A cukorrépa a csapadék mennyisége és eloszlása iránt is igényes növény, igényli és meg is hálálja az öntözést. Répatest-hozama csak akkor megfelelő mennyiségű és jó minőségű, ha a nedvességellátás folyamatos. Ez pedig megfelelő öntözési technológia alkalmazásával ki is elégíthető a legtöbb hazai termőtájon. Igényli az öntözéses termesztést a cukoripar is, mely érthetően függetleníteni kívánja amúgy is kampány jellegű munkáját az évjárati anomáliákból levezethető termésingadozásoktól. Ezt a célt pedig az öntözéses termelés nagyfokú termésbiztonsága jó hatásfokkal garantálni is tudja.
A cukorrépa öntözése
A cukorrépa intenzív, öntözött termelésének is a termelési rendszerek technológiája az alapja, melyet az öntözés biztosította jobb vízellátásnak megfelelően némileg módosítani szükséges. Módosítást igényel így a tenyészterület, mely csökkentendő, ill. másképpen szólva növelendő a hektáronkénti tőszám.
A mai korszerű nemesítés eredményeként előállított fajták nagy termőképességűek. Amire azonban különös gonddal kell figyelnünk: a cerkospórával (Cercospora beticola) szembeni ellenálló-képességük. Ez általános igény, de az öntözött területeken, azok párásabb mikroklímája miatt különösen fontos. Ma már legtöbb fajtánk rendelkezik a szükséges mértékű rezisztenciával.
A tápanyagellátás, növényvédelem, vegyszeres gyomirtás stb. magas színvonalánál alapvető követelmény, hogy az agrotechnika minden tényezője tegye lehetővé az öntözés biztosította optimális vízellátás hatására a nagy gyökértermés kialakítását.
A cukorrépa öntözésénél az alábbi kérdések kapnak különös jelentőséget:
A cukorrépa hasznosításra kerülő része a gyökér. Az öntözéssel, annak tudatos irányításával kell elősegítenünk az optimális gyökérfejlődést. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy bőséges vagy megfelelő talajnedvességet biztosító időjárás esetén nem kezdjük el korán a répa öntözését abból a célból, hogy a növény alakítsa ki erős, edzett gyökérzetét, mely majd képes lesz a későbbi öntözővizet jobban, eredményesebben hasznosítani. Ugyanakkor azonban száraz tavasz esetén már korán meg kell kezdeni a mesterséges vízpótlást, mert a répa "talpasodását", elágazó, szabálytalan fejlődését másképpen elkerülni nem tudjuk.
A répa öntözésénél, de különösen fejlődésének első felében végrehajtott öntözésénél különös gonddal ügyeljünk arra, hogy az egyszeri öntözés vízadagját mértéktartóan határozzuk meg. A répa ugyanis igényli a talajlevegőt. A talaj levegőtlenségére érzékenyen reagál, és különösen fiatal korban ez különböző gyökérbetegségek kockázatának lehetőségét növeli. Az öntözés költsége mindenkor olcsóbb, ha ritkán, de nagyobb adagokban öntözünk, hiszen az öntözési állások kiépítésének költsége így fajlagosan kedvezőbb. A cukorrépa öntözésénél azonban ezt a gazdaságossági elgondolást alkalmazni nem szabad, mert a termelésre gyakorolt negatív hatása nagyobb, mint az öntözés önköltségének javulása.
Az öntözésnek a répa minőségére gyakorolt hatását vizsgálva megállapítható, hogy ha azt a növény biológiai igényének megfelelő időben és mértékben hajtjuk végre, úgy minőségromlással számolnunk nem kell. Könnyen megérthető, hogy a növény részére biztosított optimális körülmények - és itt ne csak a vízre gondoljunk, hanem a tápanyagellátás harmóniájára is - nem eredményezhetnek minőségromlást.
De ugyanakkor az is közismert, hogy száraz ősz esetén a viszonylag korán abbahagyott öntözés után (a növény kényszerérése következik be) ha ismét öntözünk, a répa "meghízlalható". Ekkor ugyanis a növény az öntözés hatására újra visszanyeri aktivitását. Az ilyen időpontban betakarított répa kedvezően nyomja ugyan a mérleget, de ez a gyárnak - a gyengébb minőség miatt - nem előnyös. A minőség kérdése tehát nem az öntözés, hanem az abból eredő szakszerű végrehajtásának függvénye.
A cukorrépa közismerten nagy vízigényű növény.
A nyári hónapokban, amikor intenzíven párologtat (transzspirál), naponta 6-7 mm-t is képes elpárologtatni. Nincs tehát egyetlen olyan - még bő csapadékú - év sem, amikor a répa kisebb vagy nagyobb vízadaggal történő öntözésére ne lenne szükség.
A cukorrépa kimondottan igényes növény lévén, rossz talajadottságok között, kedvezőtlen vízgazdálkodású talajon eleve nem is termeljük. Normál évben, jó hidrológiai adottságokkal rendelkező talajon a téli-tavaszi csapadék elegendő nemcsak az egyenletes kelés, hanem erőteljes kezdeti fejlődésének biztosítására is. Előfordul azonban, hogy száraz a tavasz, és így a szelek kiszárítják a vetés-kelés fenofázisában a sekély talajréteget. Ilyenkor kis adagú, esetleg megismételt öntözés biztosítani tudja az egyenletes, hiánymentes kelést. Márpedig a jó mennyiségi és minőségi paraméterekkel rendelkező gyökértermésnek a kifogástalan növényállomány, a beállottság az előfeltétele.
Átlagos évben augusztus (és bizonyos mértékig még szeptember eleje is) a cukorrépa fő vízfogyasztású időszaka. Ekkor folyamatosan gondoskodnunk kell a felső 30-40 mm-es talajréteg nyirkosan tartásáról. Ez ismételt öntözést jelent a mindenkori nyári csapadékok függvényében.
Az utolsó öntözést úgy irányítsuk, hogy az augusztus 20-a tájára, esetleg augusztus végére jusson. Ezzel az öntözéssel feltöltött talajnedvesség már elegendő a répának a szedésig. Megkésett utolsó öntözés minőségromláshoz vezethet. Ennek megfelelően a kiszedést megelőző három héten belül a répát öntözni nem szabad.
A cukorrépa öntözését nem szabad egyszerűen a norma vagy egyéb előírás alapján elvégezni. Minden egyes termőterületen, minden évben egyedileg kell az öntözővíz-adagokat meghatározni. Cél: a talaj folyamatosan nyirkosan tartásához szükséges nedvesség biztosítása. Réti, réti csernozjom talajon 30-50 mm-nél, csernozjom és öntéstalajon 40-60 mm-nél nagyobb vízadagot egyszerre a cukorrépatáblára ne adjunk ki. Az ilyen vízmennyiség kiöntözése is csak akkor jár haszonnal, ha egyenletes az elosztás, és az első, valamint az utolsó öntözés víznormája nem haladja meg a 30-40 mm-t.
A cukorrépa igényes növény és ugyanakkor nagy termelési értéke van. Indokolt tehát, hogy termelésének minden tényezőjét, beleértve az öntözést is, a leggondosabban hajtsuk végre.
Forrás: Agrárágazat
