A mezőgazdasági termelés során alkalmazott technológiák szinte valamennyi munkaműveletéhez, mint kiszolgáló tevékenység - ami nélkül az adott termelési folyamat nem valósulhatna meg - tartozik anyagmozgatási művelet. Tehát az anyagmozgatási volument a termelés folyamatosságát biztosító anyagok, valamint a megtermelt anyagmennyiség összege, vagyis a termelés nagysága határozza meg. A mezőgazdaságban az anyagmozgatási feladatok idényhez kötöttek, tehát a nagysága az év folyamán változó, időnként a rendelkezésre álló időszak rövid és az időjárás is korlátozhatja a feladat megoldását. Az agrotechnikailag optimális időben el nem végzett anyagmozgatás a termés minőségét, s ezáltal a termelést is kedvezőtlenül befolyásolja. A rossz körülmények között erőltetett szállítás viszont a talaj állapotában okoz gyakran maradandó változásokat.
A mezőgazdaság átszervezésével a mezőgazdasági anyagmozgatás volumene nemhogy csökkent volna, hanem a termelési struktúra elaprózódásával az anyagmozgatás rendszere szétziláltnak tűnik. A problémát súlyosbítja, hogy az anyagmozgatás műszaki berendezései közül számos elavult (bár még mai napig használatban vannak), illetve nem felelnek meg a jelenlegi struktúra által támasztott követelményeknek.
Az anyagmozgatás időbeli eloszlása a feladat nagyságának változása a mezőgazdasági termelés ciklusával függ össze. Ebből következően a növénytermesztés területén az anyagmozgatási feladat megoldása a gabona-betakarítási, illetve az állattenyésztő vállalkozások - azok közül is főleg a szarvasmarhatartók - esetében az azt megelőző időszakban jelenthet először problémát. A szarvasmarhatartó gazdaságok esetében a szálastakarmányok nagy volumenben történő szállítása az alacsony térfogattömeg miatt jelentős szállítási- és rakodási kapacitást igényel. Ezt követően a gabona-betakarításnál a betakarítás agrotechnikailag optimális rövid időszaka miatt a szállításnak illeszkednie kell az alkalmazott nagy betakarító kapacitás kihasználásához. Hasonló a helyzet a silókukorica betakarítása esetén is. Az őszi növények, cukorrépa, kukorica esetében pedig még a rossz időjárási körülményekkel és talajviszonyokkal is számolni kell.
A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a mezőgazdasági termelésben meghatározó fő növények a kalászos gabonák, a kukorica, napraforgó, cukorrépa termőterülete nem mutat lényeges változást. Emellett korábban a mezőgazdasági anyagmozgatásban jól szervezett és az akkori színvonalnak megfelelő szállító géplánc műszaki elemei elavultak. Ez a probléma különösen az újabban alakult és bérelt területen működő vállalkozásoknál okoz szervezési- és alkalmazástechnikai problémát. Ezen vállalkozások is természetesen valamilyen szinten megoldják az anyagmozgatási feladatokat, csak az a probléma, hogy a betakarítás, a szállítás és a fogadás eszközrendszerének konkrét megvalósítása különböző műszaki színvonalon történik. A feladat megoldásának a nehézsége abban is megnyilvánul, hogy a külföldön alkalmazott megoldások a mezőgazdasági termelés sokrétű körülményeiből következően csak megfelelő adaptációs tevékenység elvégzése után alkalmazhatók magyarországi viszonyok között. Felmerül továbbá, hogy a mezőgazdasági szállítás korszerűsítésében nem biztos, hogy a közvetlenül ható piaci viszonyok, pl. a szállító eszközök ára a meghatározó, hanem a technológia a szállítási körfolyamat egészének alkalmassága, és nagyfokú biztonsága a megtermelt termény értékeinek megóvása, valamint a teljes körfolyamat gazdaságossága.
A szállítási körfolyamat megszervezésénél nagyon gyakran az agrotechnikailag optimális idő betartása, ill. a fogadórészleg kapacitás kihasználása a meghatározó. Bizonyos termények így például csemegekukorica esetében a feldolgozó fogadó kapacitását kell maximálisan kiszolgálni és csak néhány órás tartalék tárolásra van lehetőség.
A nagyobb termelési volumenben gondolkodó vállalkozásoknál a nagy tömegű szállítás, különösen az üzemen belüli anyagmozgatásnak mintegy 50%-a pótkocsikkal történik. A mezőgazdasági üzemek pótkocsi állományának összetételét meghatározza az üzemeltető traktorok által vontatható összgördülő tömeg, illetve a rendelkezésre álló motorteljesítmény.
A korábbi években a traktorállomány döntő többségét az MTZ, ZETOR traktor családok alkották. Emellett kisebb darabszámban voltak egyéb univerzális traktorok, ezeket a gépeket azonban szállítási, anyagmozgatási feladatok ellátására, illetve végzésére nem vagy csak kismértékben használták.
A szállítási technológia jelenleg a traktorvontatású, egy-, illetve tandemrendszerű, valamint a két- és többtengelyes pótkocsikkal, továbbá billenő szekrényes pótkocsis tehergépkocsi-szerelvényekkel kerül megvalósításra. Tehát ez többségében egymenetes szállítási technológiát jelent. A magyar mezőgazdaságban alkalmazott szállítási és anyagmozgatási technológiák, illetve azok gépesítése a korábbi évek színvonalához képest jelentősen romlott. A korábbi termelési színvonalnak megfelelő szállító eszközök, így mind a tehergépkocsik és a hozzá kapcsolódó pótkocsik, mind a traktoros pótkocsik kiöregedtek, műszakilag elavultak. A többségében egymenetes szállítási körfolyamatra épülő szállítás korszerűsítése szükségessé vált, hiszen a korábbi évtizedekben a tehergépkocsis szállítás jelentősége meghaladta a pótkocsis szállításét. Mára ez megváltozott, hiszen a mezőgazdaságban a szállítási körfolyamat változásának (már nemcsak az egyfázisú szállítási technológiák alkalmazása, hanem a két vagy több lépcsőben végzett szállítási, anyagmozgatási munkák is terjednek) figyelembevételével a jelenlegi birtokstruktúra és kialakult termelésszerkezetben nő a traktoros szállítóeszközök használatának aránya. Az arányok ebben az irányban történő eltolódását a traktorok műszaki fejlesztése és a jogi szabályozás is elősegítette.
Napjainkra a pótkocsi gyártók is megfelelő teherbírással és szilárdsági jellemzőkkel rendelkező járműveket gyártanak. Így a traktorvontatású - ömlesztett termények szállítására alkalmas - pótkocsik egy-, illetve tandemrendszerű, valamint két- és többtengelyes változatban, különböző teherbírással kerülnek kialakításra.
A tehergépkocsis szállítás szerepe a közúton jelentős maradt Magyarországon. Ez visszavezethető a korábbi években szereplő szállítási kapacitásokra, mikor is a tehergépkocsis szállítási teljesítmény közel azonos volt a pótkocsis szállítással. A mezőgazdasági üzemek tehergépkocsi kapacitását az IFA tehergépkocsi-család tagjai alkották döntő többségben. A tehergépkocsi család számos, speciális igénynek megfelelő taggal rendelkezett.
A megváltozott körülmények miatt a mezőgazdaságban a szállítási körfolyamat változásával (már nemcsak az egyfázisú szállítási technológiák alkalmazása, hanem a két- vagy több lépcsőben végzett szállítási, anyagmozgatási munkák is terjednek), valamint a jelenlegi birtokstruktúra és kialakult termelésszerkezet alkalmazásával nő a traktoros szállítóeszközök használatának aránya. Az arányok ebben az irányban történő eltolódását a traktorok műszaki fejlesztése és a jogi szabályozás is elősegítette.
A traktorvontatású ömlesztett termények szállítására alkalmas pótkocsik egy- és kéttengelyes változatban, különböző teherbírással kerültek kialakításra. A hazai termelési struktúrában több mint 50%-ban a két- és többtengelyes pótkocsik alkalmazása terjedt el. Ez a teherbírás, vontatható össztömeg és a szállítási távolságok miatt alakult így.
A betakarításhoz kapcsolódó szállítási feladatok jelentős hatást gyakorolnak mindkét technológia gépeinek kihasználására. A hazai gyakorlat napjainkban is a közvetlen, egyfázisú szállítási technológiát alkalmazza, míg a kétfázisú technológiai változat gyakorlati alkalmazása elhanyagolható, bár növekvő mértékű. A jelenleg alkalmazott
közvetlen vagy egyfázisú szállítási technológia jellemzői, hogy a szemestermény átadása-átvétele álló helyzetben történik, s mivel ez az átvétel szakaszos jellegű, egy-egy szállítóeszköz rakománya csak több arató-cséplő gép ürítésével biztosítható.A két- vagy többlépcsős szállítási technológia alkalmazásának a szállítási távolságok megnövekedésével, a termelési szerkezet átalakulásával, különösen a gabona-betakarításban egyre nagyobb jelentősége van. Az utóbbi években az átlagos szállítási távolság 40-60 km körül alakult. Ilyen szállítási távolságok mellett a betakarítógépek betakarítási teljesítménye alapján meghatározott szállítási teljesítmény csak a közúti szállítóeszközök magasabb szállítási sebességével érhető el. Vagyis a szükséges szállítókapacitások csak 15-20 t teherbírású nyerges pótkocsikkal és ~300 kW motorteljesítményű nyerges vontatókkal érhetők el. Ezek a szállítóeszközök azonban konstrukciós kialakításuknál fogva, ill. a mezőgazdasági területen nem megengedhető nagy tengelyterhelések és ebből adódóan magas fajlagos talajterhelés miatt a mezőgazdasági területen való mozgásra alkalmatlanok. Ebben az esetben az arató-cséplő gépektől a betakarított anyag átvétele úgy történhet, hogy az arató-cséplő gép a megtelt magtartállyal kiközelít a tábla mellett lévő földúton várakozó szállító eszközhöz és az ürítőcsiga segítségével átrakja a betakarított anyagot.
Az anyagmozgatás szállítási területein belül számos olyan technológiai fázis található, melynek mezőgazdasági vonatkozásai egyediek, illetve fejlesztési irányai a szállítás hatékonyságára jelentős hatást gyakorolnak.
Forrás: Agrárágazat
