Ezt rendkívül könnyedén megteheted – csupán dugd bele ujjad a kiválasztott növény földjébe 1 – 2 centiméter mélyen, így ellenőrizheted, hogy mennyire van éppen akkor kiszáradva, szükséges-e meglocsolni. Ennek a módszernek az a lényege, hogy meggyőződjünk, növényünknek tényleg szüksége van-e folyadékra, ténylegesen száraz-e földje, vagy az csak a felszínen kezdett el gyorsabban kiszáradni, közben pedig az alsóbb rétegek még bőven nedvesek.
Ezt a trükköt érdemes akkor is alkalmaznod, ha nem tudod pontosan, hogy milyen vízigényű növényed – éppen annyi vizet fog minden esetben kapni, mint amennyire éppen szüksége van. Ez az előző pontban leírt módszernél sajnos nem jelenik meg, ott muszáj tudnod, hogy mennyire érdemes egy növényt megöntöznöd, nagyobb a kockázat a túllocsolásra is.
A megfelelő vízelvezetés mindenek felett
Mindegy, melyik módszer mellett döntünk, nagyon fontos tudnunk, hogy egy bizonyos vízelvezető vagy drain réteg nélkül semmilyen szobanövényt ne ültessünk majd cserépbe, ládába. Ez a réteg anyag szempontjából lehet agyag-granulátum, törött agyag cserép néhány apró darabja, vagy esetenként akár közepes méretű folyami kavics is.
Miért is fontos? A drain rétegnek a célja, hogy ha mégis túl sok vizet öntenénk növényünkre, akkor ennél a bizonyos vízelvezető rétegnél álljon majd a fölösleges vízmennyiség meg, így elkerülhető a föld poshadása. Emellett pedig azt is segíti, hogy könnyebben távozzon a felesleges folyadék a cserép alján lévő lyukon.
Mert, ugye, soha nem ültetünk olyan edénybe, aminek nem lyukas az alja! Amennyiben mégis ezt tesszük az akár olyan is lehetne, mintha sósavba ültetnénk szobanövényeinket, túlélési esélyeik is hasonlóak. Amennyiben nincs luk, nem tud hol távozni a fölösleges, felgyülemlett víz.
Ha pedig növényünk már kaspóban van, akkor nincs más dolgunk, mint minden locsolás után kiönteni a maradék vizet a kaspó aljáról, így elkerülhető, hogy néhány havonta új növényeket vásároljunk.
