A kőolajszármazékok, a szintetikus anyagok és kemikáliák megjelenésével azonban alaposan megváltozott a helyzet, és a környezetszennyezés megállíthatatlan és ellenőrizhetetlen folyamata elindult, felmérhetetlen károkat okozva az utókor számára. Mindezzel hosszú évtizedeken keresztül senki sem foglalkozott, hiszen a szennyezett közeg – a talaj – nagyon jóindulatúan és szinte nyomtalanul fogadta be a civilizációs őrület felelőtlen szennyezését. A talaj vízkészleteinek mozgása révén azonban hamarosan a táplálékláncban és a vízkészletekben is megjelentek az ember és az élő szervezetek számára már helyenként a tűréshatárt meghaladó koncentrációban is a mérgező anyagok. A mezőgazdaság is nagy szennyezővé vált, hiszen a növények tápanyag-viszszapótlására és védelmére használt kemikáliák ismerethiányos és gigantomániás túladagolása következtében a vegyszermaradványok mennyisége ellenőrizhetetlenné vált. Emellett az egyre növekvő mennyiségű kommunális és ipari hulladékok talajba kerülése is súlyosbította a természetre nehezedő szennyező terhelést. Sokáig késett a felismerés, hogy ezt a káros – az embert veszélyeztető folyamatot – sürgősen meg kell állítani. Ezért az alattomos szennyezések kimutatására, annak mérésére módszereket és eszközöket kellett keresni, hogy mindez objektíven feltárható, bizonyítható legyen, és a felelősöket végre meg lehessen találni.
A víz szerepe meghatározó
A mezőgazdaság számára a mérések nagyon hasznos információval szolgálnak a tekintetben, hogy a növények a talaj vízkészletéből és a kijuttatott műtrágyák, növényvédő szerek mennyiségéből mennyit hasznosítanak, és mi az a feleslegesen kijuttatott mennyiség, amivel már környezetszennyezés történik. A talajban szivárgó vízből adott körülmények között az öntözővíz gazdaságtalan – esetleg túlságosan nagy mennyiségére – is lehet következtetni. Mindezek mellett persze az ipar talajszennyező tevékenysége, a közutakon télen felhasznált nagy mennyiségű csúszásgátló anyagok, vagy akár egy közúti havária okozta mérgezőanyag-szennyezés is – megfelelő mérőeszközökkel – pontosan nyomon követhető a talajban. A talaj fizikai adottságai mezőgazdasági szempontból a gyökérzóna aljáig igazán érdekesek. A talajnak ez a része geológiai értelemben az aerációs zónába esik, jellemzője a háromfázisosság (szilárd-folyékony-légnemű) és a többirányú, nehezen követhető anyagforgalom. Ebből adódik, hogy a talajszennyeződés látens, lappangó állapotban marad. A szennyezőanyagok ellenőrző rendszer nélkül, a növényi tápanyagfelvétellel a táplálékláncba kerülhetnek. A mélyebb kétfázisos geológiai szerkezetben, a vízben oldott szennyeződések a vízadó rétegekbe jutnak, és a vízbázisok szennyeződnek. A látens talajszennyeződések a fent leírt esetekben bombaként robbannak, ami az élővilág számára katasztrófális hatású.
A „félig liziméter" működési elve
A vízháztartási vitákban a mérlegszerűség elve volt mindig a központi kérdés, és az volt a követelmény, hogy a talajba jutott víz és tápanyag minél pontosabban legyen elszámolható. Így a növényi víz- és tápanyagfelvétel és -hasznosítás megállapíthatóvá vált. A pontossághoz zárt rendszereket (tenyészedényeket) kellett kialakítani, ezek a klaszikus liziméterek. Ezek a rendszerek a kutatási igényeknek felelnek meg. A szántóföldi környezetben, a természetes talajközegben más típusú mérőberendezés kifejlesztésére volt szükség. Fontos tényezővé vált, hogy a termett talajban ténylegesen beszivárgó anyagokat a keletkezésük helyén nyerjük ki. Erre szolgálnak a nyitott rendszerű, ún. „félig liziméterek". Ez a mérőeszköz alkalmas a talaj helyszíni beszivárgási jelenségeinek az észlelésére, és a kinyert szivárgó anyagok minőségvizsgálatára
Most a STandard-Team Kft. által forgalmazott „Beszivárgásmérő-mintavételező" berendezés rendkívüli fontosságával foglalkozunk, amit elsősorban a mezőgazdasági felhasználás szempontjából közelítünk meg. Feltalálója, Raffay György, Tatán élő talaj- és vízvédelmi szakértő, aki 1990 óta tulajdonosa a szabadalomnak.
A berendezés két főegysége a mérőtest és a mintavételező berendezés. A találmány szerinti beszivárgásmérő berendezés alkalmas a beépítési mélység szintjéig lejutó szivárgó anyagokat folyamatosan összegyűjteni és tárolni. A „beszivárgásmérő" lényege, hogy a vizsgálati területen megnyitott munkagödör oldalfalába – a bolygatatlan talajszelvénybe – sajátos technikával mérőtesteket helyezünk. Ezek a mérőtestek tálcák, amelyek képesek a beépítés mélységébe lejutó szivárgó vizet csapdába ejteni. A berendezés előnye az is, hogy a többszintű beépítés az első vízzáró rétegig lehetséges, így a talajban leszivárgó szennyeződés már az előtt kimutatható, mielőtt az bejutna az első vízadó rétegbe, talajvízbe. Így a szenynyeződés, mérgezés megelőzhető.
A mérőberendezés másik része a mintavételező berendezés, amellyel a mérőtestből az összegyűjtött szivárgó víz rendszeresen kinyerhető.
Korlátlan kontroll lehetőségek
Rendeltetésszerű használat esetén a mérőegységek korlátlan ideig működtethetők, úgy, hogy a terület rendeltetés szerinti használatát nem korlátozzák. Az egyes mérőtestek szintjéről rendszeresen kinyert minták akkreditált szaklaboratóriumban vizsgálhatók az előírt paraméterekre. Az adatok változásai alapján a környezetkárosító anyagok hatása jól nyomon követhetővé válik.
A találmány a környezetvédelem jövője szempontjából a csúcstechnológiát jelenti, a tulajdonos a hidrogeológiai beszivárgásmérő és mintavételező berendezésével a találmányi világkiállításokon és szakmai fórumokon magas elismerésekben részesült.
Uniós támogatások elnyerésének és igénybevételének is követelménye a „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot" megtartása, illetve a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat" követése. Értékelhetők-e ezek a támogatási feltételek megfelelő technológiai kontroll nélkül, és helyszíni környezetvédelmi mérési adatok hiányában?
A természet- és tájvédelem, a növényvédelem és az állattartás vonatkozásában a környezetvédelem prioritást élvez. Könynyen belátható, hogy egyes környezetkárosító kemikáliák felhasználására előírt határértékek szakszerű betartását és a tényleges gyakorlati felhasználás eredményességét bizonyító értékű ellenőrzések nélkül már nem lehet megengedni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bizonyos hatóanyag-mennyiségnél több nem juttatható ki egy hektár területre, ami „N" hatóanyagot tekintve 170-300 kg/ha között mozog. Hogy mennyit vesznek fel ebből a növények, azt másképpen nem lehet igazolni, mint a gyökérzóna alá elhelyezett – a szivárgó vizet begyűjtő – beszivárgásmérő használatával. Talajvízkútakból eddig is nyertek vízmintákat a vízszennyeződések kimutatására, de ilyenkor már csak a vízszennyeződés ténye állapítható meg. A táblaszinten meghatározott szennyezésérzékeny területek előre kiválaszthatók, és a célszerűen kialakított mérőrendszerből nyert adatok alapján a hígtrágya kiöntözés, illetve a technológia időben módosítható. A megbízható környezetvédelem helyes gyakorlata azt kívánná meg, hogy az ellenőrző rendszer, a technológiába beépített alkalmazott kontroll és a mérésekkel történő bizonyítás révén a környezetszennyezés kizárható legyen.
A növénytermesztés csak nyerhet
A növénytermesztés területén a tápanyag-felhasználás, azon belül is a mikroelemek optimális mennyiségű kijuttatása szempontjából lehet nagyon eredményesen használni a beszivárgásmérő berendezést. Egyes kertészeti kultúráknál a mikroelemek, pl. a zöldbab esetében a cink a termés minőségére nagyon jó hatással van, ugyanakkor a szükségesnél nagyobb mennyiségben kijuttatni költséges. Hosszú távú tervezésnél liziméteres mérési adatok alapján lehet az optimális mennyiséget beállítani. Ez a szemlélet már az ésszerű tápanyag-gazdálkodás és a környezetvédelem együttes szempontjainak is megfelel. A beszivárgásmérés során mindig vélelmezhető egy vizsgálati irány, valamilyen szennyezési ok, amely szerint meghatározhatók a vizsgálatra kívánatos elemek. A növénytermesztők számára a beszivárgásmérésből nyert szivárgó víz is értékes lehet, mert a kinyert szivárgó vízzel gyomirtószer-hatásvizsgálat laborháttér nélkül is elvégezhető. Ugyanis a szivárgó vízzel inhibítor növénykultúrás öntözési kísérlet végezhető, amely ismert hígításkoncetrációjú gyomirtószerrel öntözött teszt növénykultúrával öszszehasonlítható. Az eredmény akár érzékszervi vizsgálattal is meggyőző lehet!..
A berendezés telepítése, üzembe helyezése
A beszivárgásmérő telepítése átlagos körülmények között rendkívül egyszerű, és gyorsan elvégezhető. Árokásó géppel több tíz méter hosszban is néhány óra alatt előkészíthető a munkagödör, a „megnyitott talajszelvény." A munkagödör függőleges falsíkjai határolják azt a talajblokkot, amelybe, mint bolygatatlan szelvénybe a helyszínen kerülnek beépítésre a mérőtestek.
A munkagödör megnyitásakor és visszatemetésekor törekedni kell az eredeti talajszerkezet helyreállításra. Ipari vagy ártéri területeken és nagyobb beépítési mélységszint esetén a beépítés bonyolultabb lehet, de egy hét kivitelezési időtartam alatt az eddigi referenciák is elkészültek. Fontos szempont, hogy a beépítést követően a terület rendeltetés szerinti használata biztosított legyen, és a mérőhelyek a mintavételezéskor a mobil mérőeszközökkel megközelíthetők legyenek. A mintavétel öntözetlen körülmények mellett – talajvízkutakhoz hasonlóan és az előírásoknak megfelelően – évente kétszer történik. Öntözés mellett indokolt a környezet érzékenysége vagy a különleges vizsgálati igények szerinti gyakoribb vízmintavétel. A gyakorlat szerint, ha kéthónapos intervallumban legalább 250 mm csapadék vagy mesterséges vízpótlás van, akkor 1 m-es mélységben már lehet szivárgóvíz-mintát nyerni. A célszerűség megkívánja, hogy a talajvízszint mélységéig több talajszintből is lehessen vízmintát nyerni.
Lényeges, hogy a helyszíni mintavételezéskor a mérőtestekből az összegyűlt szivárgóvíz maradéktalanul kinyerhető, a mérőtestek regenerálhatók, és a rendeltetésszerű működőképesség műszeres vizsgálattal igazolható. A rendszeresen kinyert vízminták akkreditált szaklaboratórimban – igény esetén kódoltan – vizsgáltathatók meg. Az összehasonlított adatsorokból a vizsgált paraméterek változásai összevethetők. Megállapítható, hogy a vízminőség a korábbi állapothoz képest javult vagy rosszabbodott. Két mérés között plombálható a berendezés, ami megteremti az objektív mintázás és vizsgálódás feltételeit, és lehetőség van hatósági személy bevonására is.
A költségek megtérülnek, a bírság elkerülhető
Környezetszennyeződés előfordulása estén mindig a feltételezett szenynyezőnek kell bizonyítani, hogy az alkalmazott technológia megfelelt-e a környezetvédelmi előírásoknak? A beszivárgásmérő-mintavételező berendezés gyakorlati jelentősége kétséget kizáróan az uniós környezetvédelmi szabályok bevezetésének hatására fog felértékelődni. Fontos lehet annak a bizonyítása is, hogy pl. egy üzemi környezetszennyezés a talajban vagy a talajvízben már régebbi eredetű, és nem az új tulajdonos tevékenységének következtében áll elő. Ezen az úton bizonyítható egy új, hatékony környezetkímélő technológia eredményes bevezetése és alkalmazása is. Ezek felbecsülhetetlen előnyök, mert egy elfogulatlan bizonyítás bármilyen pénzt megér, egy borsos környezetvédelmi bírsággal szemben. A költségek egy beszivárgó-mérőtest alkalmazására számítva jelenleg nettó értéken 400.000 Ft-ot tesznek ki, ami magában foglalja a tervezés, a fel- és levonulás, a földmunka, a berendezés, a terep szakszerű visszarendezésének és a mérőhely kialakításának a költségeit. A mérés költsége egy mérőhelyre vetítve, évi két alkalommal történő mintavételezéssel számolva, a vonulási távolság függvényében hasonló nagyságrendű. A mezőgazdasági üzemek a környezetszennyezési kérdésekben épp úgy érdekeltek lesznek, mint az ipari üzemek. Leginkább az állattartó telepek érintettek a szervestrágya beszivárgásmentes tárolásában, és a hígtrágyakezelés és öntözés során a „N" hatóanyagra meghatározott szélső érték szakszerű betartásának igazolására. A növénytermesztők is érdekeltek a beszivárgásmérők alkalmazásában, mert a technológiai kontroll már nem nélkülözhető sokáig a nitrogénérzékeny területek kíméletes nitrogén műtrágyázásának bizonyítására, az optimális és gazdaságos, a környezetvédelmi szempontokat is érvényesítő növényi tápanyagellátás megvalósításához és növényvédelmi kemikáliák környezetkímélő felhasználásához, valamint az öntözési rendszerek gazdasági hatékonyságának növeléséhez. Az „uniós" piaci versenyben az a termelő kerül kedvező helyzetbe és juthat árelőnyhöz, aki minden kétséget kizáróan tudja bizonyítani, hogy a magas szintű környezetvédelmi és élelmiszerminőségi követelményeket is maradéktalanul képes teljesíteni.
A beszivárgásmérő berendezés gyakorlati alkalmazása biztosítékot jelenthet az EU-ban elvárt „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot" megőrzéséhez, illetve a „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat" megvalósításához.
Forrás: Lizimeter.hu
