A jamsz (Dioscorea), más nevén jam, esetleg jamgyökér egy magabiztosan növekvő lágyszárú kúszónövény, ami bármire rámászik, amit képes elérni. A jamsz akár 20 centit is képes nőni naponta, gumói pedig 1,8 méteresek, és közel 70 kilósak is lehetnek – habár legtöbbjük ennél sokkal szerényebb. Származási helyük Afrika és Ázsia. Gyakran keverik őket az édesburgonyákkal, pedig egészen más növényekről van szó. Héjuk durva és vastag, amit nehezebb lehámozni, mint az édesburgonyákét. A jamszgyökerek legjobb tulajdonsága, hogy a minimális törődést is hajlandók bőséges terméssel jutalmazni. Íme minden, amit egy kertésznek a jamsz termesztéséről tudnia kell!
A jamsz az afrikai füvek és liliomok rokona, és több, mit 600 különböző fajtáját ismerjük. Természetesen itt most csak azokat soroljuk fel, amelyeket könnyebb beszerezni, de mindenképpen érdemes utánanézni annak is, hogy mi az, ami jól érzi magát az otthonodra jellemző éghajlaton.
Ha nincs ilyen, akkor valószínűleg valamilyen alternatív módszerrel kell majd megtermelned jamszgyökereidet (pl. üvegházban). Ha igazi jamszot szeretnél termeszteni, akkor szerezz egy gumót, és kérd ki egy szakértő véleményét, hogy valóban azt kaptál-e, nem pedig édesburgonyát, amit gyakran tévesztenek össze a jamsszal.
Kínai jamsz (Dioscorea polystachya) – A kínai jamsz a leghasznosabb jamszfajta gasztronómiai célokra – a legtöbb hagyományos jamszot használó receptet ezekhez írták. Ezt a jamszot a fehér burgonyákhoz hasonlóan lehet felhasználni, tehát piríthatók, süthetők, illetve felhasználhatók ragukban vagy pörköltökben is.
Guineai jamsz – A guineai jamsznak fehér (Dioscorea rotundata) és citromsárga (Dioscorea cayenensis) húsú változatai is vannak, és burgonyákhoz, vagy édesburgonyákhoz hasonlóan lehet felhasználni őket. Ezek a jamszok átlagosan valamivel több, mint 2 kilósra nőnek meg.
Fülöp-szigeteki lila jamsz (Dioscorea alata) – Az „ube” néven is ismert lila jamsz nevét lila húsáról kapta, ami többféle árnyalatot felvehet, és fehér foltok is előfordulhatnak benne. Héja vastag és barna, csak úgy, mint a legtöbb másik jamszgyökéré.
Dioscorea bulbifera – Az angol nyelvben „légi burgonya” néven is futó Dioscorea bulbiferát néhányan kártevőknek tekintik vészesen gyors növekedésük miatt, pedig a jamszgyökérfélék családjának teljes jogú tagja. A legtöbb jamsszal ellentétbe termései a talaj felett, a szárakon fejlődnek ki (innen a „légi burgonya” megnevezés), és ehetőek is, azonban némely vad változata mérgező. A következő oldalon mindent elmondok a jamsz termesztéséről, gondozásáról, érdemes lapozni egyet!
A téli borsó vetése izgalmas kertészeti projekt, amely lehetővé teszi, hogy a természet ritmusát követve már tavasszal az elsők között szüretelj friss, zsenge borsószemeket. Ha te is megpróbálkoztál ezzel a módszerrel, gratulálok, a nehezén már túl vagy! ...
A téli sarjadékhagyma (Allium fistulosum), vagy ismertebb nevén metélőhagyma, az egyik legpraktikusabb növény, amit kertben vagy cserépben nevelhetsz. Ez a strapabíró, évelő hagymafajta nemcsak jól tűri a hideg időjárást, hanem egész évben friss zöldet bi...
A gyümölcsfa ültetése ősszel bátran kivitelezhető, hiszen a talaj hőmérséklete még meleg, és a csapadékosabb idő kedvez az új hajtásoknak. De hogyan is láss hozzá? Milyen lépéseket érdemes követni, hogy a fiatal fa sikeresen megeredjen és a következő évek...