Darth Plaqueis-t a Lánchíd és a Batthyány tér között félúton érte a vihar. "A felső rakpartról azt láttam, hogy testek hevernek mindenfelé. Lementem. Akkor még egy mentő sem volt ott, egy nagyhangú orvos intézkedett egy 12 éves kislány körül, aki agyalapi sérülést szenvedett. Ez a kislány később meghalt. Az apja őrjöngött, majdnem többen kellett foglalkoznunk vele, mint a kislánnyal.
Volt egy fiatal lány, nyaki gerincsérülést szenvedett, csak azt ismételgette, hogy Istenem, segíts!. Később, amikor neki is jutott egy mentőorvos, Ambu-ballonnal lélegeztették, de vénát nem tudtak szúrni szegényen. Ahogy a fejét mozgatták, hallottam, ahogy crepitál a csontja. Aztán kiabáltak, hogy "újraélesztés, újraélesztés!" Azt hiszem, az a sérült is meghalt. Később a nyaki sérültet intubálták, vákuumágyba tették és elvitték.
Aztán megjöttek a tűzoltók. A III. kerületből a parancsnokhelyettes is ott volt, ugyanúgy dobálta a traverzek roncsait, mint a többi tűzoltó. Megjelent a Roham2 és a Csoport2 is. Utóbbi látszólag céltalanul száguldozott a környéken, lejött az alsó rakpartra is, aztán felment, át a hídon, aztán Pesten láttam villogni a kék-piros lámpáját.
Amikor már volt ott elég mentő, meg tűzoltó, a halott kislány apjával próbáltam foglalkozni, teljesen begőzölt, magát okolta. Akkor elkértem a nevét, címét és visszamentem a mentőhöz, amiben feküdt és egy rendőrnek megadtam az adatokat, hogy legalább azt tudják, ki fekszik a mentőben. Az apjával azt beszéltem meg, hogy utána elkísérem a Délibe, a feleségétől elszakadt, onnan ment a vonatjuk. Amikor visszamentem, nem volt sehol. Remélem, nem tett kárt magában.”
"Másfél éves kisgyerekünkkel rohantunk, a babakocsit vitte a szél. Borzasztó volt. Ilyet még sosem éltünk át!" – mondta egy anyuka a tűzijáték alatti viharról. Több ezer ember próbált meg egyszerre elmenekülni a Duna-partról, sokan egymást taposták össze. "Próbáltunk előrébb jutni, de nem sikerült. Ekkor egy erős ütést éreztem a fejem hátsó részén. Egy faág fejbevágott. Abban a pillanatban azt hittem, hogy mindenki ott fog meghalni"
"Egy perc se telt el és már egyáltalán nem látszódott a Gellért-hegy" - mondta a vihar kezdetéről egy fiatalember, aki a pesti rakpartról szerette volna nézni a tűzijátékot. "Ahogy elkezdett az eső is esni, mindenki futni kezdett, biztos, hogy volt, aki megsérült" - tette hozzá.
Egy fiatalember így számolt be az átéltekről: "Mi a Margit híd közepén álltunk, amikor elkezdett csöpörögni az eső... Időközben mindenki elkezdett futni, esernyőkkel viaskodtak. Amikor jött egy nagyobb széllökés, erősen csapódtak ránk a vízcseppek, és akkor mindenki elkezdett sikítani, a gyerekek sírtak." Sokan számoltak be a levegőben repkedő faágakról, feldöntött mobilvécékről, megrongálódott autókról és többen halálfélelemről is. Egy hölgy azt mondja: menekülés közben "egy kislány mögöttem azt kérdezte anyukájától: meg fogunk halni?"
Dr. Kosztarab Ibolya pedig így emlékezett vissza a történtekre: "Barátnőimmel a Vígadó téri hajóállomásnál álltam. Iszonyatosan hideg, jeges eső ömlött ránk. Az orromig sem láttam, mindenem percek alatt csurom víz lett. A körülöttünk lévő kisgyerekek sikítani kezdtek, majd mindenki a jegypénztár felé kezdett rohanni, de ekkor egy férfi elkiáltotta magát, hogy bezárták a kaput. A tömeg teljesen megbolondult, először egymást kezdték a rácsokra nyomni, majd mikor már biztos volt, hogy itt nem lehet feljutni, tovább menekültek. Mi a padon egymáshoz bújva vártuk, hogy csillapuljon a vihar, és közben szólt a tűzijáték, mintha ágyúdörgés lenne. 9 óra 20-kor indultunk el a rakparton. Mindenhol szemét, felborult wc-k, széttört esernyők, kiabáló emberek. Ilyet csak a katasztrófafilmekben láttam. Teljesen le kellett mennünk a Petőfi hídig a zuhogó esőben, hogy kijussunk az alsó rakpartról. Néhány embert a falon húztak fel a felső részre. A tűzijáték fényében még ijesztőbb volt a látvány."
Más így emlékszik: "Egyszerűen úgy érezte magát az ember, mintha a leghátborzongatóbb katasztrófafilm főszereplője lenne. Amerre csak futottunk rémült arcokat láttunk, többen kétségbeesetten sikoltoztak elhagyott családtagjaik, ismerőseik után. Nagyon sokan sírógörcsöt kaptak. A Lánchídnál több hatalmas ág is leszakadt és pár ember meg is sérült futás közben. Az emberek mélygarázsokba és kapualjakba menekültek, mások egészen a metrókig és buszokig szaladtak, szerencsésebbek taxit fogtak és azzal próbáltak kijutni a tömegből."
