Az őszi kalászosok kelése után az állomány megvédésére különböző inszekticidek és fungicidek állnak rendelkezésre. Legfontosabb károsítók a gabonafutrinka, gabonalegyek és a vetésfehérítő bogarak, valamint a lisztharmat és a kalászfuzáriózis. Továbbá ügyelni kell a belvizek levezetésére. Jelentősebb fagykár esetén, annak mértékétől függően kiszántásra vagy hengerezésre és N-fejtrágyázásra van szükség.
Rovarkártevők elleni védelem
Az őszi búza kisebb-nagyobb jelentőségű rovarkártevői közül a védelmet a következő néhány károsító ellen kell megszervezni: talajlakó kártevők, gabonafutrinka, gabonalegyek, vetésfehérítő bogár, levéltetvek. A gabonafutrinka lárvája a talajban, maga készítette csőben él. Ide húzza le a kelés utáni fiatal gabona növénykék leveleit. A levélereket gubancos formában csomóban visszahagyva csak a levél lágy részeit pusztítja el. A kártevő jelenlétét mutatják a gilisztatúráshoz hasonló, de nem rögös, apró földhalmok, illetve a járatokba behúzott növényi maradványok is. Előfordulhat, hogy különösen a felálló levelű búzafajtáknál a „csócsárló” az 1-2 leveles növénykét tőben a talajfelszín alatt elrágja. A kártétel rendszerint egyetlen, kisebb-nagyobb foltokban tapasztalható.
A gabonaféléket ősszel rendszeresen károsítja a vetésfehérítő bogár is. A nagyadagú N műtrágyával ellátott állományokban nagy egyedszámban fordul elő. Az imágók és a lárvák kárképe jól elkülöníthető. Az imágók a levélen hátrafelé haladva átrágják az érközi levéllemezt. A kártételi csíkok szétszórtan találhatók a leveleken. A lárvák a levelek felszínén táplálkoznak. A kárképük abban különbözik az imágókétól, hogy csak hámozgatják a leveleket. A károsított növények levelei, néha szárai is elfehérednek. Innen a vetésfehérítő bogár elnevezés.
Ősszel szintén jelentős kárt okozhat a csíkoshátú búzalégy. Az általa megtámadott szár hagymaszerűen megduzzad, erősen sarjad, széles leveleket hajt, tavasszal elszárad. Az őszi nemzedék jelentős kártételt okozhat. A növényállomány erőteljes fejlődését elősegítő agrotechnika mérsékelheti a kártételt. A korai vetésű őszi búzáról a késői vetésűvel szemben hazánkban kimutatták, hogy a korai annyira képes ősszel megerősödni, hogy kompenzálja a lárvák táplálkozásából eredő kártételt.
A védekezés rendszerében a kémiai védekezésnek jelentős szerepe van. Az egyik sarkalatos pont a talajlakó kártevők, a gabonalegyek, a mocskospajor és a gabonafutrinka lárvák elleni kezelés a vetés előtt, talajfertőtlenítő készítménnyel. Amennyiben ez nem történt meg, úgy a kelő gabonában már az ősz folyamán permetezés válhat szükségessé, a gabonafutrinka lárvák kártételének megakadályozására. Ez a védekezés indokolt esetben ismételhető tavasszal.
Gombás betegségek
A gabonafélék egyik legsúlyosabb betegsége a fuzáriózis. A kórokozó a búzát minden fejlődési stádiumában károsíthatja. Jellegzetes csírapusztulást, hópenészt, szár- és gyökérkorhadást, valamint kalászbetegséget idézhet elő. A vetés után a fertőzés kiindulhat a szemből és a talajból is. Az elhalás bekövetkezhet kelés előtt vagy kelés után. Az el nem pusztult csíranövényeken barna foltok találhatók a koleoptilon és a gyökereken. Hó nélküli hideg teleken a fertőzött állományokban nagyobb a fagykár. A vastag hótakaró elolvadása után a leveleken és a szártövön pelyhes micélium figyelhető meg, amelyet „hópenész” néven ismerünk.
Már az őszi időszakban fertőződhet a gabona torsgombával is. Ennek következtében a fiatal növények levele sárgul, s a talajtól számított néhány centiméter magasságig egyenletes barna elszíneződés található a száron. Emellett a szártörő gomba mind ősszel, mind télen és tavasszal kalászolásig fertőzheti a növényeket.
Magyarországon a vegetációs időszakban végzett kémiai védekezést a lisztharmatra és a kalászfuzáriózisra alapozzuk. Noha a tünetek az őszi hónapokban jelennek meg, azonban a hatékony védekezési periódus már a következő évre tevődik át.
Gyomirtás
Az őszi búza herbicides kezelése technikailag két időpontban kivitelezhető: ősszel preemergensen és/vagy poszt kezeléssel, vagy tavasszal posztemergensen. Az őszi gyomirtás létjogosultságát számos tényező befolyásolja. Elsősorban az éghajlati és domborzati viszonyok, valamint a gyombiológiai sajátosságok, de természetesen az üzemszervezési, gazdaságossági tényezők is rendkívül fontosak. Nyugat-Európa csapadékosabb tájegységein a gyomirtott gabonatáblák jóval nagyobb hányadán végeznek őszi kezeléseket, mint Magyarországon.
Az éghajlati adottságokból adódóan természetesen hazánkban sem alkalmas a teljes vetésterület őszi gyomirtásra. Csapadékban gazdag időjárás esetén az őszi búza gyors csírázása mellett a T1-T2-es életformájú gyomnövények csírázása is megindul a területért, a vízért és a tápanyagért, versengve a kultúrnövényekkel. A T1-es életformájú gyomok (tyúkhúr, pásztortáska, veronika-félék) nagy része a kultúrnövénnyel egy időben kel ki, és együtt is fejlődik vele, s többnyire 2-3 leveles állapotban telel. Ezeknek a gyomoknak valójában rövid az életciklusuk, tömegüknél fogva azonban számottevően gátolhatják a kultúrnövény fejlődését, különösen akkor, ha a kelés egyenetlen. A másik növénycsoport tagjai (T2 életforma) tagjai ősszel és tavasszal egyaránt kelhetnek, s magvaik a kalászosok magvaival egy időben érnek. Ide tartoznak a tipikus gabonagyomok: kék búzavirág, pipacs, szarkaláb fajok valamint a ragadós galaj. Az utóbbi időben e klasszikus gabonagyomok fokozatos előretörése tapasztalható. Bár a kék búzavirág és a pipacs elleni védekezés megoldottnak tekinthető őszi búzában a hagyományos módszerekkel, nem megfelelő gyomirtási technológia esetén azonban erős kompetíciós hatásukkal számolni kell. Ezen életforma-csoport igen jelentős képviselője még jelenleg az ebszékfű is, amit az is jellemez, hogy a gyomfelvételezések alapján igen előkelő helyen áll a borítási %-ban. Veszélyességét nemcsak a hormonbázisú herbicidekkel szembeni morfológiai szelektivitása, hanem erőteljes növekedéséből adódó erős kompetíciós képessége is fokozza.
Az őszi búza a keléstől a bokrosodás végéig a legérzékenyebb a gyomosodásra. A csírázó növényállománynak nincs gyomelnyomó képessége, ezért a gyomnövények jelentős mértékben visszavetik a fiatal gabonát a fejlődésben. A gyomkonkurencia korai kikapcsolásával a búza zavartalan fejlődését biztosíthatjuk, mert az ősszel elgyomosodott állomány szinte behozhatatlan hátránnyal indul tavasszal.
A kelés utáni gyomirtásnak megvannak az alapszabályai, amit be kell tartanunk. Ez az ún. korai posztemergens gyomirtás a már kikelt növények ellen irányul, azok herbicidérzékeny fenológiai szakaszában. A magról kelő egyszikű gyomfajok (pl. parlagi ecsetpázsit) esetében ez a gyökérváltás időpontja (1-3 leveles állapot), a magról kelő kétszikű gyomfajoknál pedig a szik-2 valódi leveles stádium a legkedvezőbb a hatékonyság szempontjából.
Az őszi gyomirtást ott célszerű végrehajtani, ahol a tábla adottságait ismerve törvényszerűen számíthatunk őszi gyomkelésre; ahol gyomfelvételezéskor a kikelt gyomnövények egyedszáma meghaladja a veszélyes szintet; ahol várhatóan a tavaszi gyomirtást nem tudjuk időben megoldani; ahol az éghajlati, domborzati adottságok miatt a nehezen járható, későn felszáradó területek gyomirtása biztonságosabban alapozható az őszi kezelésre.
Forrás: Agrárágazat
