Csipkebogyóbor készítése
A hozzávalók: kettő kiló friss csipkebogyóhoz három és fél liter víz és másfél kiló cukor kell, majd borszirupot főzünk és ráöntjük a bogyóra. Persze előtte a két oldalát megvágjuk, nehogy keserű legyen, de ha van tavalyi, öreg bogyónk, akkor abból csak egy kiló gyümölcs kell.
Az érlelése körülbelül hat-nyolc hét, azaz amíg a bogyó le nem száll az üvegnek a fenekére. Ezt háromszor lehet felhasználni, úgyhogy szépen lesz belőle 12-13 liter. Nehéz munka: az embert összeszurkálja a csipkebogyó, hogyha nem tüskementes. Megszedni nagyon nehéz, ezért ha véletlenül ráakad az ember, hogy a piacon valaki árulja, érdemes megvenni akármilyen drága is.
A csipkebogyó tárolása
Hosszabb idejű tárolásra valamilyen módon tartósítani kell. A legegyszerűbb megoldásnak a szárítás kínálkozik. A megmosott bogyókat hosszában félbe vágjuk és tepsiben 1-2 ujjnyi vastagon elterítve, sütőben vagy a fűtőtesten állandó forgatás mellett szárítjuk. A C-vitamin magas hő hatására elbomlik, ezért a szárítási hőmérséklet 40 foknál nem lehet magasabb. A szárított csipkehúst száraz, levegős helyen, legfeljebb egy évig tárolhatjuk.
A teát, szintén a C-vitamin védelme érdekében úgy készítsük, hogy a felforralt és néhány percig hűtött vízben 1-2 órán át áztatjuk a bogyókat. A legfinomabb teát friss csipkehúsból nyerjük, ilyenkor 20 perces áztatás is elegendő. A vadrózsa tűzpiros terméséből finom lekvár is készíthető: a megtisztított, kimagozott csipkehúst annyi vízben tesszük fel főni, amennyi ellepi.
Azután literenként fél kilogramm cukrot adunk hozzá és sűrűsödésig főzzük. ĺzletes csemege főleg vadhúsok mellé a csipkelekvárból készített szósz is, amelyet vörösbor és citromlé hozzáadásával készítünk. Remélem, hogy sokaknak fog örömet okozni a csipkebogyó ezután is, én nagyon szeretem minden formában!
