Csalamádék, másodvetésűek, szálasok, lédús- és silótakarmányok, trágyázás

TÖMEGTAKARMÁNYOK II.

Az őszi és a tavaszi vetésű zöld szálastakarmányokon kívül a legtöbb gazdaságnak szüksége van csalamádéra vagy lédús takarmányra is, hogy zökkenőmentes legyen a folyamatos

ellátása állatainak. Tehenészettel, növendékmarhákkal foglalkozó gazdaságban a silótakarmány is nélkülözhetetlen.

Termőhelytől, a talaj kultúrállapotától, sőt a vetést nevelő esőktől is függ, hogy hol, mely növényekből választja ki azokat a növényeket, melyek leggazdaságosabbak és legmegfelelőbbek az adott gazdaságban.

A tömegtakarmányok területi igényét és évenkénti vetésváltását egyéb szántóföldi növénnyel meghatározza az is, hogy van-e legelő, s ha van is, milyen, mekkora területen, és mennyi zöldtakarmányt kell vetni, megtermelni.

A talajelőkészítés néhány szempontja

A legtöbb nyári takarmánynövénynek zölden az optimális feltakarmányozhatósága többnyire 2-3 hét, de növényfajtól függően ennél lehet - pl. kukorica csalamádéból - több is. Ez azt jelenti, hogy ennek megfelelően kell erre az időre a talajt előkészíteni és vetni, majd 2-3 hét múlva újból vetni ugyanazt a növényt vagy másikat, hogy biztosítva legyen a folyamatos zöldtakarmány ellátás.

Ehhez kell igazítani a talaj előkészítését, ami alapművelésből és magágy készítésből áll.

A vegetáció első felében, vagyis tavasztól az aratás befejezéséig az őszi szántás és a tavaszi simítózás jelenti az alapművelést, nedvességmegőrzést. Az aratás után sorra kerülő vetések pedig a másodvetések, melyek alá külön szempontok alapján készítjük elő a talajt.

A korai márciusi, vagy az áprilisi vetéshez a magágyat a tavaszi árpa, zab vagy napraforgó, kukorica stb. alá a szokásos módon készítsük elő. A májusi vagy a júniusi vetésig a gyommentesen tartás legyen a cél, sekély műveléssel, a talajfelszín azonnali zárásával.

Az aratás utáni másodvetésű zöldtakarmányok sikeres termesztéséhez a termőhelynek is meg kell felelnie, kivéve, ha öntözésre van lehetőség. A termőhellyel szemben támasztott feltételek a következők:

a., A talaj tegye lehetővé a magágykészítést a másodvetésnek. Hazánk időjárási viszonyai között gyakori, hogy a júliusi szárazság a gabona betakarítása után a jó magágykészítést megnehezíti, vagy gyakran akadályozza is, főleg a kötöttebb réti és szikes talajokon. Ezért a hagyományos magágykészítés helyett kötött talajon csak a minimális, a vetés sorait nyitó talajelőkészítést lehet választani, és csak ott, ahol jó a talaj kultúrállapota, és amely növények kevésbé igényesek a magágy iránt. Esőre várni a július elején vetendő másodnövények talajelőkészítésével kockázatos. Nem véletlen az, hogy régebben gabona után másodnövényeket elsősorban laza talajon és könnyű mezőségi talajokba vetették.

b., A talaj termékenysége és kultúrállapota.Termesztésükhöz a várható termésnek megfelelő adagú tápanyagot érdemes adni. másodnövény termesztésével a talaj tápanyag-szolgáltató képessége a legtöbb takarmánynövény után még javul is. A másodvetésű növény a gyökereivel javítja a talaj fizikai állapotát, a beárnyékolás pedig talajbiológiai szempontból előnyös.

Nyáron a magágy készítése után is azonnal vessünk, mert ilyenkor a talaj gyorsabban szárad. Kivétel ez alól az olajretek és a mustár, melyeket augusztus első felében kell csak vetni, mert napszak érzékenységük miatt csak így hoznak nagy vegetatív tömeget.

A tömegtakarmányok trágyázása

A korszerű trágyázás környezetet nem károsító és a termőréteg biológiai és agrokémiai állapotát is fenntartó módszere az alábbiakból tevődik ki:

- Ismerni kell szántóföldünk talajának felvehető tápanyag készletét és termőképességét.

- Évente 5 fő tápanyag közül adjunk legalább annyit a nitrogénből (N), foszforból (P2O5) és káliumból (K2O), mint amennyit a növény azon a táblán a várható betakarított terméssel fel is vesz (1.sz. táblázat).

- A talaj mésztartalmának fenntartásához 4-5 évenként gondoskodjunk mésztrágyázásról, mert a zöldtakarmányokban a mészhiány az állatok anyagcserezavarát idézheti elő.

- Magnézium hiányos takarmány főleg savanyú, laza talajokon fordul elő, amit magnéziumtartalmú kálisó használatával pótoljunk.

A zöld tömegtakarmányok minél nagyobb termése érdekében hajlunk arra, hogy a szükségesnél nagyobb mértékben növeljük meg a nitrogén adagját. A nitrogén műtrágyából 15-25%-nál többet kiadni kockázatos, mert gyakori a nitrát felhalmozódás a növényekben, ami nemcsak káros, hanem kockázatos is lehet.

A terméshez szükséges műtrágyák adagja a szántó termőhelyi besorolásának és tápanyag-ellátottságának ismeretében szakszerűbben megállapítható, mint a fentiekben leírtak. Gazdálkodást új területen kezdőnek érdemes szaktanácsadóhoz fordulni. A tápanyagok arányának és mennyiségének ismeretében gazdaságosabb, környezet- és talajkímélőbb lesz trágyázásunk.

Istállótrágyázott növény után a takarmánynövény alá kevesebb műtrágyára van szükség. Ezzel nemcsak javítjuk talajunk termőképességét, de ezután vetett növényünk termésbiztonsága is javul.

Csalamádék és másodvetésű szálasok

A kukorica, a cukorcirok és a napraforgó dupla, vagy háromszoros gabona sortávolságra való vetését csalamádénak nevezzük. Lehetőség szerint válasszunk jobb vízháztartású talajokat. Szélsőségesebbre fordult időjárásunk miatt érdemes a csalamádék vetésterületét 10-20%-kal növelni. A felesleg kisebb baj, mint a takarmányhiány (2.sz. táblázat).

A másodvetésű szálasoknál vegyük figyelembe a talajelőkészítésnél leírtakat. A másodvetésű szálasokkal számolhatunk úgy is, hogy a talajvédelmet is szolgálják, besegítenek a zöld- és silótakarmány-ellátásban, vagy legeltethetők juhokkal is, mint az olajretek, vagy a fehérmustár. (3.sz. táblázat)

Lédús takarmánynövények

A takarmányrépák a tarlórépával és takarmány-sárgarépával együtt, valamint a takarmánytökkel és takarmánykáposztákkal csak kevés helyen kapnak szerepet a nagy állatlétszámú tehenészetek vagy sertéstelepek takarmányozásában.

Jelentőségüket és előnyeiket tekintve bizonyos értelemben érthető a szerepük, mégis időszerű lenne a nagy gazdaságokban is termeszteni, és takarmányozásra újra bevezetni ezeket a növényeket. (4.sz. táblázat)

A kistermelőknél, de nagyobb családi gazdaságokban is egyre nagyobb mértékben látható takarmányrépa és takarmánytök. Dunántúlon a tarlórépa, lovakat tenyésztőknél a takarmány-sárgarépa. A takarmánykáposztának előnyeivel és hasznával pedig nem számolunk eléggé.

Siló takarmánynövények

A legtöbb gazdaság a kukoricát tekinti egymagában vetve silótakarmánynak. Az is gyakori, hogy szemes hibridet vetnek silózás céljára, pedig kiváló silóhibridek vannak forgalomban.

Másik oldala a termesztésnek, hogy társításukat az egyéb növényekkel (5.sz. táblázat) gyakran mellőzik, hivatkozva a drága vetőmagárra. A siló beltartalmi értékében viszont ez bőségesen megtérül.
 

1. táblázat. A zöldtakarmányok 1 t tömegével felvett tápanyagok

2. táblázat. Csalamádék

3. táblázat.

Másodvetésű szálastakarmányok

4. táblázat. Lédús takarmányok

5. táblázat. Silótakarmányok

(Források: Antal J.: A tömegtakarmányok termesztésének helyzete in MTA II. Növénytermesztési Tudományos Napok. 2002. 291-298 o. Budapest ISBN 963 472 642 9;

Agrofórum 2001 12:11:21-23; Növénytermesztők zsebkönyve III. kiadás Mezőgazda Kiadó Budapest)