Hűtőházunk tervezésénél nem csak jelenlegi, hanem távlati céljainkat is figyelembe kell ven-ni, amivel később jelentős megtakarításokat tudunk elérni a bővítések, illetve egyéb fejleszté-sek terén. Célszerű a kialakított elképzelésünket először hűtőiparos szakcéggel megvitatni és ezt követően építésztervezőhöz fordulni.
Fontos a tároló méretének, elhelyezésének meghatározása, aminek során szem előtt kell tar-tani a hűtőkamrákban használandó göngyölegek méretét, és a betárolásra vonatkozó szabá-lyok betartását. Gondolunk itt elsősorban a helyes rakatkiosztásokra, azaz a megfelelő légré-sek kialakítására. Például egy helytelen zöldséges láda felrakás melegfészekként hat a hűtőtá-rolóban, ebben a mezőben a termény hőmérséklete gyakran 2-4 °C-kal magasabb, mint a beállított átlaghőmérséklet, és a nedvességveszteség is növekszik. Egy kisebb vagy nagyobb létesítmény is, kellő előrelátással több lépcsőben is megépíthető, ehhez az kell, hogy bővíthe-tő legyen az épületünk. Ne építsünk gépházat vagy más funkciójú helyiséget a bővítés terüle-tére, a keretállások közötti szélrácsokat úgy terveztessük meg, hogy azok a bővítés során ne legyenek útban, mert ezek mind többletköltséget okoznak, elsősorban a bővítés során.
Döntsük el a kezdet kezdetén, hogy normál, vagy szabályozott légterű tárolást kívánunk-e megvalósítani. Ez azért fontos, mert az építészeti megvalósítás is eltér egy normál és egy szabályozott légterű kamránál. A padozat kivitelezésénél ne feledkezzünk meg a vízszigete-lés mellett a hőszigetelésről sem, a teherhordó padozatot ULO-s rendszernél gázzáró minő-ségben készíttessük el. Nem lehet közömbös a kamratest kivitelezésénél, hogy a kívánt célt milyen minőségű panellal, tömítő rendszerekkel és ajtóval érjük el. Elmaradhat például az ULO technológia beépítése, de a kamratestek megépítése már olyan legyen, hogy a fenti le-hetőséget ne zárja ki. Célszerű a kamrák építése során a gázzáró ajtók beépítése akkor is, ha erre csak később lesz szükségünk. Nagy értékű beruházásról lévén szó, ügyeljünk a minőség kérdésére, nem lehet közömbös a jó minőségű gépek és berendezések megválasztása, a ga-ranciális és szerviz háttér biztosítása. Egyedi hűtőkamrák építésénél rendszerint egyedi agg-regátorokat tervezünk a hűtőkörök kialakításához. Fontos szempont, hogy milyen árut, meny-nyit és mennyi idő alatt, milyen hőfokról hány fokra kívánunk lehűteni, illetve tárolni. A hű-tőkamráinkat a nyár eleji érési időszaktól késő őszig folyamatosan betárolhatjuk. A megfele-lő hűtőteljesítmény kiválasztásával többféle gyümölcs-zöldség tárolására van lehetőségünk, ami által hűtőházunk kihasználtsága, ezáltal megtérülése jelentősen kedvezőbb, mint ha pél-dául csak almát hűtenénk.
Három vagy több kamra építésénél célszerű csoportaggregátor alkalmazása, mely a tervezett ütemű betárolás mellett lényeges üzemeltetési költség-megtakarítással jár. Vezérlőegysége hűtésigénynek megfelelő számú kompresszort léptet, üzemórát "figyelve" működtet, konden-zátor ventillátort működtet.
Több tároló-kamra építésénél és piaci helyzetünk javításának céljából fontolóra vehetjük a légtérszabályozás kérdését. Az ULO technológia kialakításánál olyan berendezés beépítését javasoljuk, mely több kamra szabályozását biztosítja, egy megfelelően méretezett berende-zéssel. A két fő egység a CO2 szabályozó és az O2 szabályozó, melyek számítógépes vezér-léssel képesek a kamrában a kívánt légösszetételt biztosítani. Optimális gyakorisággal ellen-őrzi a kamrák légállapotát és a szükséges beavatkozást megteszik, a regisztrált értéket kinyomtatják, illetve az adatokat tárolják. Így a hűtött árutárolóban töltött "életútját" később is ellenőrizhetik. Akik hűtőházat kívánnak létesíteni, választhatnak az egyszerű, normál hűtés és az ULO-technológia között.
A relatív páratartalom szabályzása
A hűtve tárolás talán második legfontosabb paramétere a levegő páratartalma. A relatív pára-tartalom az atmoszférában lévő aktuális nedvesség mennyiségének aránya a teljes telítettség-hez képest. Sokszor figyelmen kívül hagyják, pedig az áru minősége és élettartama szem-pontjából legalább olyan meghatározó, mint a megfelelő tárolás, kezelés. Minden hűtőrend-szer, ide értve a különböző kontrollált légterűeket is, a hűtés során nedvességet vonnak el a környezetből, azaz a levegő közvetítésével a tárolt áruból. A nedvesség elvonása egyrészt mérhető súlyveszteségként, másrészt eltarthatóság és minőségi romlás formájában jelentke-zik.
Ha azonban a tárolóban lévő levegő relatív páratartalmát már a betárolás előtt felemeljük a megfelelő szintre, akkor a kipárolgás jelentősen lecsökkenthető, így a veszteségek is sokkal alacsonyabbak lesznek. Fontos, hogy az eljárás során az árura közvetlenül ne kerüljön víz, mert a 0 oC körüli tárolás esetén felületi fagyást idézhet elő, ami az áru azonnali romlásnak indulását okozza. A legtöbb zöldség és gyümölcs esetében a szakirodalom az optimális táro-lási kondíciókat 0-2 oC hőmérsékletű és 90-98% relatív páratartalommal adják meg, de ez persze fajtánként változó. A páratartalom megfelelő szinten tartásával az eltarthatóság átla-gosan megkétszerezhető, a súlyveszteség - ide számolva a selejtmennyiséget is - pedig meg-felezhető lenne.
LHG E.C.
Forrás: Agrárágazat