Mostani cikkemben egy valódi húsevő növényt mutatok be nektek, aminek az a különlegessége, hogy otthon, szobai körülmények között is nevelhető. Olvassátok el írásomat és tudjatok meg mindent a Vénusz légycsapójáról!
Vénusz légycsapójának bemutatása
A Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) a szegfűvirágúak rendjébe és a harmatfűfélék családjába tartozó faj, ami arról vált ismertté, hogy rovaremésztő. Igazából egy nagyon intelligens növényről van szó: virágait magasra felnyúló száron hozza, azért, hogy a beporzó rovarok még véletlenül se essenek a csapdájába. Nagyon apró magjait érdemes azonnal elvetni, vagy hűtőbe tenni. Általában 4-5 szükséges ahhoz, hogy magról megfelelő méretűre növekedjen, ugyanakkor, ha szerencsénk van és mindent jól csinálunk, akár 25-30 évig is elélhet.
Vénusz légycsapója és a csapda
A Vénusz légycsapójának levelei végén édes illatot árasztó csapdák vannak, melyek belsejében mindkét oldalin 3-3 érzékelőszőr található. Ha az arra tévedő zsákmány rászáll a csapdára, és megérinti ezeket az érzékelőket, fél másodperc alatt összezáródnak a levéllemezek és az áldozat már foglyul is esett. A fogak között van elég hely, hogy a kisebb rovarok el tudjanak menekülni, mivel a csapda először nem teljesen zárul, így védekezik a túl kicsi zsákmány ellen, aminek több energiába kerül a megemésztése, mint amennyit hasznot hoz a növény számára.
Abban az esetben, ha az áldozat megfelelő nagyságú, és ismételten megérinti az érzékelőket, akkor a csapda légmentesen bezárul, megtelik emésztőnedvekkel, egészen addig, amíg a zsákmány fel nem oldódik. Emésztés után a csapda újra kinyílik, ez körülbelül egy-másfél hetet vesz igénybe.
Vénusz légcsajának ismert változatai
A nemzetség egyetlen ismert faja, de a természetben megtalálható typica forma mellett egyre több változatával találkozhatunk, hála a növénynemesítőknek. A rengeteg új változat megjelenése az in-vitro szaporításnak köszönhető, ami során kis növényi részekből megfelelő tápoldatban fejlődnek ki az új kis növények. Ezáltal különféle változatok jönnek létre melléktermékként, melyek külső megjelenésükben az eredeti forma mutáció okozta elváltozásait hordozzák.
Formájukban, színükben, a levélrozetta alakjában, a csapók színeződésében, valamint a szélső fogak alakjában különböznek ezek a típusok. Most pedig nézzük, mit kell tudni a Vénusz légycsapója gondozásáról, a következő oldalon folytatom!
