Lovardák a szabadban
Méret és fekvés
A külső lovarda mérete a vállalkozás nagyságától és fő szakterületétől függ. Kisebb vállalkozás egyetlen szabadban levő lovardája a díjlovaglás és az ugratás számára 30×40 m nagyságú legyen. Még helyesebb azonban két, jól elkülöníthető teret tervezni a díjlovaglásra és az ugratásra. Így az ugrótéren felépített akadályok állandóan a helyükön maradhatnak. Ha újonnan építünk lovagló- vagy versenypályát, a négyszögön kívül más formák is szóba jöhetnek természetesen, ha a környezet ezt lehetővé teszi.
A versenypályák szükséges minimális méreteit az 1. táblázat mutatja. A futószárazó körök 14 vagy 18 m átmérőjűek legyenek; az utóbbiak voltizsálásra is használhatók.
Kisebb, C és Bkategóriájú versenyek rendezéséhez rendszerint elég egyetlen, 20×40 m-es díjlovagló négyszög, egy 40×70 m-es ugrópálya, valamint egy
bemelegítőhely, amelynek mérete 40×80 m. Ha több versenyző indul vagy több verseny folyik párhuzamosan, szükségessé válik egy újabb díjlovagló négyszög (amely 20×60 m nagyságú, így lóanyag- és/vagy alkalmassági vizsgák helyszíneként is szolgálhat), továbbá még egy bemelegítőpálya. A rendezvények lebonyolítási helyszínén kívül a teherautók, lószállítók stb. is helyet igényelnek, a nagyobb versenyeken pedig vízvezetékkel és árammal ellátott istállósátorra is szükség lehet.
A verseny helyszínéül szolgáló díjlovagló pálya lehetőleg északdéli tájolású legyen, hogy a bíróknak a C pontnál ne kelljen a napba nézni.Azon a területen kívülre, ahol maga a lovaglás folyik (EL osztályig 20×40 m, LS osztályig 20×60 m), tervezzünk legalább 3, a bejáratnál 5 m széles, lovagolható szegélyt. A versenyrendezés szabályai nemzeti versenyen a patanyomtól minimum 5, nemzetközi versenyen minimum 20m távolságot írnak elő. A bírói fülkék helyét a 51. ábra szerint kell tervezni.
Bekerítés, behatárolás, bírói fülkék
Bekerítés
Ha a lovardát kezdők oktatására, fiatal lovakkal való munkára vagy lovak szabad futtatására használják, kb. 120 cm magasságban be kell keríteni (52. ábra). A kerítés legyen stabil, feltűnő, könnyen karbantartható és tartós. A felhasznált rudak és oszlopok felületét kerekítsük le.
Behatárolás
A kizárólag díjlovagló négyszögként használatos területen elegendő a behatárolás is (52. ábra). Nemzeti díjlovagló versenyeken az LPO 40, a nemzetközi lovas szövetségek 30 cm magas behatárolást írnak elő, amit úgy kell kialakítanunk, hogy a lovak ne tudják átlépni.
Az 53. ábrán látható hordozható, fehérre festett rácsok szolgálnak a díjlovagló négyszög behatárolására nagyobb homokos vagy gyepes pályákon. Különösen a futószárazó kör behatárolásánál tesz jó szolgálatot a jól áttekinthető sövény.
Esztétikus és egyben gyakorlatias megoldás a lovarda füves, bokros dombbal való körülvétele, ami a behatároláson kívül a nézők természetes lelátójaként is szolgál. A bokrok beültetése azonban ne legyen olyan sűrű, ami már megakadályozza a légmozgást.
Bírói fülkék
Közös bíráskodáskor a bírák a C pontnál ülnek, elkülönített bíráskodáskor a H-nál és az M-nél vagy a B-nél és az E-nél, nemzetközi versenyeken (kivéve a CDA és CDF versenyeket) a C-nél, a H-nál, az M-nél, a B-nél és az E-nél. A jobb áttekintés érdekében a bírók kb. a patanyomtól 5 m-re foglaljanak helyet. A C pontnál levő bírói fülkét (54. ábra) legalább három (két bíró és egy jegyzőkönyvvezető), esetleg még egy személyre (pl. bírójelölt) méretezzük. A többi fülkék kisebbek is lehetnek (egy bíró, egy jegyzőkönyvvezető és még egy személy számára). A fülkék elülső falán alkalmazzunk tolóablakot, és gondoskodjunk az esővíz elvezetéséről is.
Megvilágítás
A szabadtéri lovardák használati értékét jelentősen növeli, ha mesterségesen megvilágíthatók. Így a lovak tovább a szabadban maradhatnak és sötétben sem kell a fedeles lovardát használniuk. A szabad téren való lovagláshoz 80, ugratáshoz 150, versenyen 300 lux fényerő javasolt.
A megvilágítás erősségének egyenletessége mindig 1:2 legyen. Használhatunk izzó-, halogén izzó- és fémgőz lámpákat is. A világítás megtervezését bízzuk szakemberre!
A szabadtéri lovarda kialakítása
A szabadtéri lovardákalkalmazkodjanak a ló igényeihez,simuljanak a környezetükbe,egész évben használhatók legyenek.A lovarda kialakítását Németországban nem szabályozza szabvány. Felépítésük az igényekhez és a hasznosítási irányhoz (pl. díjlovagló, ugrópálya vagy kombinációjuk) igazodik.
Mielőtt belekezdünk a lovarda építésébe, kérjük ki e területen tapasztalt szakemberek tanácsát, látogassunk el néhány olyan lovardába, mint amilyet ki szándékozunk alakítani, és beszéljük meg a használók a pályákkal kapcsolatos tapasztalatait. Sokszor kiderül, hogy a kevésbé költségesnek tűnő építési mód nem állja ki a próbát: a lovarda kedvezőtlen időjárási viszonyok között nem használható, az átalakítás vagy bontás költségei pedig végül igencsak drágává teszik a kezdetben olcsónak látszó építkezést. Nincs általános recept; mindig az adottságok józan mérlegelése és a rendelkezésre álló építőanyagok alkalmasságának gondos vizsgálata vezet el a megfelelő megoldáshoz.
A talaj felépítése, a rétegek sorrendje
A lovarda építési módja azért is áll a viták kereszttüzében, mert e téren az út- és sportpályaépítés tapasztalatai nem vagy csak igen korlátozott mértékben használhatók föl. Az építkezés során az alaptalajra a következő rétegeket célszerű felhordani:
hordozóréteg,
elválasztóréteg,
taposóréteg.
A rétegek sorrendjét mutatja az 55. ábra.
Az alaptalaj a lovarda természetes altalajából, valamint az erre a magasság kiegyenlítésére, magasítás céljából vagy a hordozóképesség javítására felhordott alapépítményből áll. (Ezt nevezik „megjavított alépítménynek”.) Az alaptalaj beépíthető, jól tömöríthető és a víznek ellenálló legyen. Lényeges tulajdonsága a stabilitás és a hordozóképesség is. Az alépítményben helyezik el, ha szükséges, az alagcsövezést (drenázs). Az alap talajszint az alaptalaj simára egyengetett, de
lejtős felszíne, amelynek az építés közbeni erősebb terhelés (pl. nehéz gépekkel való ráhajtás) után is egyenletesnek és hordozóképesnek kell maradnia.
A hordozóréteg a taposóréteg szilárd alapjául szolgál. Vízáteresztőnek és fagyállónak kell lennie, ezenkívül el kell vezetnie a felesleges vizet is. Vastagsága az alaptalaj hordozóképességétől és a felhasznált építőanyagtól, illetve építési módtól függ. Ha az alaptalaj magában is megfelel a követelményeknek, a hordozóréteg esetleg ki is maradhat.
Az elválasztórétegnek meg kell akadályoznia a taposó- és a hordozóréteg anyagainak összekeveredését. Vízáteresztőnek kell lennie és el kell vezetnie a felesleges vizet, ezért pórusai ne legyenek hajlamosak az eltömődésre. Ellent kell állnia és lökésgátlószerűen kell hatnia a pontszerű nyomásterheléssel szemben. Legyen kellő nyírásszilárdsága (a ferdén ható erőkkel szembeni ellenálló képessége, 56. ábra) is, hogy a paták ne károsíthassák a hordozóréteg szemcsevázát. Az elválasztó réteg felszíne érdes legyen, hogy a taposóréteg ne csússzon rajta.
A taposóréteg a lovaglópálya felső rétege. Lépésbiztosnak, könnyen karbantarthatónak és a lehetőségekhez mérten pormentesnek kell lennie. A taposóréteg raktározza a vizet, a felesleget pedig vezesse el. Fontos, hogy az elválasztó- és a taposóréteg jól illeszkedjék. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legtöbb gond abból származik, amikor a két réteg között összetömörödött, a vizet át nem eresztő területek alakulnak ki (problémát a közhiedelemmel ellentétben nem a rosszul működő alagcsövezés okozza).
Lejtés és víztelenítés
A csapadékok a taposó-, az elválasztó- és amennyiben van, a hordozórétegen keresztül függőlegesen elszivárognak. A fölösleges vízmennyiséget a lovarda lejtős alaptalaj-kiképzésének kell elvezetnie vagy a lejtésrendszeren, vagy közvetlenül a környezetbe, vagy az alagcsövezésen keresztül. Az alaptalaj lejtését általában 11,5%-osra tervezik, és ezt követik a fölötte elhelyezkedő rétegek is. Szokásos változatai (57. ábra) a következők:
félnye
regtetős lejtés,nyeregtetős lejtés,
kontytetős lejtés.
30 m-nél nem szélesebb lovardák számára a félnyeregtetőt javasolják, a szélesebb terek esetében nyereg- vagy kontytető jöhet szóba, az utóbbiak karbantartása azonban körülményes, mert a taposó réteg anyaga a lejtés irányába csúszik.
A lovaglópályákat gyakran 3550 cm-re a talajszint felett építik, ami megkönnyíti a csapadékvíz elvezetését.Kedvezőtlen alaptalaj-viszonyok esetén szükség lehet kiegészítő alagcsövezés beépítésére (58. ábra). A drenázs árkait egymástól a talaj minőségétől függően 310 m távolságra vezetik, a csövek átmérője pedig 10 cm. A beépítési mélység
lehetőleg csekély legyen, kb. 10 cm kezdeti mélységtől kb. 40 cm-ig fusson. A vezetékeknek a pályán kívül elhelyezett ellenőrző ablakokon keresztül átöblíthetőnek kell lenniük. Lejtésük legalább 0,03% legyen. A drénárkokat vízáteresztő anyaggal kell megtölteni. A csöveken átfolyó vizet gyűjtőtartályba vezetik.
Az alagcsövezés jelentőségét gyakran túlbecsülik, pedig a legtöbb víztelenítési probléma hátterében mint már említettük az alaptalaj feletti (leggyakrabban az elválasztó) rétegek tömörödése áll. A drénvezetékek hibátlanul működnek.
Forrás: Mezőgazda Kiadó:
LOVASAKADÉMIA 9.
LOVARDÁK, ISTÁLLÓK TERVEZÉSE, ÉPÍTÉSE
c. könyv.
A könyv kapható a KÖNYVISTÁLLÓBAN, megrendelhető:
Mezőgazda Kiadó, 1165 Bp., Koronafürt u. 44.
Lev. cím: 1631 Bp., Pf. 16.
T.: 407-1020, F.: 407-1020/32
E-mail: mezomark@axelero.hu
Bár a hét további részében enyhébb éjszakák várhatók, a fagyveszély nem múlt el, a jövő hét első felében ismét számítani lehet olyan éjszakákra, amikor 0 Celsius-fok alá csökken a hőmérséklet - írta a HungaroMet Zrt. csütörtöki agrometeorológiai elemzéséb...
Alábbi cikkünket Dr. Máté András fogja bemutatni a növénytermesztési technológiák tervezésénél figyelembe veendő legfontosabb szempontokat, amik segíthetnek megválaszolni a nagy kérdést: milyen növényfajt érdemes termeszteni?
Egy különleges cikksorozata jelenik meg az agraroldal.hu-n. Dr. Máté András, a magyar agrárium kiemelkedő alakja, a SZIE Növénytermesztési Tanüzemének volt igazgatója oszt meg hasznos tanácsokat a gazdálkodók számára. Cikksorozatunk első cikkében egy kis ...