Rengetegen tartanak kutyákat, macskákat otthonukban, nem is gondolnák, hogy ezek a háziállatok a legveszélyesebbek. Amellett, hogy a kutyák hűségesek, és nagyon jó barátok, gondolj arra is, hogy mennyi gondot okozhatnak. Összegyűjtöttük most nektek a legfontosabb betegségeket, melyeket ezek a háziállatok okozhatnak. Olvasd el te is és oszd meg minél több ismerősöddel.
Nézzük miért is veszélyesek ennyire a kutyák!
Mindenki úgy tekint a kutyákra, hogy nagyon aranyosak, okosak, hűségesek, igazi társak. Eddig nincs is ezzel semmi gond, mivel tényleg így van, de minden érmének két oldala van. Az egyik a napos oldal, a másik viszont a sötétebb. A legtöbb ember viszont hajlamos elfeledkezni a sötétebb oldalról és csak akkor veszi észre, hogy baj van, amikor már késő, és akkor sem a kutyában keresi a bajt. Nem azt mondom, hogy ne tartsatok kutyákat, de azért figyeljetek oda a negatív hatásokra is. Most sorra vesszük azokat a dolgokat, amiket a kutyák okozhatnak, ezek a dolgok főleg gyerekek közelében fontosak, de azért te is gondolj erre, amikor éppen a kutyáddal osztod meg az ágyadat és nem parancsolod ki a lakásból. Érdemes mindenkinek tisztában lenni azzal, hogy a háziállatok miért nem valók a lakásban, főleg most, amikor minden második ember divatból vagy más okokból kutyát tart. A következő oldalon taglaljuk nektek a legfontosabb betegségeket, lapozz te is!
A 3 hónaposnál fiatalabb kölyökkutyák majdnem 100%-a fertőzött orsóféreggel. Egy hazai felmérés szerint 3 kezeletlen kutyából legalább 1 ürülékében kimutathatók a féregpeték. A kutya orsóférgei az emberre is veszélyt jelentenek, de az emberben csak a lárva forma fordul elő. Leginkább a gyerekek vannak kitéve a fertőzésnek, hiszen a kutyával érintkezve kevésbé ügyelnek a személyi higiéniára. Az 1-6 éves korú gyermekek 2-10 %-ánál tapasztalható a föld-, homok-(játszótéri homokozók), fűevés.
Nagyméretű (hím: 4-10 cm, nőstény: 5-18 cm), orsó alakú, sárgásfehér, vékonybélben élősködő férgek. A kutyák fertőződése többféle módon történhet.
1. peték szájon át történő felvételével a fertőzött környezetből (pl. beporladt róka- vagy kutya bélsárral szennyezett eleség). A bélsárral a külvilágba ürülő petékben először ki kell fejlődni a lárvának, azután lesz a pete fertőző. Ez optimális hőmérséklet (25-30 fok) és nedvesség mellet 9-15 nap alatt megtörténhet, de pl. 16 fokon kb. 35 nap kell hozzá, 10 fok alatt pedig nem fejlődik ki a lárva. A fertőző, lárvát tartalmazó pete fagypont alatt sem pusztul el, hónapokig vagy akár évekig megőrzi fertőző képességét.
2. ún. nem végleges gazdafajok (=paratenikus gazdák), pl. kisemlősök, madarak, gerinctelenek elfogyasztásával (Ezek korábban peték felvételével fertőződtek és így testük fertőző lárvákat tartalmaz, de azok testükben továbbfejlődni nem tudnak, soha nem lesz bennük kifejlett, ivarérett Toxocara, így petetermelés és ürítés sincs. Viszont a fertőző lárvák folyamatosan vándorolnak testükben, akár szervek között is kicserélődhetnek, a gerinceseknél akár méhen keresztül és/vagy tejjel fertőzhetik utódaikat, így hosszú ideig (több évig) fennmaradhatnak pl. egy egérpopulációban a Toxocara-k szaporodás nélkül.)
3. a kölykök fertőződése leggyakrabban még az anyaméhben, a vemhesség alatt megtörténik (A vemhesség utolsó harmadában, a 40-42. naptól, a szuka szöveteiben (központi idegrendszer, izomzat, stb.) nyugvó állapotban levő, ún. “alvó” lárvák aktiválódnak, az anya véráramába kerülnek és átjutnak a magzat vérkeringésébe a méhlepényen keresztül. A kiskutyák még meg sem születettek, de a májukban már ott lehetnek a Toxocara lárvák.)
4. az ellés utáni első naptól a 35. napig az emlőbe vándorló féreglárvák kiválasztódnak a tejjel, és a szuka fertőzheti a kölyköket minden egyes szoptatás alkalmával
A kutyákban kialakuló fertőzés következményei a legsúlyosabbak a kölyköknél. A vékonybélben élő férgek nemcsak táplálékelvonással, hanem mechanikusan, valamint az általuk termelt mérgező (toxikus) anyagokkal is károsítanak. Tünetek: váltakozó étvágy, lesoványodás, borzolt fénytelen szőr, acetonszagú lehelet, lelógó feszes has, izomgyengeség, porcelán fehér nyálkahártyák, hasmenés, hányás, emésztési zavarok, idegrendszeri károsodás (remegés, bizonytalan mozgás), köhögés, orrfolyás, tüdőgyulladás ( a tüdőn keresztüli lárvavándorlás miatt). A súlyos fertőzöttség kezelés hiányában a kölyök halálát is okozhatja. A felnőtt állatoknál a klinikai kép szegényesebb, esetleg tünetmentes is lehet.
Nézzük mi a helyzet a macskákkal, a következő oldalon folytatom a cikket.
Macskák leggyakoribb fonálféreg-fertőzöttsége. A kutya orsóférgéhez hasonló megjelenésű faj, az embert ez is fertőzheti. Az alábbiakban csak a kutyától való eltéréseket emelném ki.
- a macska a kutyánál említett négy lehetőség közül csak háromféle módon fertőződhet, nincs ugyanis méhen keresztüli fertőződés. Így a kölykök vékonybelében csak később fejlődnek ki a férgek, a tünetek is később jelentkeznek.
- a fertőzés legjellemzőbb módon az anyatejen keresztül történik, a féreglárvák viszont a szoptatás teljes időszaka alatt ürülnek a tejjel.
- a macskák az aránylag erősebb fertőzöttséget is viszonylag jobban viselik (reziliencia)
Kutyák és macskák toxascaris leonina fertőzöttsége
Ennek az orsóféregnek a kutya, a macska és a róka egyaránt lehet végleges gazdája (ürülhet a bélsarukkal pete). Megjelenésében a Toxocara fajokra hasonlít, kórokozó képessége azokéhoz képest mérsékeltebb, klinikai tünetek csak súlyos fertőzöttség esetén tapasztalhatóak, ezek megegyeznek a Toxocara-nál leírtakkal. Az emberre nem veszélyes. A fertőződés módja csak szájon át lehetséges peték vagy nem specifikus gazdák (kisemlősök, madarak, gerinctelenek) elfogyasztásával.
A kutyák és a macskák Toxocarák okozta orsóférgessége, valamint az ember Ascaris lumbricoides okozta orsóférgessége között semmilyen járványtani vagy klinikai kapcsolat nincs, csak a két kórkép közötti határozott különbségtétel hangsúlyozása miatt említem meg.
Tehát társállatainktól nem “kaphatjuk el” az emberi székletben esetenként megtalálható átlag 15 cm hosszú orsóférgeket, csak embertársainktól. A kutyák és a macskák orsóférgeinek az ember csak ún. paratenikus (nem végleges) gazdája, benne csak azok vándorló lárvái okozhatnak problémát, kifejlett, ivarérett féreg kialakulására és petetermelésre emberben nincs lehetőség.
Az emberiség régóta jól ismeri ezt az orsóférget, számos hiedelem is fűződik hozzá. Az 1600-as éveket megelőzően az emberek azt hitték, hogy az Ascarisok spontán, maguktól keletkeznek a bélben, más szóval, az emberek saját maguk “termelik” a férgeket. Mind Európában, mind a Távol-Keleten sokáig tartotta magát az a babona, hogy a szívbe eljutó Ascarisok holdkórosságot vagy akár hirtelen szívhalált okozhatnak. Orsóférgeket őrölve, kipréselve, szárítva, hamuvá égetve sőt még félig-meddig elrothadt állapotban is (!) felhasználta az ősi kínai gyógyászat szemproblémák kezelésére. Sok országban féregfertőzések gyógyítására vagy éppen afrodiziákumként (szexuális vágykeltő szerként) használták.
Az ember a fertőző lárvát tartalmazó peték szájon át történő felvételével fertőződik. Ez nemcsak a fertőzött kutyával való közvetlen kontaktus során lehetséges, hanem akár a a petéket tartalmazó földdel szennyezett zöldségek, gyümölcsök, stb elfogyasztásával, föld/homokevés által (kisgyerekek!), és minden olyan egyéb módon, amikor a lárvát tartalmazó peték lenyelésére lehetőség van (kertészkedés, játszás játszótereken,stb.). Az alacsony szintű személyi higiénia nagyon fontos rizikófaktor.
Az ember azonban nem specifikus (nem végleges) gazda, benne nem tud kifejlődni a felnőtt, ivarérett Toxocara (így az az ember bélsarában sem tud megjelenni), a féreg szempontjából az ember “szaporodásbiológiai zsákutca” . A felvett petékből a bélben kikelnek a lárvák, amelyek átjutva a bélfalon, szétszóródnak a testben. Alapvetően háromféle klinikai kórképet okozhatnak. (Ezeket a Toxocara canison kívül a macska orsóférge (Toxocara mystax), a sertés orsóférge (Ascaris suum), a szarvasmarha orsóférge (Toxocara vitulorum), a kutya törpefonálférge (Strongyloides stercoralis), a mosómedve orsóférge (Baylisascaris procyonis) és még néhány ritkább féregfaj is előidézheti.)
1. Lárvavándorlás a belső szervekben (larva migrans visceralis)
A ritkábban felnőttkorban, leggyakrabban gyermekkorban kialakuló klinikai kép nagyon változatos: általános rossz közérzet, láz, bizonytalan hasi fájdalmak, orrfolyás, köhögés, hidegrázás, májmegnagyobbodás, lépmegnagyobbodás, asztmatikus idült hörgőgyulladás, tüdőgyulladás, ekcéma, krónikus viszketés (a lárvák felszabaduló anyagcseretermékei miatt). Mivel a lárvák kedvelt megtelepedési helye az agyvelő, központi idegrendszeri tünetek (fejfájás, migrén, alvási és viselkedési zavarok, epilepszia, agyburok- és agyvelőgyulladás) is kialakulhatnak, attól függően, mely terület érintett. Másik kedvelt tartózkodási helyük a szem (lásd később), továbbá eljutnak és megtelepednek a szívben, vesében, izomban. Az érintett szervekben kölesnyi méretű gócok jönnek létre, kialakulhat azonban még traumás májgyulladás, tüdőgyulladás és az agyvelőben vérzések is. Lappangási idő: A fertőzés intenzitásától függően néhány hét vagy hónap. Emberről emberre nem terjed.
2. Lárvavándorlás a szemben (larva migrans ocularis)
Elsősorban felnőttekben fordul elő, többnyire egyoldali. A vándorló lárvák által előidézett elváltozások következményei a látás élesség elvesztése, kancsalság, belső szemgyulladás, a szem ideghártyájának gyulladása ill. leválása. Az esetek kis részében teljes vakság egy vagy mindkét szemre is előfordulhat. Az idősebb korban való gyakoribb előfordulás talán a hosszabb lappangási idővel magyarázható, mert a lárvák több mint 10 évig is fennmaradhatnak és periodikusan folytatnak vándorlást.
larva migrans ocularis
Granulóma a szem ideghártyáján
3. Rejtett (“covert”) toxocarosis
Szervi lokalizáció nélküli lárvavándorlás enyhe tünetekkel, nem szervspecifikus klinikai kép pl. krónikus súlycsökkenés, fejfájás, alvási zavarok, viselkedési zavarok, hasi fájdalom, köhögés. Előfordul mind felnőttekben, mind gyermekekben és egyre gyakoribb. A diagnózis felállítása elsősorban a laboreredményekre épül (szerológia), a lárvákat csak ritkán sikerül “tetten érni”.
Baylisascaris procyonis fertőződés esetén a lárvák vándorlása az emberben a többi orsóféreglárvához mérten sokkal agresszívabban zajlik, nagyobb méretű a lárva is, folyamatosan növekszik vándorlása során, járatai nagyobb roncsolódást okoznak a szervekben (nemritkán a központi idegrendszerben), testnedveik erőteljes gyulladásos reakciót váltanak ki. A lárvavándorlás gyakori helye az agy (larva migrans neuralis). Tünetei lehetnek viselkedési zavarok, beszédzavar, agyburok- és agyvelőgyulladás, amihez gyakran társul a szem megbetegedése is. Az ismert kimenetelű idegrendszeri fertőzések 46 %-a halálos volt, a többinél maradandó károsodások alakultak ki (fejlődési zavarok, rohamok, bénulások, vakság).
A következő oldalon összefoglaltam, hogyan védekezhetünk
Ne várjuk meg, amíg a bélsárban (hányadékban) meglátjuk a kifejlett férgeket, mert akkor már késő, a környezetünk fertőződött és vele együtt lehet, hogy mi is. Egyetlen egy nőivarú Toxocara naponta akár 25 000 – 80 000 db petét is termelhet!
Az orsóférgesség a bélsár rutin felszíndúsításos vizsgálatával diagnosztizálható (amikor már van peteürítés, azaz ún. pátens fertőzöttség esetén). A nőivarú férgek peteürítése szakaszos, így negatív eredmény esetén a bélsárvizsgálat ismétlése javasolt.
A vizsgálathoz szükséges bélsártartó tégelyt kérhet a rendelőben.
Hogyan lehet védekezni ellenük?
1. Felnőtt kutyák és macskák negyedévenkénti rendszeres féregtelenítése, lehetőleg széles spektrumú (számos féregfaj ellen is alkalmazható) féregellenes szerrel. Ez kutyák esetében többnyire tablettákkal, macskáknál tablettákkal vagy spot-on (borre cseppentheto) készítményekkel történik. Nagyon sokféle különböző hatóanyagokat ill. hatóanyag kombinációkat tartalmazó készítmény létezik, részleteket illetően keresse fel rendelőnket.
2. Fontos a kezelés utáni 3-4 napon a bélsár összegyűjtése. A kutyák által ürített bélsár rendszeres eltávolítása (pl.: kennelekben), ill. ahol “történt a baleset”(pl. lakásban) a hely alapos felmosása, fertőtlenítése. Továbbá, ha már sétáltatják a kutyát és véletlenül a utca/járda közepére pottyantott az állat, szintén megtörténjen a “bűnjel” eltávolítása.
3. Kutyakölyköknél rendkívül fontos a korai féreghajtás (az élet 14. napján ) , mert ezzel megelőzhető a méhen belüli élet során felvett Toxocara lárvák kifejlett, ivarérett és ezáltal petetermelésre képes alakjainak kifejlődése és ezáltal a környezet nagymértékű petékkel való fertőződése. Az élet 16. napján ugyanis már megvan a lehetősége, hogy a kölyök bélsarával peték ürüljenek. Ezt követően kéthetente , legalább három alkalommal történő kezelés szükséges. A szuka ugyanis tejével az ellés utáni kb. 35. napig ürítheti a lárvákat, és minden szopás alkalmával fertőzheti a kölyköket.
4. A macskakölykök (mivel méhen belüli fertőződés nincs) már idősebbek, amikor az orsóférgek kifejlődnek a vékonybélben (adult féreg a születés után legkorábban a 3. héttől, peteürítés kb. 47-56. naptól várható) így őket 4, 6 és 8 hetes korban, ezt követően negyedévente kell féreghajtani.
4. A szoptató anyaállatok a kölykeik nyalogatása, azok bélsarának megevése során is fertőződhetnek, így tanácsos a szoptatás ideje alatt ezeket is a kölykökkel párhuzamosan, kéthetente kezelni.
5. Az alomból kikerülő kölykök szőrzetének lemosása (talált, befogadott kiskutyák és kismacskák esetében különösen fontos), még mielőtt a gyerekek az állatokhoz nyúlnának.
6. Az alapvető higiéniai szabályok betartása, többek között rendszeres kézmosás az állatokkal való foglalkozás közben és utána.
7. Rendszeres (legalább félévente egyszer) állatorvosi ellenőrzésre (bélsárvizsgálatot kérni!) vinni az állatot akkor is, ha a tulajdonos semmi rendellenességet nem talál a kutyája és a macskája egészségi állapotában.
