Diótermesztés – Beporzás
A diófák egylaki növények, ami azt jelenti, egy-egy fa hímivarú és nőivarú virágokat is növeszt. Tavasszal a diófákon barkák jelennek meg, amelyek fürtökben lógnak az ágyak hegyéről. Ezek a dió hímivarú virágai. A nőivarú virágok kis méretűek, és szintén az ágak végén találhatók. A diófák beporzásáért első sorban a szél felel, ami akár kilométerekre is elsodorhatja a hímivarú virágok porát.
Mivel egylaki növények, így önmegporzók is, tehát akár egyetlen egy diófa is képes más fák segítsége nélkül teremni. Ennek ellenére sokkal jobban teljesítenek, ha más diófák is vannak a közelben, amelyekkel keresztbe porozhatnak. Előfordulhat, hogy a hímivarú és a nőivarú virágok nem egyszerre válnak ivaréretté, ami problémát okozhat, ha nincsenek más fák a közelben. Éppen ezért érdemes egyszerre több fát is ültetni.
Diótermesztés – Társültetés
Annak ellenére, hogy juglontermelése miatt sok növény nem kedveli a társaságát (erről hamarosan bővebben is szót ejtünk), a diófák jól kijönnek más fákkal, amelyek szintén juglont termelnek – ilyen például a hikoridiófák is. Amennyiben diófáidat egy ehető udvarban neveled, számos évelő növényt ültethetsz a közelükbe, úgymint magyalt, csodamogyorót vagy tollbugát. Ezen kívül néhány zöldség is megtűri a diófák közelségét, mint például a spárga, a cékla és a pasztinák.
A diók szüretelése
Az érett diók héjastól lepotyognak a fákról. Ezeket azonnal össze kell szedni és le kell hámozni, hogy aztán kiszáríthasd, és hideg (0-3°C) helyen tárolhasd őket. Egy hűtő vagy pince hűvös pince ideális erre, lehetőleg 55-65%-os páratartalommal. A diófáknak nem csak a termését lehet felhasználni. Leveleikből bort készíthetsz, gyantájukból pedig szirupot, ha ügyesen megcsapolod a törzsüket.
