A liliom az egyik nagy kedvencem, ez pedig nem is véletlen, hiszen csodálatosan szép, magával ragadó! Mostani cikkemben mindent elmondok nektek az igényeiről, gondozásáról!
Származása, elterjedése
A fajai nagyrészt a földgömb északi területein, Ázsiában, Európában és Észak-Amerikában terjedtek el. Az első termesztett liliom Európában a görög liliom (L. chalcedonicum) volt – ekképpen a liliom a legrégebben termesztett kerti virág. Amerika felfedezése után az onnan behozott fajok – mint például a kanadai liliom (Lilium canadense) és a mocsári liliom (Lilium superbum) – hamarosan meghonosodtak az európai kertekben, amíg a sokkal változatosabb rózsafélék fokozatosan ki nem szorították őket. A ma legismertebb ázsiai fajokat a 17–18. században fedezték fel holland és angol kutatók, és az 1850-es évek táján jelentek meg Európában. Ezeknek köszönhető a liliomok termesztésének újabb fellendülése. Magyarországon főleg a vad-félvad, botanikai liliomfajok hagymatermesztése terjedt el. Ezek igényei ugyanis nálunk általában kielégíthetők. A vágott virágra nemesített többszörös hibridek a mi éghajlatunkon nem mindig télállóak, és talajigényük is különleges.
Igényei
Ültetés előtt lazítsuk meg a talajt 35-40 cm mélységben. A mély ültetés ösztönzi a szárak fejlődését, és késlelteti a talaj felmelegedését. A liliomok megbízható virágzásához hat-nyolc óra közvetlen napfény kell naponta, ezért árnyékos helyre ne telepítsük. Takarjuk le a talajt levelekkel vagy jól rothadó szerves anyaggal legalább 5 cm vastagságban, ezzel javíthatjuk a talaj vízelvezetését és csökkenthetjük annak felmelegedését. Nyáron ne hagyjuk kiszáradni talajukat. A száraz, forró környezetet nem viselik el.
Tulajdonságai
Évelő, hagymás növény a hagymája pikkelyes. Levele váltakozó vagy örves állású. Több faj egy méternél is magasabbra nő, ezek szára gyakran nem bírja el a virágok tömegét. A viráglepel hat sziromból áll. A lapos mag háromélű toktermésben fejlődik, és csak rövid ideig csíraképes. Fajait megjelenésük szerint négy csoportra oszthatjuk.
1. Néhány faj virága nagy, hosszú csöves, tölcsér alakú, hosszú nyélen ülő levele pedig nagy, szív alakú. Ilyen például az óriás liliom (L. giganteum).
2. A hosszan csüngő virágú és keskeny levelű liliomok kivétel nélkül Délkelet-Ázsiából származnak. Ilyen például a bambuszliliom (L. japonicum) és a L. longiflorum.
3. A harmadik csoport virágai harang alakúak, csüngők vagy fölállók. Ilyen az Elő-Ázsiából származó fehér liliom (L. candidum) és az aranycsíkos liliom (L. auratum).
4. A negyedik csoportba a turbánforma (vagy török) liliomokat sorolhatjuk. Ezek szirma nagyon, a török turbánhoz hasonlóan visszagöngyölődik. Ilyen például a hazánkban védett turbánliliom (L. martagon) és a Kelet-Ázsiából származó tigrisliliom (L. tigrinum)
Az európai és az ázsiai fajok többségének hagymái koncentrikusak, az észak-amerikaiak rizómaszerűek. A napfényes vagy félárnyékos, szélmentes helyet, a sok tápanyagot tartalmazó, jó vízvezető talajt és a nedvességet szereti. Ültetés előtt a talajt mélyen fel kell lazítani. Célszerű a szabadban teleltetni. A levélszáron megjelenő sarjhagymákkal, a föld alatti, hajtás eredetű sarjhagymákkal vagy leválasztott hagymalevelekkel szaporíthatjuk. A magról vetett példányok 5-6 év alatt fordulnak csak termőre. Legfontosabb kártevője a vízipocok, ami ellen a virágokat gyakran dróthálóval védik.
Felhasználása
A természeti népek több faj hagymáját ették. Illatos olajával (Oleum liliorum alborum) a fülfájást és az égési sérüléseket kezelték. A tüzes liliomból (L. bulbiferum) asphodeli spurii néven vizelethajtó szert nyertek, de külsőleg is alkalmazták a bőrkiütések, kelések puhítására és tisztítására.
