NÖVEKEDÉSI VESZTESÉGEK A MAGYAR GAZDASÁGBAN

NÖVEKEDÉSI VESZTESÉGEK A MAGYAR GAZDASÁGBAN

Mi vagyunk a másodikak, ezért még keményebben próbálunk dolgozni. Az egyik mexikói autókölcsönző cég munkatársainak egyentrikóin hajdan díszelgő felirattal Angel Gurria, a fejlett országokat tömörítő gazdasági szervezet, az OECD főtitkára példálózott a GKI Gazdaságkutató Zrt. múlt pénteki tanácskozásán. Arra célozva, hogy a felzárkózáshoz folytatni kell a költségvetési kiigazítást és a reformokat, mert szilárd pénzügyi alapok nélkül nincs növekedés.

Csakhogy a kiigazítás radikális időszakában sem nagyon van. Megrázta a szakmai közvéleményt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) minap közzétett becslése, amely szerint a harmadik negyedévben a hazai össztermék (GDP) csupán 1 százalékkal bővült az előző év azonos időszakához viszonyítva - az adat hibahatára plusz-mínusz 0,2 százalékpont -, holott az április-júniusi időszakban mért 1,2 százalék után a legtöbb elemző úgy vélte, az a mélypont. S bár az előzetes mutató összetevőit csak december 7-én közli a KSH, az eddigi adatokból kikövetkeztethető, hogy a GDP növekedését az állami szektorban tapasztalható radikális visszaesés húzta le (lásd ábránkat). Ennek fő területei az egészségügy és az oktatás, ahol a GDP-hez való hozzájárulás azon is múlik, mennyien veszik igénybe e szolgáltatásokat. Márpedig az aktív kórházi ágyak száma 60 ezerről 44 ezerre csökkent, s bár a krónikusaké 20 ezerről 27 ezerre nőtt, utóbbiak ötödannyi egészségbiztosítói kifizetésben részesülnek. Az orvos-beteg találkozók mind a háziorvosi, mind pedig a járóbeteg-ellátásban 10-20 százalékkal mérséklődtek, és - csakúgy, mint az oktatásban - többezres létszámleépítésre került sor. Az orvos-beteg találkozók terven felüli megritkulását jelzi, hogy vizitdíjból a kormány mintegy 23 milliárd forintos bevételre számított, ám várhatóan 13-15 milliárd forint folyik be. Az egészségügyben 10 százalékos teljesítménycsökkenést regisztrált a második negyedévben a KSH az előző év azonos időszakához viszonyítva, a teljes közigazgatásban pedig a létszám- és termelékenységváltozás együttes hatásait figyelembe véve 2 százalékosat. Összességében a gazdaság költségvetési szektora mintegy 45 ezerrel kevesebb alkalmazottnak ad munkát, mint egy évvel ezelőtt.

Az állami kiadáscsökkentés a költségvetésből finanszírozott - például úthálózat-fejlesztési - beruházásokat is megnyirbálta, ami az építőipar termelését vetette vissza. Az idei év első kilenc hónapjában az ágazat termelése átlagosan 10,2 százalékkal zuhant az előző év azonos időszakához viszonyítva; ezen belül a három nyári hónapban 15, szeptemberben 25 százalékos volt a mínusz. Hasonlóan drámai a helyzet az agrárgazdaságban, ahol immár harmadik éve csökken a termelés. A fagykár és aszály sújtotta ágazat teljesítménye a Kopint-Tárki Zrt. októberi becslése szerint 10-12 százalékkal csökkent, Vértes András, a GKI elnöke pedig a múlt héten a visszaesést 15 százalékra becsülte. Az építőipar és a mezőgazdaság nemzetgazdasági súlya 5,3, illetve 4,2 százalék, a kettő együtt - az eddig mért vagy megtippelt teljesítmény alapján - legalább 0,8-1,0 százalékponttal rontotta az idei GDP-t.

A folyamatok érzékeltetésére - a tudományos maginflációs mutató analógiájára - sajátos mutatót kreált Vértes, amely legalább 3,3 százalékos "magnövekedést" jelez. Ez a virtuális mutató kiszűri a közszolgáltatások 5 százalékos visszaesését - nagyjából ennyit valószínűsít a GKI és a Kopint-Tárki Zrt. is - és az agrártermelésnek az időjárással összefüggésbe hozható hanyatlását, és azt jelzi, hogy a gazdaság nem állami szektorai többé-kevésbé egyenletesen fejlődnek. "Minél nagyobb az állami kiadáscsökkentés, annál jobban lehúzza a GDP-t, tehát annál nagyobb a költségvetési kiigazítás növekedési áldozata" - summázta Vértes, s ilyen értelemben akár még a konszolidációs és reformpolitika sikereként is el lehetne könyvelni a fejleményeket.

Ám ez féligazság. Az állam ugyanis október végéig nem költött kevesebbet, mint a megelőző év azonos időszakában, sőt a központi költségvetés mintegy 5, a társadalombiztosítás pedig több mint 12 százalékkal növelte kiadásait. Nominálisan csupán a központi költségvetési szervek kiadása mérséklődött tavaly óta mintegy 30 milliárd forinttal, valamint kisebb-nagyobb mértékben az egészségbiztosítási tételeké; a gyógyító-megelőző, a gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-kassza egyaránt mínuszt mutat. Reálértékben az egészségügy úgynevezett természetbeni ellátására mintegy 150 milliárd forinttal költ kevesebbet a társadalombiztosítás, mint egy évvel ezelőtt, ám ennek ellentétele például a kórházak több mint 60 milliárd forintos adóssága. Ez pedig kétségessé teszi, hogy ez a megtakarítás tartós és fenntartható mértékű. Az egészségügyi forráskivonás hatása más területekre is átterjedhet, az eladósodott kórházak ugyanis aligha növelik megrendeléseiket. Ez az összefüggés amúgy az állami szektor egészére igaz lehet - a beszállítók legnagyobb bánatára. Az állam karcsúsítása tehát, áttételesen, a költségvetési körön kívül is mérsékelheti a növekedést.

Változatlanul lendületben van viszont az ipar, amelynek teljesítménye az első kilenc hónapban 8,6 százalékkal múlta felül a tavalyit. Az ágazat sajátos segítséget kapott a belpiaci inflációtól: termelői árai ugyanis júliusig nagyjából az átlagos dráguláshoz közeli mértékben emelkedtek (azt követően már csak 3-3,5 százalékkal), miközben az ipari export forintban kifejezett árszintje február óta zuhan; a nyári hónapokban a kilenctizede volt a tavalyinak, amiben a forint erősödésének volt eminens szerepe. Mivel a belföldi kereslet stagnál, a gazdasági növekedést szinte kizárólag az export fűti, a január-szeptemberi időszak forintban mérve 10, euróban 17 százalékos növekedésével. A külkereskedelmi termékforgalmi mérleghiány - 696 millió euró - alig a harmada a tavalyinak, és szeptemberben a szaldó imponáló, 122 millió eurós kiviteli többletet mutatott, amire a rendszerváltás óta nem volt példa. A személyautó-export 86 százalékkal lódult meg, a gabonaexport - hála a tavalyi uniós intervenciós felvásárlásoknak - csaknem a két és félszeresére nőtt, és a villamosenergia-export is megduplázódott, főként a vonzó dél-európai árak miatt. Ám nagy kérdés, hogy a világgazdaság növekedését zavaró tényezők - a 90 dollár fölé szökött hordónkénti olajár, az agrártermékek drasztikus drágulása, illetve az amerikai pénzpiaci bizonytalanságok - mennyire vetik vissza a magyar gazdaság fő piacainak potenciális bővülését, megkurtítva egyúttal a hazai exportlehetőségeket is. E tekintetben nem túl biztató, hogy az Európai Bizottság e tényezők veszélyei miatt legutóbbi prognózisában valamelyest mérsékelte 2008-ra vonatkozó GDP-előrejelzését: az unió gazdasága az idei, csaknem 3 százalékos növekedés után 2008-ban várhatóan csak 2,4 százalékkal bővül.

A növekvő inflációs kockázatok óvatosságra intették a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsát, amely októberben nem csökkentett a 7,5 százalékos jegybanki kamaton. Több tekintélyes londoni bankház - így a JP Morgan és a Goldman Sachs - már nem is számít kamatvágásra az idén, holott a magas kamatszint fékezi a gazdasági növekedést. Ezt fel is rótta a GKI-konferencián Surányi György, a jegybank korábbi elnöke (ma a CIB Bank elnöke), aki azt hangsúlyozta, hogy a sikeres költségvetési kiigazítást a nemzetközi szakirodalom szerint mindenütt támogatta a monetáris politika, Magyarországon viszont nem ezt teszi, hanem "súlyosan restriktív"; a mainál gyengébb, 260-265 forintos árfolyam segítséget jelenthetne a reálgazdaság szereplőinek. Csakhogy a magyar monetáris tanácsnak azt is mérlegelnie kell, hogy az idei év őszére várt inflációmérséklődés elakadt, a feldolgozott élelmiszerek drágulása már beépült a maginflációba, a fogyasztói árak 2007-ben 6,2 százalék helyett csaknem 8 százalékkal nőnek, és 2008-ban a konvergenciaprogramban prognosztizált 3,3 százalék helyett 4,5 százalék lehet az átlagos drágulás, vagy annál is nagyobb.

A költségvetési kiigazítás legfájdalmasabb szakasza lezárult - mondta az elmúlt napokban többször is Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Ez annyiban igaz, hogy a reálkeresetek tavaly szeptemberben kezdődött drasztikus, 6-7 százalékos értékvesztése statisztikailag lényegesen enyhül - amitől persze a fizetések értéke fillérnyit sem nő -, és a jelek szerint az idei és a jövő évi deficitcél sem került eddig veszélybe. Ám ez mit sem változtat azon, hogy az idén és a következő két-három évben Magyarország riválisai látványosan elhúznak, hiszen a régió valamennyi új tagországa növekedési pluszt merített az uniós csatlakozásból.

A stabilizációs kényszer kizökkentette Magyarországot ebből a trendből, és ha a növekedésfagyasztó szorítás csillapodik is, a szakértők szerint legfeljebb évi 4 százalék körüli növekedésre lesz képes. Ahhoz, hogy lépést tartson a többiekkel, még radikálisabb állami kiadáscsökkentésre volna szükség. Ez ugyanis a gazdaságélénkítő célzatú adókönnyítések előfeltétele. Csakhogy a Gyurcsány-kormány köti magát ahhoz, hogy a szociális kiadásokat nem mérsékli, sőt a nyugdíjkorrekciós programon sem változtat, más tetemes tétel pedig már alig akad a költségvetésben. A közeli jövőben sem adó-, sem járulékcsökkentésre nincs lehetőség - szögezte le a napokban Veres János pénzügyminiszter. Ez meglehetősen rossz hír azoknak, akik még emlékeznek rá, hogy a legnagyobb jövedelműek és a vállalkozások terheit növelő, 4-4 százalékos úgynevezett szolidaritási különadót tavaly nyáron átmeneti bevételnövelő eszközként állította be a kormány. A jelek szerint az "átmenet" 2010-ig eltart. Némi vigaszt jelenthet, hogy 2006 nyarától 2008 végéig a GDP mintegy 7-7,5 százalékára tehető egyensúlyjavulást érhet el a kormány, mégpedig egyedül, ellenzéki ellenszélben - ilyen mértékű kiigazításra a legtöbb országban politikai konszenzussal került sor.