A gyepekben élő növények takarmányozás szempontjából lehetnek értékesek- amelyeket az állatok szívesen legelnek - és értéktelenek, mert azokat nem szívesen vagy egyáltalán nem legelik le, ill. betegséget okozhatnak (Barcsák et.al. 1978). A gyepalkotó növények közül a legértékesebbek a pázsitfűfélék (Gramineae) és pillangósvirágúak (Legurninoseae) családjába tartoznak. A takarmányozásban értéktelenek között lehetnek fűfélék és —elvétve-pillangósvirágúak is, de legtöbbjük rnás kétszikű növény. Ezek között Magyarországon —hasonlóan a német nyelvterülethez— megkülönböztetjük az abszolút gyomokat —Unkräuter—, melyek felszaporodása ellen feltétlenül küzdeni kell, és a relatív gyomokat— Krauter—, melyek nem okoznak kárt az állatoknak, de túlzott elszaporodásuk káros lehet (Szemán 2002, Nösberger-Opitz v. Boberfeld 1986, Buchgraber 1996, Voigtlander-Jacob 1987). A feltételes (relatív) gyomnövényeknek —melyeket az állatok kis mennyiségben szívesen legelnek— nagyon kedvező az ásványianyag-tartalma. Nagyon sok faj rendelkezik közülük gyógyhatással. Fontos, hogy a gazdálkodók ismerjék ezeket a növénycsoportokat és ezzel kapcsolatos tudásukat alkalrnazzák a gvepgazdálkodás, legeltetés során.
Anyag és módszer
A Szent lstván Egvetem Gyepgazdálkodási Tanszéke által 1998 és 2000 közül vizsgált 5 gyepterület 3 termelőüzemhez tartozik. Mindegyik gyepen, rnelyek közül 4 legelő, 1 réthasznosítású, több mintavételi területet jelöltünk ki a területnagyság függvényében. Elvégeztük a növényállomány felmérését bontottság alapján valamennyi előforduló fajra vonatkozóan quadrát módszerrel (Balázs 1949), valamint nyírási próbákkal mintákat vettünk. A lenyírt növényrnintákat szétvá1ogattuk pázsitfűféle, pillangósvirágú és egyéb kétszikű növények csoportjára. A szétválogatott rninták mennviségének mérésével megállapítható volt azok termésrészesedése tömeg %-ban. A botanikai felvételezés eredményeként
ugyanezen csoportok borítottságban elfoglalt arányát tudtuk meghatározni.
A vizsgált gyepek növénytársulására jellemző, hogy közülük három Festuca pseudovina vezérnövényű terrnészetes gyep. Egy legelőben a Lolium perenne mellett nagyon elszaporodott az Elymus repens, a telepített gyep Dactylis glomerata vezérnövényű.
Egy legelő talaja szoloncsák-szolonyec, a többi barna erdőtalaj. Utóbbiakra jellemző, hogy PK ellátottságuk gyenge. Az évi összes csapadék szempontjából 1998 és 2000 aszályos, 1999 megfelelően csapadékos volt a vizsgálati helyeken.
Eredmények és értékelés
A májusi és júliusi felvételezések adatai szerint a természetes gyepeken átlagosan 7-25 fajt találtunk, közülük 1-3 pillangósvirágú, 5-16 egyéb kétszikű növény. Legkisebb diverzitású volt a szikes ta1ajú legelő, azt követte az évekkel korábban telepített rét. Az összes fajok közül 3-13 gyógynövény, melyek elsősorban az egyéb kétszikűek csoportjából kerültek ki.
A vizsgálat első évét, 1998-at és utolsó évét, 2000-et összehasonlítva a májusi aspektusban fajszámcsökkenést figyeltünk meg a gyepek többségén.
Az egyéb kétszikű növények között a bevezetőben leirtaknak megfelelően 2 csoportot különítettünk el. Valamennyi vizsgált terület gazdag ezekben a fajokban. Az ide tartozó növények többsége (50-100 százaléka) gyógynövény. A feltételes (relatív) gyomok csoportja 2-14 fajjal a leginkább fajgazdag csoport.
Az egyes növénycsoportok borítottságára jellemző, hogv átlagosan (a különböző aspektusokat is figyelembe véve) 30-80 - a pázsitfűfélék aránya. Eszerint 40-83 %-ot tettek ki a pázsitfűfélék. A vizsgált természetes legelőkön legnagyobb mértékben a Festuca pseudovina borított. ami a talaj- és éghajlati adottságokból következő magyar specialitás. A pillangósvirágú gyepalkotók borítottsága átlagosan nem haladta meg az 5 %-ot, két legelőn fordult elő a csapadékosabb 1999-et követő 2000-es évben 20 % körüli borítottság. A takarmányozás szempontjából legértékesebb fűfélék és pillangósvirágúak együttes aránya valamennyi vizsgált területen alkalmassá tette a gyepeket a juhlegeltetéssel történő hasznosításra. Az egyéb kétszikű növények borítottságát vizsgálva rnegállapítható volt, hogy a legtöbb legelőn 15-30 % körüli arányban voltak jelen. Ezen belül a hasznosítást zavaró abszolút
gyomok borítottsága elhanyagolhatóan kicsi volt, a döntő többséget relatív gyomfajok tették ki. Utóbbiak 20 %-os borítottság fölött ma csökkentik az állatok részére rendelkezésre álló értékesebb gyepalkotól terét. Szakirodalmi adatok szerint a juhok által legelt mennyiségnél átlagosan 30 %-a volt az ebbe a csoportba tartozó kétszikű növény (Kispál, 1993). A vizsgált legelők növényi összetétele ezért éppen azon határon van, amikor már a kétszikűek tovább szaporodása ellen küzdeni kell.
A különböző növénycsoportok termésrészesedését vizsgálva megállapítottuk, hogy a pázsitftüvek tömeg %-a nagyobb volt, mm borítási aránya, a pillangósvirágúaké és egyéb növényeké viszont általában kisebb, ha a tömeget a friss biomasszában mérjük. A szárazanyagban kifejezett terméstömeget és a friss tömege összehasonlítva a pi1langósvirágúak és egyéb kétszikfűek tömeg - egyaránt nagyobb volt a friss anyagban, mint a szárazanyagban. A füvekénét nagyobb víztartalmuk rniatt beszáradási tényezőjuk nagyobb.
A kétféle módszer közül a takarmány minőségéről —a növényzet szempontjából- a termésrészesedés adná a legpontosabb képet, munka- és időigényessége miatt ennek mérése azonban nem várható el - gyepgazdálkodóktól. A könnyebben és gyorsabban elvégezhető borításmeghatározás eredményeink szerint nagyon szorosan korrelált a tömeg %. A mérés útján (nyírási próbával) történő megállapításának adataival. 92 adatpárt vizsgáltunk, az összefüggés igen szoros volt, amit - 0,9643-as korrelációs koefficiens mutat.
Következtetések
Magyarországon, ahol a gvepek túlnyomó többsége nem telepített, az extenzív gyeptermesztés és —hasznosítás jellemző. A természetes gyepek diverzitása megfelelő, a fajok között azonban növekvő arányt tesznek ki - gyomnövények. Különösen a borítási- és a tömegarányukat tekintve fokozott gondot kell fordítani további térhódításuk megakadályozására. Ennek egyik legfontosabb eszköze lehet a szakszerű gyephasznosítás, legeltetés. Magyarországnak növelnie kell, de legalábbis meg kell állítania a kérődző állatállomány csökkenését.
A szakirodalomból és a gyakorlatból ismert, hogy Nyugat-Európában elsősorban a termésrészesedést használják a gyepek minősítésekor. Magyarországon a borítási arány alkalmazása terjedt el. Vizsgálataink alapján a két módszer —szakszerűen végrehajtva— nagyon szorosan korreláló eredményt adott, vagyis a két módszerrel kapott eredmények és a levont következtetések összehasonlíthatók.
A magyarországi gyepterület 1.063 ezer ha. Legnagyobb része természetes gyepnek tekinthető és 30-40 fajból áll. 1998-2000-es években öt gyepterületen folytak vizsgálatok. Borítottsági- és nyírási vizsgálatok
pillangósvirágúak és egyéb kétszikűek. A termésmennyiséget és a borítási arányt állapítottuk meg. A vizsgált természetes legelőkön májusban és júliusban 7-25 fajt találtunk, közülük 1-3 pillangós, 5-16 egyéb kétszikű. Legkisebb diverzitású volt a szikes ta1ajú legelő, azt követte a telepített rét. Az összes fajok közül 3-13 gyógynövény —főleg kétszikű volt. A pázsitfüvek borítottsága átlagosan 30-88 %-ot tett ki. A pillangósoké nem haladta meg az 5 %-ot. Az egyéb kétszikűeket 2 csoportra osztottuk:
abszokit és relatív gyomokra. Az utóbbiak borítottsága átlagosan 20-30 % volt. Az abszolút gyomok olyan kis borítottsággal voltak jelen, hogy nem voltak hatással a hasznosításra. A nagy mennyiségű -5-61 %- gyógynövény keves állat esetén lehetőséget ad másfajta terulethasznosításra. A növényborítottság és a terrnés-részesedés szoros korrelációt mutatott.
The area of pastures is about 1063 thousand in Hungary. Most of them can be considered of natural origin having an average composition of 30-40 plant species. In the years 1998-2000 five observation areas were sampled. Canopy and composition of species’ groups —grasses, legumes and other dicots— were identified. Yield contribution (g/kg) and coverage of each group was evaluated. Samplings were done in May and July when in natural pastures 7 to 25 plant species were found, from among which there were 1-3 legumes and 5-16 other dicots. The smallest diversity was observed in the case of saline soil pastures. and also in planted meadows. From among all species observed 3-13 medicinal plants —mainly dicots— were identified. The proportion of grass species was ranging between 30-88 %. Leguminous components had a rate less than 5 percent. Other dicots were sorted into two groups: noxious and potential weeds. The average canopy of the latter was 20-30 percent in general. Noxious weeds had very little coverage therefore they had no major influence. The high, 5-61 % rate of medicinal plants suggest a further use of them in case of small grazing usage. Plant canopy and yield figures had a strong correlation.