálással (kb. 18% szárazanyag-tartalommal a lábon álló lucernában) lehet elérni, ekkor azonban megközelítően csak fele termésmennyiséggel kell számolni. Hozzá kell azonban tenni, hogy a korai kaszálással együtt járó kisebb termésmennyiség megtérülhet a későbbi kaszálások során. Az alábbi táblázatban látható a minőség és a mennyiség kapcsolata lucerna esetében (1. táblázat). A termésmennyiség adatok csak a hivatkozott vizsgálatra vonatkoznak, mivel jelentős mértékben függnek a termőhelyi adottságoktól, az aktuális időjárástól és az alkalmazott agrotechnikától.

 

1. táblázat A táplálóanyag-tartalom, a minőség és a mennyiség összefüggései lucerna esetében
 (*Schmidt, 2003)

 

A fásodással, lignifikációval járó kedvezőtlen folyamatok hatása (a nyersfehérje mennyiségének és bendőbeli lebonthatóságának, valamint az energiatartalomnak a csökkenése, az ADL-tartalom és az emészthetetlen fehérjehányad növekedése) látható az 1. és 2. ábrán.

Ezek alapján, amennyiben az első kaszálásból készítjük az erjesztett lucernát és a minőség az elsődleges szempont, úgy javasolt a lábon álló, még nem lekaszált lucernából mintát venni és mikrohullámú sütő segítségével egy gyors mérést elvégezni. Ebben az esetben ideális a 18% szárazanyag-tartalom. Ekkor a technológiai veszteséget is figyelembe véve, megfelelő időjárás és betakarítási technológia esetében, jó eséllyel számíthatunk 22-23% nyersfehérje-tartalomra a kész szilázsban/szenázsban. A fonnyasztás időtartamát (8-10 óra időjárástól függően) ez után úgy érdemes megválasztani, hogy a végső szárazanyag-tartalom 35-40% közé essen. Ekkor viszont különösen javasolható valamilyen biológiai tartósítószer használata, mert a fiatal növénynek magas nyersfehérje- és kalciumtartalma miatt nagyobb lehet a pufferkapacitása, mint az öregebb növényé, emiatt tehát előfordulhat, hogy a jobb minőségű fiatal lucerna nehezebben vagy vontatottabban erjed.

 

A műtrágyázás is hatással van a lucerna erjeszthetőségére. A növekvő nitrogénellátás ugyanis csökkenti az erjeszthető szénhidrátok mennyiségét, de egyúttal növeli a nyersfehérje-tartalmat a növényben, emellett esetenként csökkenti a szárazanyag-tartalmat. Az alábbi táblázat (2. táblázat) ugyan nem a lucernára, hanem fűre vonatkozik, de hasznos lehet a műtrágyázás hatásának megítélésében.

 

2. táblázat A N-műtrágyázás hatása a réti csenkesz erjeszthetőséget befolyásoló

tulajdonságokra (Kakuk és Schmidt, 1988)

 

 

A betakarítás módja és egyes műszaki vonatkozásai

 

Kaszálás és rendkezelés

 

Kaszálásra a zsenge, jó talajállapotú lucerna esetében a tárcsás rotációs kaszák megfelelőek, amennyiben viszont a talajállapot nem jó, úgy inkább a dobos kaszák javasolhatók. A kaszálás során érdemes gumihengeres szársértőt is alkalmazni az egyenletesebb és gyorsabb fonnyadás érdekében. A gumihengeres szársértő ugyanis roppantja a szárat, ami kíméletes és kisebb mechanikai hatást valamint kisebb levélveszteséget is jelent, mint az ütőujjas szársértők. A szár gyorsabb vízleadása mellett azonban kis mértékű fehérje-veszteséggel is kell számolnunk még a gumihengeres szársértő alkalmazásakor is. A szársértős rotációs kaszák után visszamaradt lucernarendeket el kell teríteni. Az 5-10 cm vastag laza szőnyegrenden könnyen árszellőzik a lucerna. A rendterítés viszont bizonyos mennyiségű fehérjeveszteséget okoz, még a nedves lucerna esetében is. A 60-65% nedvességtartalom (35-40 % szárazanyag-tartalom) elérésekor szűkített rendet készítünk vezérelt ujjas rendkezelővel a rendfelszedő szerkezetének megfelelő méretek, valamint a lehető legnagyobb rendfolyóméterrre eső tömeg megvalósítása céljából. Összességében, még megfelelő technika alkalmazásakor is minimálisan 2-3 % fehérjeveszteséget jelent a nagyüzemi betakarítás.

 

Tarlómagasság

 

A vágási magasság, elsősorban a földszennyeződés (felcsapódott sár, egyenetlen talaj okozta földszennyeződés) befolyásolja a vajsavbaktériumok spóraszámát az alapanyagban. Lucerna esetében a 7-8 cm tarlómagasságot javasoljuk. A Clostridiumok spórái ugyanis átjutnak a tejbe, emiatt az ilyen tejből, a gázképződés miatt, csak lágy sajtokat lehet készíteni. Fűszenázs esetében az alábbi adatok (3. táblázat) utalnak a vajsavas erjedés kockázatára alacsony tarlóval történő betakarításkor.

 

3. táblázat A vágási magasság hatása a vajsavbaktériumok spóraszámára

fűszenázsban (Avasi, 2005)

 

 

A fonnyasztás időtartama- a szárazanyag-tartalom megítélése

 

1) Lucernaszilázs

Egymenetben betakarított, erjesztéssel tartósított tömegtakarmány. A takarmány szárazanyag-tartalma kevesebb 30%-nál (a betakarításkor fenofázisától függően kb. 18-28%). Az erjeszthetőség szempontjából az ilyen alacsony szárazanyag-tartalmú növények speciális helyzetben vannak, mert:

·          a silózási adalékok egyes hatóanyagai számára ez a tartomány a kedvező (baktériumkultúra opt. 30-35% sz.a. és sejtfalbontó enzimek opt. <30% sz.a.: kompromisszum 28-33% sz.a.), de

• az ozmotikus viszonyok elsősorban a káros, ecetsavtermelő baktériumok szaporodásának kedveznek.

Az alacsony szárazanyag-tartalmú szilázs készítésekor a tömörítés hatására a növényben lévő víztartalom egy része eltávozik és a silóban összegyűlik (csurgaléklé), ami a takarmány romlását idézi elő. A jó minőségű szilázs kémhatása 4,5-5,0 közötti, mely érték az idő múlásával nem változik. Ekkor nevezzük stabil szilázsnak. Gyakorlati tapasztalatok szerint azonban a nagy nedvesség-tartalom miatt még adalékanyaggal sem fog stabil szilázs képződni az ilyen alapanyagból.

 

2