A bioszén története
A bioszén a földművelés történelmének egyik legféltettebben őrzött titka. Afrikában és Amazóniában már évezredek óta használják különböző változatait. Manapság, amikor a mezőgazdaság tonnaszámra szívja el a tápanyagokat a termőföldekből, egyre fogynak az olyan területek, amelyek képesek elegendő élelmiszert termelni az emberek számára. Ha mindez nem lenne elég, még az éghajlatváltozás is a nyakunkon van.
Nem kizárt, hogy a jövőben többet kell hagyatkoznunk az olyan alternatív talajadalékokra, mint amilyen a bioszén is. Nyugat-Afrika egyes falvaiban már nagyjából hét évszázada használnak faszenet és konyhai maradékokat a tápanyagszegény talaj feltöltésére, és termőfölddé alakítására. A nyugat-afrikai nők hamuval, csonttal és egyéb szerves anyagokkal gazdagítják a talajt, amivel úgynevezett „afrikai sötét földeket” hoznak létre.
Ezeket a sötét földeket a Sussexi Egyetem kutatói is tanulmányozták, és megállapították, hogy az csont és a hamu segíthetnek gazdagítani a tápanyagszegény talajokat. Ez segít biztosítani a szegényebb területek élelmiszerellátását, némileg csökkentve ezzel az éghajlatváltozás hatásait. Dél-Amerikában, a Kolumbia előtti időkben Amazónia lakói hasonló technikákat alkalmaztak.
A szakértők becslései szerint az őslakos brazilok már 500-2500 évvel ezelőtt is használták az úgynevezett amazóniai sötét földeket. Az nem tisztázott, hogy ezek mesterségesen előállított bioszenek, vagy természetesen előforduló anyagok lehettek-e, de kétségtelen, hogy rendkívül pozitív hatással voltak a helyi talajokra.
A Cornell Egyetem szakértői szerint az amazóniai sötét földeket területek ugaridőszakai 6 hónapig tartanak, míg a közeli, sötét földeket nem tartalmazó területeken ezek az ugaridőszakok akár 8-10 évig is tarthatnak. Az európai gyarmatosítás eredményéül sajnos mind Nyugat-Afrikában, mind Amazóniában háttérbe szorult a bioszén használata, de újabban a világ többi pontján is fellángolt iránta az érdeklődés.
